Gyenge bal, erős jobb, Jobbik

Az önmagát közéleti elemző és tanácsadó műhelyként meghatározó budapesti intézet rámutat: az eddigi tapasztalatokkal szemben a vasárnapi megmérettetésen az uniós tagállamokban általában nem a kormánypártok vesztettek az ellenzékkel szemben, hanem inkább a jobboldali pártok győztek a szociáldemokrata pártokkal szemben. A magyarországi EP-választás eredménye is illeszkedik ebbe a képletbe: a hazai pártrendszer erősen jobbra tolódott. A várakozásoknak megfelelően a Fidesz több mint háromszor annyi szavazatot kapott, mint az MSZP; miközben a Szabad Demokraták Szövetsége történetének legnagyobb vereségét szenvedte el, a Magyar Demokrata Fórum megőrizte 2004-ben elért eredményét, a Jobbik pedig jelentős mértékben megerősödött. A Fidesz tehát nagy győzelmet aratott, de az egységes jobboldal kialakítására törekvő politikai stratégiája ismét kudarcot vallott, így az EP-választás legnagyobb nyertesének egyértelműen a Jobbik nevezhető. Az EP-választást követően mind az MSZP-ben, mind az SZDSZ-ben várhatóan súlyos belső válság alakul ki.

Bukhat a Bajnai-kormány

A szélsőjobboldali pártok erősödésével kapcsolatban a Political Capital megjegyzi: nemcsak Magyarországon volt alacsony a részvétel, hanem egész Európa „negatív rekordot döntött”, ez pedig általánosságban is kedvez az aktív és fegyelmezett szavazótáborral rendelkező radikális erőknek. Európai trendnek tekinthető a jobboldal erősödése: az eddig törvényszerűnek tekintett ellenzéki előnyt az EP-választáson felülírta a jobbközép és a szélsőjobboldali pártok erősödése. A választást követően a Political Capital szerint három vonatkozásban érdemes figyelni a következményeket. Egyrészt a Bajnai Gordon vezette kormány stabilitását kikezdheti a vereség, és ha az adótörvényeket június 23-án nem fogadja el a parlamenti többség, akkor a kormány megbukik. Ezzel kapcsolatban az elemzés kitér arra, hogy a Fidesz szempontjából megváltozott az előrehozott választásokkal kapcsolatos helyzet: a Jobbiknak egyértelműen kedvező lenne, de a legnagyobb ellenzéki párt viszont lehet, hogy inkább kivárna, hátha gyengíthető a Jobbik 2010-ig. Második vonatkozásként az elemzés azt említi, hogy a pártrendszert átformálja a mostani választás, amennyiben a jobb- és baloldal egyensúlyát jelentő két nagy párt – két kis párt modellje jelenleg felbomlóban van. Hozzáteszik: az egész politikai rendszer erősen jobbra tolódni látszik, a Fidesz és a Jobbik együtt a szavazatok 70 százalékát szerezte meg, míg az MSZP középpárttá zsugorodott. A következmények harmadik elemeként az intézet azt említi, hogy az eredmény meghatározza a pártok induló pozícióját és felforgatja a politikai erőviszonyokat a soron következő országgyűlési kampány előtt. Így például az SZDSZ jelenleg frakciót alkot az Országgyűlésben, de nem jutott az EP-be, az MDF bejutott, de jelenleg nincs frakciója, a Jobbik pedig erős ugyan, de jelenleg parlamenten kívüli párt. Az értékelés szerint a Jobbik jelentős eredménye egyben a Fidesz kudarca is, annak ellenére, hogy az ellenzéki párt jelentős különbséggel verte az induló mezőny egészét. A Fidesz a kampány utolsó szakaszában látványosan, de végül sikertelenül törekedett megakadályozni a Jobbik mandátumszerzését, a jobboldal megbomlását. Sikertelennek bizonyult a Fidesz azon taktikája is, hogy részben átvegye a Jobbik fő politikai témáit, mert ezzel is csak a szélsőjobboldali pártot erősítette. A Jobbik erősödésével kapcsolatban azt írják: a párt jelenlegi tábora több párt volt szavazóiból állt össze. Minden bizonnyal vannak a Jobbik táborában volt fideszes és volt MSZP-s szavazók is, az arány ugyanakkor valószínűsíthetően a Fidesz felé tolódik el – állapította meg a Political Capital, amelynek szakértői szerint ezt sejteti az is, hogy a Jobbik azokban a megyékben szerepelt a legjobban, ahol a Fidesz a legalacsonyabb támogatást tudta felmutatni. Az értékelés szerint társadalmi és politikai okok vezettek a párt erősödéséhez. A Political Capital arra a következtetésre jutott: a Jobbik egyrészt sikerrel integrálta a 2002 és 2006 között széthullott, volt MIÉP-es radikális szavazótábort. Másrészt egyértelműen azokon a területeken – például az északkeleti megyékben – szerepelt a legjobban, ahol nagy a cigány lakosság aránya. Harmadrészt valószínűnek látszik az is, hogy a Jobbik minden más pártnál sikeresebben szólítja meg a fiatal szavazókat. Negyedrészt pedig míg a MIÉP alapvetően urbánus párt volt, addig a Jobbiknak nagyon erős a vidéki, kistelepülési bázisa. Az elemzés szerint a Jobbik elsősorban a romaellenes előítéletekre alapozó kampánnyal tudta szavazótáborát gyarapítani. Ez sikeresnek bizonyult, hiszen a Jobbik szavazataránya azon megyékben volt kiemelkedő, melyekben a legmagasabb a roma népesség aránya, és ez az összefüggés statisztikailag is rendkívül erős.

