Facebook-forradalom

Párizsban és Torinóban könnygázzal oszlatták a rendőrök az elkeseredett román szavazókat, akik többórás sorban állás után sem tudták leadni voksukat hazájuk külképviseletén, máshol spontán tüntetésekbe torkollott a voksolás.

Odahaza a Nyugaton dolgozó rokonokkal, barátokkal, honfitársakkal szolidarizáló, a kialakult külföldi helyzetről a közösségi hálózatokon percenként friss információkat kapó fiatalok utcára vonultak Bukarestben, Kolozsváron, Temesváron, Iaşi-ban, majd mindegyik nagyobb városban, és hangosan kérték számon a Victor Ponta vezette baloldali kormányon a választások botrányos megszervezését.

A kormányzó szociáldemokraták székháza előtt háborús állapotokat sejtető rendőri készültség fogadta a tüntetőket, az idős Ion Iliescu exelnököt állítólag a hátsó ajtón menekítettek ki az épületből.

Az egyébként a politika iránt érdektelen huszonévesek elsősorban a Facebookon történő aktivizálódása az első forduló után következett be, amikor úgyszintén ezrek estek el az alkotmányban garantált joguk érvényesítésétől a szavazni vágyó tömegek miatt túlterhelt nagykövetségek előtt. A több mint hárommillió külföldön élő román állampolgár hagyományosan jobbra voksol, ami erősítette azt a gyanút, miszerint az elnökjelöltté avanzsált baloldali kormányfő tudatosan igyekezett ellehetetleníteni az ország határain kívül élők szavazását.

A „forradalom” este tíz óra után néhány perccel győzött, amikor a kampányban mindvégig arrogánsan viselkedő, ellenfelét lekezelő Victor Ponta falfehér arccal, megviselten az újságírók elé állt, s közölte: gratulál Klaus Johannisnak a választási sikerhez. Az ortodox vallására és románságára kampányt építő Pontát legyőzte egy evangélikus szász polgármester.

Johannist nem véletlenül tudta őszintén elfogadni a két választási forduló között aktivistává avanzsált, amúgy viszont az egész politikai elitet a pokolra kívánó tömeg. Nagyszeben polgármestere viselkedésében, megnyilatkozásaiban amolyan antipolitikus, aki akkor is hajlandó elkerülni a harsány, tartalmatlan vitákat, ha tisztában van azzal, emiatt megvetik őt ellenfelei. Nem véletlen, hogy a győzelem tudatában egy diadalittas sajtótájékoztató helyett a Bukarest központjában ünneplő fiatalokat kereste fel.

Korai most még arról beszélni, mi újat hozhat ez az amerikai akciófilmekbe illő fordulatokban bővelkedő elnökválasztás az elkövetkező hónapokban. Kitart-e pártja a vesztes Ponta mellett? Mikor indul fogyásnak a szociáldemokraták vezette koalíció alkotta többség a bukaresti parlamentben, ahol – egy román mondás szerint – hagyományosan abba a vagonba igyekeznek, amelyben a rezesbanda zenél?

És mit lép most az eredmény miatt leforrázott seregnek tűnő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)? Követi-e választóit, akik fittyet hányva az RMDSZ hivatalosan semleges, burkoltan Ponta felé húzó állásfoglalására, közel nyolcvanszázalékos támogatásban részesítették Iohannist, konkrétan a fészkes fenébe küldve a baloldali miniszterelnököt?

A december 22-ére, a huszonöt évvel ezelőtti forradalom évfordulójára tervezett elnöki beiktatáskor talán már kevesebb lesz a megválaszolatlan kérdés. Addig viszont nyugodtan ízlelgethetjük a váratlan Facebook-lázadás eredményét: öt éven keresztül egy erdélyi német ember lesz Románia elnöke.

Pataky István

A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese