Felfedett titkok a Szovjetunióról

A Viktor Szuvorov (Suvorov) név tulajdonképpen Vlagyimir Bogdanovics Rezun (született 1947. április 20-án) ukrán származású kémet rejti, aki a GRU (katonai kémszolgálat) tisztjeként a 41. tankhadosztálynál (is) szolgált, és 1978-ban disszidált a Szovjetunióból Angliába. Nem csupán hazai pályafutása alatt, hanem emigrációban is rengeteg (csak részben titkosított) katonai, diplomáciai adathoz jutott hozzá. Ugyanis még szovjet fedett kémként számos helyen (ENSZ genfi képviselete, Csehszlovákia 1968-as megszállása) részt vett, de Münchenben, Bécsben, Rómában, Hamburgban és Amszterdamban is „otthonosan” mozgott bizalmas körökben. A szovjet hadsereg különleges, ún. Specnaz szolgálatánál is sok dokumentáció birtokába jutott. Az említett két könyvön kívül több kötete is foglalkozik a valóságos sztálini, illetve a diktátor halála utáni szovjet rendszerrel. Néhány cím ezek közül: A felszabadítók (1981), A szovjet hadsereg belülről (1982), Szpecnaz (1987), Az utolsó köztársaság (1997), Öngyilkosság – Miért támadta meg Hitler a Szovjetuniót? (2000) stb.

A jégtörő és Az M-nap a második világháború előzményeiről szól, rengeteg bizonyító adattal alátámasztva Szuvorov véleményét. Azt a feltételezést, hogy a második világháború tragédiája tulajdonképpen a sztálini terv (részbeni) megvalósulása volt, Szuvorov könyvének a megjelenése előtt is ismerték. Kétségtelen, hogy a hitleri Németország hadüzenet nélküli és váratlan (?) támadása 1941. június 22-én a Szovjetunió ellen (többé-kevésbé kétségbe vonhatóan) a második világháború kezdetének számít (ha nem számítjuk az ezt megelőző hitleri–sztálini területfoglaló háborús cselekedeteket). Jóval ezt megelőzően a szovjet vezetők magánszóhasználatban Hitlert „jégtörő” elnevezéssel „tisztelték”, mivel hosszú távon neki szánták a kommunizmus világot átfogó elterjesztésének (értsd: szovjet világuralom) előkészítő szakaszát. Ennek egyik első konkrét lépése volt az 1939-ben megkötött Molotov–Ribbentrop-egyezmény, amely a titkos záradékokban nem csupán közös határt jelölt ki (Lengyelország felosztásával) a két diktatórikus nagyhatalom számára, hanem mindkét fél számára lehetővé tette a szomszédos államok megszállását, amolyan biztosítékzónaként. Sztálin ezzel a paktummal garantálta Hitler számára a nyugat-európai államok elleni hadi cselekmények kelet felőli biztonságát. Nem volt már akadálya annak, hogy teljes hadigépezetével a hadat üzenő Franciaország és Anglia ellen forduljon, mellékesen megszállva több országot, megkerülve ezáltal az áthatolhatatlannak (és végül haszontalannak) bizonyuló Maginot-vonalat. Amire viszont kevésbé számított, hogy gyenge szövetségese, Mussolini Olaszországa a nyakába varrja afrikai és balkáni sikertelen háborújának gondjait is. Sikereire számítva, Hitler amolyan csendestársként akarta semlegesíteni Nagy-Britanniát, de Churchill Angliája inkább az ellenállást választotta Hitler megdöbbenésére és számításai ellenére. Anglia természetesen nagy hatalmú szövetségesére, az egyelőre vonakodó Egyesült Államokra is számított. Sztálin számítása (ha csak részben is), de bevált. Könnyedén tönkretéve a nyugati demokráciákat, Hitler immár nemcsak Nyugat-Európában, hanem Afrikában és a Balkánon is lekötötte hadseregét.

Szuvorov a folytatásnak is tekinthető másik könyvében (Az M-nap) részletezi azokat a „szövetségesi” diplomáciai és élelmezési, katona-szövetségi stb. lépéseket, amelyek kivétel nélkül Hitler esetleges gyanakvásának elaltatását szolgálták. Eközben Sztálin – és mindezt Szuvorov gazdagon adatolja – felsorakoztatja az „új” határ mentén azokat a magas egységeket, amelyek egy támadó (és nem védekező!) háborúhoz szükségesek. Hitler azonban alig két-három héttel a tervezett szovjet támadás előtt hadüzenet nélkül indítja a Barbarossa-tervben kidolgozott, villámháborúnak szánt háborút. Erre nem számított a szovjet hadvezetés, ami azért is meglepő, mert már hetek, hónapok óta egyre gyűlt a német oldalon a nyugatról átcsoportosított hadigépezet. Sztálin csak napok múlva tért magához tervének megsemmisülése miatt, ugyanis az első napokban romhalmazzá vált a támadásra előkészített, egymást akadályozóan felhalmozott, sőt kivagonírozatlan haditechnika a szovjet határ közelében. A könyv címében kiemelt M-nap (mobilizacija: mozgósítás) a tervezett támadásra utal, s ennek a mozgósításnak a története Szuvorov szerint az 1939-es szovjet–német meg nem támadási szerződéstől kezdődik a fegyvernemek tudatos fejlesztése, a kiképzések és a területi átcsoportosítások, tartalékosok behívása révén egy időben a megtévesztő propagandával a szovjet–német barátságról. Csak egy példa: még a német támadást megelőző napon is – miközben a szovjet paraszt éhezik – hatalmas rakomány gabonaszállítmányt indít Németországba a Szovjetunió azzal a titkolt céllal, hogy lekösse ezzel a fő vasútvonal hadiszállításokra szánt forgalmát. Egyébként a moszkvai tervekben Romániát az első napokban elfoglalta volna a szovjet hadsereg a kőolaja miatt, ami a németeknek igen fontos volt.
Ajánlom mindkét könyv elolvasását mindazoknak, akiket érdekel – a többünk által átélt – második világháború, illetve ennek rejtett eseményei. Igazi szellemi kalandban lesz része!

Viktor Szuvorov: A jégtörő – Hitler mint eszköz Sztálin terveiben – Kairosz Könyvkiadó, Budapest, 2006, Az M-nap – Ki kezdte a második világháborút? – Kairosz Kiadó, Budapest, 2008

Pusák Attila