Ferenczi és az életigenlő rackák világa

Lajtos István fotóművész alkotásainak célja – a zenekarvezető által közölt ismertető szerint –, hogy „láttassa” azt a muzsikát, mely Ferenczi Gyurit és a Rackajamet jellemzi. A képek mellé az avatott szerkesztők – a zenekar tagjai – a magyar és a világirodalom kiválóságaitól, valamint híres-neves rocklegendáktól idézve válogattak vers- és prózarészleteket, szórakoztatva és gondolkodtatva az olvasót.  A Hangzó Helikon címen futó sorozat keretében megjelent albumokhoz hasonlóan a kiadvány fedőlapjának belső oldalába süllyesztve rejtőzik a CD, melyen 14 vadonatúj dal és táncrend hallható. A mintegy 70 percnyi zenei anyag teljesen akusztikus: A rackák világa kemény alapú fúziós muzsika, Ferenczi György szerint a zenekar történetének legjobb lemeze.
A Rackajam-történet amúgy nem is olyan régi, de annál izgalmasabb. A budapesti születésű Ferenczi mester már 1985-ben, countryzenészként kezdte a pályafutását a néhai Kápa együttesben, majd évekig külföldön játszott a Rodeo zenekarral. 1993-ban egy németországi vetélkedőn elnyerte a világ legjobb szájharmonikása címet, ekkor már megalapította a Herfli Davidson nevű együttesét, mellyel hét kiváló lemezt készített – érdemes utánanézni: Live (1992), I Feel Good (1993), Yoó a film? (1996), Hamvadó cigarettavég (1999), Dumm-dumm (1999), majd egy évvel később a szólólemezként kiadott Tíz kicsi elefánt.
Ferenczi a countrykirándulást követően a blues, a soul és a funky muzsikák fúziójának egy sajátos változatát mutatta be a Herfli Davidsonnal, majd egyre inkább a népzene felé fordult (szándékosan mellőzném a divatos világzene kifejezést) úgy, hogy a korábban említett műfajok jellegzetességeivel fűszerezte a muzsikáját. Kvázi kísérleti jelleggel megjelentette a Neomatyó című lemezt (2000), melyen a kortárs elektronikus tánczenékből is merített ihletet (ízléssel, ahogyan azt kell). 2004 derekán már a Rackajam nevet viselő zenekarral kezdett játszani  Pintér Zsolttal (mandolin, gitár, ének), Kormos Leventével (gitár, vokál), Apáti Ádámmal (basszusgitár, szájzongora, vokál), Bizják Gáborral (kürt, vokál) és Jankó Miklóssal (cajon, vokál).

Stúdiózenészként addig közel 250 lemezen játszott. Dolgozott a Hobo Blues Banddel, az LGT-vel, a Takáts Tamás Dirty Blues Banddel, az Eddával, Zoránnal, Kim Nowákkal és Gerendás Péterrel is, de a Krónikának is azt vallotta egy interjúban, hogy eddig a Rackajamben érzi a legjobban magát. Ezt persze érezni lehet a rackalemezeket hallgatva is. (Csárdafunk, Milyen lárma?, valamint a már említett Hangzó Helikon sorozat keretében megjelent Petőfi-lemez, amelyen megzenésített verseket hallhatunk.)

Sok jó zene kis helyen is elfér – mondjuk egy szájharmonikás fejében: a Rackajam értelmezésében Jimi Hendrix és Petőfi, a rhythm & blues és a magyar népzene, a Kaláka és Gershwin találkozása nem különös fúzió vagy alkalmi kísérleti zene, hanem egy sajátos hangzású, stílusok fölött mozgó muzsika.

A rackák világa című lemezről is olvastam már legalább tíz-tizenöt stílusmeghatározást a fúziós világzenétől a városi népzenén át a betyár-bluesig. Az tény, hogy hősünk mostanra végképp ledöntött minden műfaji korlátot maga körül: a jó értelemben vett gátlástalanság, az alkotói szabadság iránti elkötelezettség jellemzi leginkább ezt a tizennégy dalt. A legtalálóbb talán az, amit Bócsi Péter írt a lemezről (b-oldal.blog.hu): „A zene, amit most összehoztak, olyan színes, mint egy jól tartott falusi kakas tollazata, s tökös, mint egy begerjedt lipicai mén. Keveredik benne a hetyke csikósbüszkeség, a füstös restik, szakadt büfékocsik hangulata, izzó roma lagzik verejtéke, a blues lustasága és a magyar népzene tiszta ereje.”

Akinek ez még mindig nem keltette fel az érdeklődését, elárulom még, hogy a korongon szépen megfér a saját dalok mellett egy Ady- és egy Petőfi- vagy egy Lackfi János- és egy Kovács Ákos- (bizony, arról az Ákosról van szó) versfeldolgozás, de ugyanitt népdalegyveleget, Hobo Blues Band-feldolgozást (!), sőt egy tradicionális bluest is találunk.

A közreműködők közt szerepel a világhírű prímás, Roby Lakatos és Pál István (hegedű) neve is, tárogatón, furulyán Szokolay Dongó Balázs, cimbalmon Farkas Mihály játszik. Ismét kalapot lehet emelni Ferenczi György és csapata előtt: ez itt az elmúlt néhány hónap talán legjobb, de mindenképp a legvidámabb magyar lemeze. A magam részéről azt kívánom a csapatnak, hogy ezt az életigenlő muzsikát a lehető legtöbb emberhez tudják eljuttatni.

Ferenczi György és a Rackajam: A rackák világa. Cartaphilus Kiadó, 2010. Értékelés az 1–10-es skálán: 10