Fico, a taktikus oroszbarát

Az idő előtti megméretés lehetőségéről maga a kormányfő is beszélt a szaporodó kormány- és korrupcióellenes tüntetések kapcsán, igaz később egyértelműen cáfolta a kabinet mandátumának lerövidítését. Az eredeti menetrend szerint 2016 tavaszán lesz a következő rendes parlamenti választás.

Bár a tavalyi év végi megmozdulásokon a tiltakozók létszáma általában nem érte el a tízezret, érezhetően erősödik az elégedetlenség a Fico vezette kabinettel szemben. A fő vád a korrupció. Az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete révén Szlovákiában is meghirdette a megvesztegetés elleni harcot, a szlovákiai közbeszéd mégsem a washingtoni nyomásgyakorlástól hangos. Mi több, a demonstrálók nyomására távozott posztjáról Pavol Paska házelnök, miután nevét összefüggésbe hozták egy botrányos beszerzési üggyel, amely miatt az egészségügyi miniszternek is mennie kellett.

A Transparency International szerint az adóparadicsomokban bejegyzett cégek az elmúlt öt évben mintegy ötszázmillió eurónyi pénzhez jutottak közbeszerzéseken keresztül Szlovákiában. Ficónak ugyanakkor nincs oka a riadalomra. Nehéz vitatkozni a miniszterelnök megállapításával, miszerint az ellenzék képtelen igazi alternatívát felmutatni a kormánnyal szemben. A szlovákiai jobbközép soha nem az egységességéről volt híres, de a jelenlegi szétforgácsolódottsága példa nélküli.

Százalékaikat összeadva megszorongathatják, s kis szerencsével akár le is győzhetik Ficóékat, a hatalommal viszont nehezen tudnának élni, ezt bizonyította Iveta Radicova 2010-ben megalakult sikertelen, rövid életű koalíciós kormánya. Elemzők elhanyagolhatónak tartják annak az esélyét, hogy teljesüljön sokak vágya, s létrejöjjön egy új, széles tömegeket megszólító, népszerű, hiteles és szakmailag elismert arcokat felvonultató jobboldali tömegpárt, bár erre vonatkozó törekvések léteznek.

A Ficóval torkig lévő jobboldali szlovákokon és a nacionalista húrokat pengető baloldali kabinet által látványosan mellőzött felvidéki magyarokon kívül Washington sem bánná, ha az ukrajnai orosz agresszió miatt kialakult új geopolitikai helyzetben kormányváltás történne Pozsonyban. Fico jó kapcsolatokat ápol Oroszországgal, több alkalommal is bírálta az Unió szankciós politikáját, állást foglalt Moszkva elszigetelése ellen. Mindig óvakodott ugyanakkor az Egyesült Államokkal való nyílt konfrontálódástól. A szlovák külügyminisztériumban például úgy kérték számon az amerikai nagykövetet a szlovák belpolitikát érintő kijelentései miatt, hogy annak nyoma sem volt a sajtóban.

Pozsony ráadásul hangsúlyosan teljesíti a minimális nyugati elvárásokat. Február 6-án Fico Kijevben tárgyal, a humanitárius segítségnyújtással egybekötött látogatáson a külügy-, a gazdasági és a közlekedési miniszter is elkíséri a kormányfőt, kiemelve az új ukrán vezetés iránti nyitottságát. Ficóék az utóbbi években nem bonyolódtak vitába Brüsszellel sem, az ország gazdasági teljesítményén nehéz fogást találni, így eddig hangos nyugat-európai méltatlankodás nélkül úszta meg oroszbarát politikáját.

A közeljövőben a szlovák kormány számára jó esély mutatkozik arra, hogy a moszkvai közeledés miatt durcás Washington felé is sasszézzon egyet. Martin Glvác védelmi miniszter nemrég az Egyesült Államokban járt, ahol helikopterek vásárlására vonatkozó ajánlatot kapott. A szlovák légierő tengerentúli helikopterekkel való esetleges megújítása talán éppen annyit javítana a szlovák–amerikai viszonyon, amennyit Pozsonyban most szeretnének.

