Erdély még nem átlátszó...

Nem adják könnyen a bőrüket. A szövetségi elnök az üggyel kapcsolatosan az alábbiakat nyilatkozta: „A fizetésektől kezdve a gázszámláig minden adat elérhető, hozzáférhető, semmi nem titok. Egy éves könyvelést nem tudsz nyilvánosságra hozni, azt valahova leteszed, ott elérhető, oda lehet menni, meg lehet nézni.\"

Vagyis az, akit érdekel, menjen Bukarestbe, kérje ki az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának a mappáit, olvassa át és elemezze ki. Az RMDSZ nagy meglepetésére Sipos Zoltánék ezt megtették. Sőt néhány napja egy részletes adatigénylési kérelmet is megfogalmaztak, amely elől nehéz lesz az elnökségnek kitérnie. Lehet, hogy nem kapnak ezért Ezüstfenyő díjat, de legalább a jól elrejtett pénzügyi adatokat felfedik. Persze sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem kell ezért annyit levelezni, kérvényezni és utazni, de ez már azoknak a felelőssége, akik a „minden magyar számít\" szlogennel akarják a választásokat megnyerni.

A nyilvánosságra kerülő adatok birtokában joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy mennyire szabályos, mennyire arányos és mennyire méltányos ez a támogatási rendszer. Megfelelően költik-e el a nekünk szánt évi több tízmillió lejt? Ki és milyen elvek alapján dönti el, hogy mekkora értékűek legyenek a beruházások, kiket illetnek meg a juttatások, és nincs-e összeférhetetlenség a különféle pénzosztó bizottságok és a haszonélvező személyek, intézmények és csoportosulások között? Hogyan szabják meg a meghívásos alapon kiosztott – nem nyilvános – pályázati kereteket? Kik felelnek a vitatott döntésekért? Eddig kellett volna ezekre a kérdésekre válaszolniuk, a „vagyonkezelésükről\" tételesen beszámolniuk, és akkor nem lett volna szükség az Átlátszó Erdély munkájára, valamint az érintettek magyarázkodó nyilatkozataira.

Bár a mostani vád elsősorban az RMDSZ vezérkarát érinti, a közpénzek elköltése, valamint a politikusi munka során elvárható transzparencia hiánya az egész erdélyi közéletre, és ezen belül a magyar tisztségviselőkre is vonatkozik. Nem számíthatunk nagyobb átláthatóságra az önkormányzati és parlamenti képviselők esetében sem. Az elnökük példáját követve, bár megtehetnék, a pénzügyi és egyéb fontos adatokat ők is eldugják „valahová\", és nem teszik hozzáférhetővé. Jó kifogás sose rossz, „egy éves könyvelést nem lehet nyilvánosságra hozni\". Hova lett az önkormányzat pénze, miért jut egyeseknek több, másoknak kevesebb belőle, miért működésképtelen az egészségügy, miért nem támogatják a székelyföldi befektetéseket, miért csak a fizetésemelésnél és a szabadnapok megszavazásánál jeleskednek? Miért olyan sok a hiányzásuk, miért olyan gyatra a tevékenységük, és miért olyan fejlett a kiegyezési készségük? Többek között ezekről kellett volna a választókat tájékoztatniuk. De nem tették meg.

Amennyiben az Átlátszó Erdély, a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) és a többi civil szervezet nyomására az RMDSZ elnöksége javítana az arrogáns hozzáállásán, és nem állítana újabb bürokratikus akadályokat az egyébként nyilvános adatok útjába, ha elősegítenék az átláthatóság megteremtését, akkor joggal várhatnák el a polgármestereiktől, az önkormányzati és parlamenti képviselőiktől is a hasonló viselkedést. De addig, amíg ezeket „valahova leteszik\", és nem tárják a nyilvánosság elé a hétköznapi ember számára is közérthetően, nagy szükség lesz a civil szervezetek munkájára és a választások megújító hatására.

Ferencz Zsombor, Marosvásárhely