Rejtőzködő Jobbik-szavazók

Elemzésében a Nézőpont Intézet is azt a következtetést vonja le, hogy a választás egyértelmű győztese a Fidesz és a Jobbik, valamint az MDF, vesztese pedig az MSZP és az SZDSZ. A közvélemény-kutató, politikai elemző és stratégiai tanácsadó cég szerint valamennyi európai tendencia érvényesült az anyaországi szavazáson: alacsonyabb lett a részvétel, mint a 2004-es első EP-választáson, elsöprő ellenzéki sikert hozott a voksolás, tehát a belpolitikai preferenciák érvényesültek, és szélsőséges párt is képviselethez jutott az EP-ben. A Fidesz győzelme, a 14 mandátum megszerzése az előzetes felmérések szerint alakult, ennek megfelelően az eddigi irány folytatása, a követett stratégia fenntartása várható az ellenzéki párt részéről, ám a Jobbik komoly kihívást jelent majd számára a jövőben az egységes jobboldal megteremtése miatt. A Fidesz egyértelműen tarolt a bizonytalanok körében, megtartásuk fontos feladat a következő választások előtt. A Jobbik a várakozásokhoz képest is jobban szerepelt, aminek következtében a politika állandó szereplőjévé válik, még nagyobb médiafigyelem irányul rá, megszólalási lehetőségei bővülnek. A 3 mandátum nagyrészt az alacsony választási részvételnek és a Jobbik-támogatók kiemelkedő aktivitásának köszönhető, illetve annak, hogy közvetlen következmények híján könnyebben adták rá szavazatukat a kiábrándult választók. A protesztszavazók között tehát nagy számban voltak rejtőzködő Jobbik-szavazók. Az MDF bejutása, az egy mandátum megszerzése nem jelent nagy meglepetést. A Bokros Lajos személyére épített kampány adekvátnak bizonyult, és sikerült megszólítaniuk az egyébként liberális szavazókat az általuk képviselt gazdaságpolitikával. A részvételt és a mandátumszámot tekintve a vezető szocialista politikusok által kalkulált MSZP-vereség született, a párt 4 képviselőt küldhet az EP-be. Erre az eredményre számított és készült a párt, így a megrázkódtatás elmarad, az alacsony választási részvételre hivatkozva pedig azt üzenheti az MSZP, hogy nincs belpolitikai jelentősége a szavazásnak. Az SZDSZ kudarca azonban óriási az alacsony választási részvétel fényében és azáltal, hogy a Lehet Más a Politika is több szavazatot kapott, mint a liberális párt. A megcélzott 200 ezer szavazóból csupán 60 ezer támogatta a pártot. A Nézőpont szerint a Jobbik eredménye jelentős részben a legszegényebb térségekben élő, kiábrándult szocialista választók átpártolásának tulajdonítható. A radikális párt a 426 ezer szavazattal az EP-választáson nem a Fidesztől vette el a legtöbb szavazatot, hanem éppen a baloldal öszszeomló fellegváraiban alapozta meg sikerét. Az intézet szakértői úgy vélik, a szegény térségek településein a Fidesz is nagymértékben növelte választóinak számát, így a radikálisok szimpatizánsai elsősorban az MSZP egykori hívei közül kerülhettek ki. Ezzel az eredménnyel a Jobbik magasra helyezte a mércét a következő parlamenti választásra, mert „sikerének megismétléséhez meg kell küzdenie azzal a kihívással, hogy egyben tartsa a politikai mező jobbszélétől a balszélig tartó bázisát”. A Nézőpont Intézet utalt arra, hogy a baloldal számára kommunikációs szempontból a Jobbik lehetőséget jelent, hiszen jobboldali blokként továbbra is megkísérelhetik összemosását a Fidesszel, az átpártolt szavazók visszaszerzésére azonban mindenképp szükségük van. Az EP-választás helyi eredményei alapján valószínű, hogy a választói csoportokért folyó legújabb küzdelem akár az MSZP és a Jobbik között is kibontakozhat. Az eredmények tükrében a Nézőpont Intézet szerint fontos kitérni a magyar pártrendszer változásának kérdésére. A 2002-ben, illetve 2006-ban rögzült pártpreferenciák módosultak, a stabilizálódott pártrendszer tehát változhat. A koncentrált, kétpárti berendezkedés átalakulhat a blokkok közötti szavazói vándorlás következtében. A szélsőjobb megjelenése átrendezheti a pártpalettát, de erre vonatkozóan végleges következtetést csak egy országgyűlési választás után lehet levonni.

Orbánt választanák kormányfőnek

Különben a budapesti intézetnek a választást követő napokban készített felmérése azt mutatja: ha közvetlenül választanának miniszterelnököt Magyarországon, akkor Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a voksok 38 százalékával számolhatna, Bajnai Gordon jelenlegi kormányfő és Morvai Krisztina, a Jobbik EP-listavezetője 8-8 százalékot kapna. Az MDF EP-listájának élén álló Bokros Lajost százból tizennyolcan ültetnék a kormányfői székbe. Az összegzésben csak az említett négy politikus neve szerepel, a további válaszadók más személyt látnának szívesen miniszterelnökként, vagy nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy kit támogatnának. Az adatokból az is kiderül, hogy az Orbán Viktort elutasítók táborában nem Bajnai Gordon, hanem Bokros Lajos a legkedveltebb. A felmérés szerint a kormányfő alacsony társadalmi támogatottsága ellenére csak a megkérdezettek 8 százaléka gondolja azt, hogy Bajnai Gordon távozni fog hivatalából, noha 57 százalékuk szeretné ezt. „A társadalmi igény és a politikai realitás közti különbség valószínűleg feszültséget okoz a választókban, ez is magyarázata lehet a Jobbik vasárnapi eredményeinek” – zárul a Nézőpont összegzése.