Hogy a legelmérgesedettebb kapcsolat is rövid idő alatt normálissá alakítható, azt éppen a magyar–szlovák viszony alakulása mutatja. A jobboldali magyar és a baloldali szlovák kormányfő első találkozóján egy olyan kölcsönös, szóbeli „meg nem támadási” egyezség született, amelynek rendkívül jótékony hatása van a két szomszédos ország közéletére.

A pozsonyi államvezetés szintjén kikerült a kottából a nacionalista retorika, ennek következményeként a szlovákiai közbeszédben is háttérbe szorult a „magyarozás”, ezzel párhuzamosan pedig Magyarországon kikopott a közkedvelt témák közül a „szlovákozás”.

Természetesen ez elsősorban a felvidéki magyarok számára jelent közérzeti javulást, hiszen a ma már parlamenten kívüli szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párttal koalícióban kormányzó előző Fico-kormány négy éven keresztül politikai eszközként használta a magyarellenességet. Segített a magyar–szlovák kapcsolaton, hogy a két kormány számos uniós és nemzetközi kérdésben hasonlóképpen gondolkodik, a gazdasági érdekek pedig azonosak.

Az idő múltával szépséghibává silányult a kétoldalú viszonyban a kettős állampolgárság tiltásának, illetve büntetésének ügye. Nem is alakulhatott ez másként, hiszen e kérdésben kizárólag Pozsony léphet, lévén szó egy olyan törvényi szabályozásról, amelyet az Európai Unió tagállami jogkörbe sorol.

Ficóék egyébként lépni is fognak az ügyben, mivel a vonatkozó törvény hatályba lépése óta eltelt több mint négy és fél év alatt közel ezren veszítették el szlovák állampolgárságukat, s csak kilencvenen vannak azok, akik a magyar állampolgárság felvétele miatt jártak pórul. Márpedig Pozsony eredeti célja a magyarországi könnyített honosítás szlovákiai ellehetetlenítése volt, korántsem olyan szlovákok büntetése, akik házasság vagy elvándorlás következményeként egy másik állam hivatalos polgárai lettek.

A hírek szerint jelenleg a belügyi tárca dolgozik az enyhítő jellegű módosítási javaslaton, de a végleges döntésig miniszteri rendelet is javíthat a helyzeten. De csak azokén, akiknek állandó külföldi lakcíme volt az érintett ország állampolgárságának megszerzése idején. Azaz az áttelepülés nélküli magyar állampolgárságra vágyó felvidékieken ez a változtatás semmit sem segít. Értelemszerűen élesen bírálja a megoldást a Magyar Közösség Pártja (MKP), amely különösen azt az érvet tartja cinikusnak, amire a rendelet kitervelői hivatkoznak, éspedig Szlovákia érdekeinek figyelembe vétele.

Az MKP egyébként nincs könnyű helyzetben. Dél-Szlovákiában, helyi szinten megkerülhetetlen tényező ugyan, de a parlamenti képviselet hiánya súlytalanná teszi az országos politikában. A pozsonyi törvényhozás egyik meghatározó ellenzéki formációjaként ugyanakkor továbbra is stabil a Híd–Most magyar–szlovák párt pozíciója. Egy friss felmérés szerint a Híd elnökét, Bugár Bélát tartják az ellenzék legmegbízhatóbb politikusának Szlovákiában.

Az MKP számára talán tényleg a legutolsó lehetőség a visszakapaszkodáshoz a jövő évi választás, s a Berényi József vezette párt ezzel tökéletesen tisztában van. Nemrég hetvenoldalas dokumentumban hozta nyilvánosságra és bocsátotta közvitára újonnan megfogalmazott stratégiáját. Ebben kerüli ugyan a Szlovákiában vörös posztónak számító autonómia szót, de a tömbben élő magyarságnak területi elvű önigazgatási modellt kínál.

A kérdés most az, mennyire tudja ezt megismertetni és elfogadtatni a magyar szavazókkal. Aktivizálhatók-e még egy reményt adó jövőképpel az utóbbi húsz évben száztíz ezer fővel fogyatkozó, de még mindig Szlovákia lakosságának közel kilenc százalékát képező felvidéki magyarok? Ha igen, akkor a mérleg nyelveként akár a következő szlovák miniszterelnök személyéről is a magyar párt dönthet.

Pataky István

A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese