Frédibéni fűbe harap

Az egykori dzsungelharcos nem az adóellenőröktől félt (hiszen azokat minden negyedévben alaposan megkente, így nem érhette váratlan támadás a pénzügyi vonalon), ő csupán azt a papírfecnit kereste, amelyre Eva Evolda nevét és telefonszámát írta föl pontosan három hónappal azelőtt, de hiába nyálazta végig újra és újra az összes füzetet, hiába rakosgatta, emelgette, pakolgatta az évek során hatalmasra növekedett papírhalmaz különböző részeit, a fontos feljegyzésre nem talált rá, pedig mindenképpen beszélni akart ezzel a nicaraguai üzletemberrel, akinek igen jó, sőt egészen közeli, Dumas-regénybe illő kapcsolatai voltak az egykori nicaraguai elnöknő, Violetta Chamoro unokatestvérével.
Mielőtt bárki is meglepődne, vagy a természetes ösztönöktől való, gyakran reklámozott elhajlásra gyanakodna, kénytelenek vagyunk elárulni, hogy az Eva Evolda csupán fedőnév, amely egy érző szívű, ám rettenthetetlen, örökké tettre kész 37 éves férfiút takar, aki néminemű nemi kapcsolatba került Violetta Chamoro 23 éves, ám éppen Kolumbiában tartózkodó, nagyon is nőnemű, temperamentumos unokatestvérével.
Azoknak, akik nem néztek elég dél-amerikai teleregényt, nem olvastak kellő mennyiségben témába vágó ponyvairodalmat, sőt – elismert dél-amerikai prózaírók regényeit sem, ráadásul híreket se hallgatnak macskaszemes rádiójuk előtt ülve a mosókonyhában, nos, azoknak talán kissé furcsának tetszik, hogy Frédibéni, ez az erdélyi származású ’56-os menekült, egykori dzsungelharcos mi a rézfánfütyölős hajdermenykőért akarja felvenni a kapcsolatot az Eva Evolda fedőnevű férfival, akiről a fedőnév leemelésekor rögtön kiderülne, hogy civilben már tíz éve támogatja rendszeresen a vöröskereszt különböző venezuelai akcióit.
Pedig a válasz pofonegyszerű. Ez a bizonyos Eva Evolda ugyanis egyike volt azon keveseknek (hárman voltak), akik Caracasban A lassú ördög nevű külvárosi csehóban látni vélték Dosztó, az erdélyi magyar prózaíró asztal alá csúszott testét. Frédibéni pedig már évek óta kereste gyermekkori barátja hűlt nyomát.
Frédibéni Károly Árpád éppen nekilátott, hogy még egyszer átkutassa a papírhalmot, amikor Benito, a hűséges mesztic főszakács vadul dörömbölni kezdett, és közben teli torokból ordította: Keresi egy nő, aki férfi!
Az egykori dzsungelharcos felugrott ültő helyéből, és kopasz koponyájával sikeresen széttörte a villanykörtét, a kamrakulcs is a padlóra esett, így közel három percbe telt, amíg sikeresen kijutott a napvilágra, hogy két komótosan, de mégis határozottan Benito pofájára kent pofon után elinduljon az étterem felé.
Frédibéni most látta először Eva Evoldát, és azonnal felismerte, Eva Evolda nem először látta Frédibénit, de nem ismerte meg, hiszen húsz évvel ezelőtt találkozott vele egy dzsungelharc kellős közepén. Tíz perc alatt itták meg az első üveg hamisított Tenessee whiskyt, és rekordsebességgel haladtak az örök barátság vadászmezői felé. Négy óra múlva sikerült is megegyezniük, az üzlet megköttetett, és a már korábban is szent béke elharapódzott az asztal körül. – Te átveszed az anyagot, és elviszed a juárezi bolhapiacra, ott már vár rád egy cirkuszi barnamedvének álcázott emberem, aki aztán továbbviszi New Yorkba, elhozod a pénzt ide magadhoz, én érte jövök, és aztán visszatérek Kolumbiába, ahol a te kedves Dosztó barátod még mindig az én barátnőm húgával kamatyol egy dzsungelszéli, elhagyott ferences kolostor hátsó udvarán. Elkapom a fickót, és idehozom neked. Frédibéni egyetértően bólintott, és beleharapott a feléje nyújtott cigarettába. A füvet kifogástalannak találta. Karácsonyi Zsolt