És noha szerzőként sem én, sem a Krónika nem kapott érte „külső honoráriumot”, egyáltalán nem érzem, hogy elbulvárosítottuk volna a témát – a Krónikának egy bulvárlappal való társítási kísérletére pedig hadd ne válaszoljak, eléggé rácáfol erre az erdélyi magyar közéleti napilap által immár tíz éve képviselt szellemiség.

Még csak vitatkozni sem kívánok Önnel arról, hol ajánlott vagy érdemes szülniük manapság a nőknek, kórházban vagy otthon, sőt olyannyira tiszteletben tartjuk erről alkotott véleményét, hogy hozzászólásának lapunk hasábjain is teret engedünk. Noha cikkemben egyetlen utalást sem találni arra, hogy túlkapásnak nevezném dr. Geréb Ágnes erdélyi tréningjeit – ezt még az általam idézett szülész-nőgyógyászok sem állítják –, vagy őt magát „közönséges mészárosnak”, hadd áruljam el Önnek ezúton: igenis aggályosnak tartom, hogy olyan orvos tart szülésfelkészítést, akit Magyarországon eltiltottak szakmája gyakorlásától, gondatlanság miatt több rendben folyik ellene büntetőeljárás, ennek ellenére továbbra is részt vesz otthon szüléseken.

Ez épp olyan, mintha én a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete eltanácsolása ellenére is újságot írnék, vagy ha – őszintén kérem, ne vegye személyeskedésnek – egy lelkész azután is hirdetné az igét a szószékről, hogy megvonták a palástjogát. Felhívnám a figyelmét, hogy állításával ellentétben a bábák igenis kérnek anyagi ellenszolgáltatást az otthon szülésért: Geréb Ágnesék például csak olyan esetben vállalják ezt, ha a kismama előtte részt vett egyhetes tanfolyamukon, amelynek tarifája 50 ezer forint plusz áfa (mintegy kilencszáz lej), magáért a szülésért pedig mindenki annyit ad, amennyit gondol.

Sem én, sem a Krónika nem veszi magának a bátorságot, hogy bárkinek azt sugallja: itt vagy ott hozza napvilágra gyermekét. Ezt ki-ki állampolgári, szülői felelősségére bízzuk. A jelenséggel kapcsolatos, szakmai alapon megfogalmazott aggályok, a tények rögzítése azonban újságírói kötelességünk.

Hozzászólását megköszönve, tisztelettel,
Rostás Szabolcs