Az éjfél előtt fél órával véget érő marosvásárhelyi feltámadási körmenetről hazaérve bekapcsolom a tévékészüléket. Közeleg a feltámadást hirdető éjféli harangszó, amikor nagyszombat szomorúsága húsvétvasárnap örömüzenetére vált át.
2017. április 16., 18:492017. április 16., 18:49
2017. április 16., 21:302017. április 16., 21:30
Bár adott szokások szerint hamarabb tartanak megemlékezést, az új nap, így húsvét első napja mégiscsak éjfél után veszi kezdetét. A műsorrács elején egy tömbben levő román tévéadók statisztikája: tizenháromból tíz csatornán egyházi közvetítés követhető különböző helyszínekről, vagy legalábbis vallásos témájú, húsvétidéző filmet vetítenek.
Olyan helyszínek elevenednek meg, mint Bukarest (mind az ortodox székesegyház, mind a Szent József székesegyház), Jászvásár, Balázsfalva, Nagyszeben, Marosvásárhely, Putna, Bârsana (Máramaros megye), sőt Temesvár főtéri római katolikus dómja is, ahol fél egy után élőben követhető a körmenet néhány mozzanata. A pap üzenetei és az újságíró kommentárjai sajátos módon keverednek egyes adókon, egészen színes a feltámadási együttlét. Sok a gyermek, sok a fiatal. Krisztus feltámadott!
Ezután csatornáról csatornára váltva a magyarországi műsorkínálatot követem. A Dunán éppen véget ér a Páduai Szent Antalról szóló film, az M2-n a hírek Jeruzsálembe, Rómába és Esztergomba kalauzolnak el, a többi tizenöt csatorna programja azonban egyáltalán nem emlékeztet arra, hogy Magyarország polgárai számára is közeleg a feltámadás órája. Pedig a statisztikából kihagytam a Minimaxot, az M4Sportot és a vadász-halász csatornát. Van azonban akciófilm, horror, bunyó, háborús történet, könnyű műfaj, interjú, reklám, zene. Kereszt helyett inkább pisztolyt, pénzköteget, itallal telt poharat, szivarat, bőrdzsekit látok. És az egyik adón egyáltalán nem krisztusi ordibálásra figyelek fel: „Gyerünk, húzzunk el innen!\"
Erdélyi magyar vagyok, identitásomhoz tartozik, hogy szilveszterkor kétszer ünnepelem az újévet hozó éjfélt. Most húsvét van, és a két éjfél között Krisztus feltámadásának örömét szeretném fokozottabban átélni, de magyarul számomra nincs mondanivalója a másfél tucatnál is több tévéadónak. A mennyiséggel nincs gond, a minőség enyhén szólva igencsak silány. Román adóra váltok hát, és hallgatom a pópát: Krisztus mindenkiben benne él, kiváltképpen a szenvedőkben. „Hristos a înviat!\" (Krisztus feltámadott!)
Aztán elérkezik Magyarország időszámításának az éjfele, és megint a magyar csatornákat keresem. A filmek ugyanúgy folytatódnak, sőt időközben új kínálat is megjelenik a krimi és a kabaré műfajával bővítve a felhozatalt. A feltámadott Krisztus helyett inkább a sátánra találok, emberek lelkébe bújva, sőt az egyik adón szörny formájában. Visszaváltani már nincs kedvem, pedig több román adón még folyik a feltámadási istentisztelet, vagy szép vallásos filmet vetítenek. Az M2 adóval fejezem be feltámadási tévés körkapcsolásom, ahol az előzőleg már meghallgatott híreket újból követhetem.
Még szerencse, hogy pontosan magyar éjfélkor, a lelkem napfordulóján felemelő képsorokkal a háttérben – köztük templomok és templombelsők – eléneklik a himnuszt. A miénket. Hozz rá (ránk) víg esztendőt (húsvétot)!
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok