Egy évtized Krónikájának kezdete

Rostás Szabolcs 2009. október 30., 10:31
A romániai, ezen belül pedig természetesen az erdélyi magyar társadalom mindennapjai korhű lenyomatának is beillenek a Krónika éppen tíz évvel ezelőtt megjelent első lapszámai. Meggyőződésünk, hogy az akkori cikkekből csemegézett összeállításunk nemcsak egyszerű sajtótörténeti nosztalgiázásnak felel meg, hanem rég elfeledett események felélesztésére, tíz év tapasztalatából pedig tanulságok levonására, összefüggések fellelésére is alkalmas.

Amikor a Krónika tíz évvel ezelőtti kezdeteit kívánjuk feleleveníteni, nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy az erdélyi magyar közéleti napilap első, 1999. október 30-án megjelent lapszámát felvezette egy nulladik, bemutatkozó szám is. Az október 8-án napvilágot látott Krónika vezető anyaga természetesen az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése, a tizenhárom vértanú tábornok kivégzése évfordulóján rendezett aradi megemlékezésekről szólt, Aradon nem ültették el a megbékélés facsemetéit címmel. Most, amikor a Maros-parti városban immár a több évtizedes fogságból kiszabadított Szabadság-szoborral ékesített emlékpark hirdeti a román–magyar megbékélést, távoli rossz emlékként sejlik fel, hogy a tíz évvel ezelőtti aradi ünnepi rendezvénysorozatot szélsőséges román fiatalok egy csoportja megzavarta. Erre, valamint az akkoriban (is) szorgalmazott román–magyar megbékélésre reflektál a bemutatkozó szám vezércikkében Stanik István, a Krónika első felelős szerkesztője. \"Most Arad után eljött a fogalom újraértékelésének ideje. Át kell tekinteni, mit jelenthet még, ha a megbékélésről beszélünk Magyarország és Románia, a magyarság és a románság esetében\" – írta annak idején a szerző, azt a következtetést vonva le: nem volt elegendő erő és politikai akarat arra, hogy a román–magyar megbékélés végre valóban tartalmat nyerjen. A jelenlegi romániai belpolitikai válság tükrében talán nem árt felidéznünk a Krónika október 8-i számából azt is, hogy a bukaresti szenátus éppen annak idején szavazta le a Radu Vasile vezette kormány ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt. (Megjegyzendő: a Vasile-kabinet ennek ellenére nem lett hosszú életű, még az év decemberében felváltotta a Mugur Isărescu vezette kormány.)

Az ezredforduló igényei

És akkor a bemutatkozó számban beharangozottaknak megfelelően 1999. október 30-án (egészen pontosan szombaton) legördült a nyomdagépről a Krónika első évfolyamának első száma. A Szempont melléklettel együtt 16 oldalas újság beköszöntő vezércikkében Kántor Lajos irodalomtörténész, a lap szerkesztőtanácsának akkori elnöke régi sikeres erdélyi lapvállalkozások (az 1880-ban a kincses városban megjelent Ellenzék, majd az 1918 karácsonyán ugyanitt útjára indított Keleti Újság) tükrében ajánlja az olvasó figyelmébe a Kolozsvárt szerkesztett új napilapot. \"És 1999 októberére győznie kellett a realitásnak: a médiakörnyezet tudomásulvételének, a szembesülésnek az ezredforduló igényeivel. A múlt nem támasztható fel, a nosztalgiázás lehet az író, a művész öröme-bánata, de az újságíró, a médiaszakember eleve a jelenben él (…) A cél jelen lenni sok ezer erdélyi családban és a világban, a világhálón, mindez annak a közösségnek az érdeke, amelynek számára az új hírlap készül. Kemény harc folyik mindenütt, ezt tudomásul kell venni, ebben helyt kell állni. Nem mások, más nyelven beszélők ellen fordítva a médiaeszközt, ellenkezőleg, keresve a megértés módozatait, de nem feledkezve meg saját érdekeinkről. Vagyis nem aludva át az ezredvéget\" – mutatta meg a követendő utat az akkori szerkesztőgárdának Kántor Lajos.

És hogy milyen témákkal foglalkozott tíz évvel ezelőtt a Krónika? Születésekor lapunk először is arról cikkezett, hogy tüntetések sorozata után országszerte általános sztrájkot hirdettek a romániai egyetemi hallgatók, akik többek között a bentlakások számának növelését, az oktatási körülmények javítását, különböző vizsgadíjak és adminisztrációs illetékek csökkentését követelték. Günther Verheugen, az Európai Bizottság integrációs kérdésekkel foglalkozó megbízottja kinevezése után nem sokkal tett bukaresti látogatásán a Krónikának úgy nyilatkozott: nem látható előre a Romániával folytatott csatlakozási tárgyalások időtartama, szerinte azonban az ország uniós integrációja tíz-tizenöt éven belül bekövetkezhet. (Mint tudjuk, Verheugen kissé pesszimistának bizonyult, Románia 2007-ben lett az Európai Unió teljes jogú tagja.) Interjút közölt a Krónika Németh Zsolttal, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkárával, amelyben a fideszes politikus nagyon kedvezőnek nevezte a magyar nemzet fejlődésének esélyeit és kilátásait, és úgy vélekedett: az európai integráció előtt álló Magyarország megerősödése a Kárpát-medencei magyarság felemelkedését is magával hozhatja, ami az egész térség stabilizálódását elősegítheti. És hogy ma is aktuális témát érintsünk: a kettős állampolgárság esetleges bevezetésére utaló kérdésünkre Németh Zsolt akkor azt mondta: \"ha Magyarország a határon túli magyarokkal összhangban azt a célt tűzte ki, hogy (az állampolgárság megadása – szerk. megj.) nem segíti elő a határon túli magyar területekről való elvándorlást, akkor ki kell dolgozni az ennek megfelelő politikai megoldásokat.\"

Az utolsó átvilágítási törvény

Megírtuk, hogy két és fél évig tartó huzavona után a román parlament elfogadta a közép-kelet-európai térség utolsó átvilágítási törvényét, amelynek szerzőségét viszont kezdeményezője, Constantin Ticu Dumitrescu már akkor nem vállalta, szerinte ugyanis a jogszabály nem szolgálja az eredeti célt: a politikai közélet megtisztítását mindazoktól, akiket túl sok szál fűz a letűnt rendszer hírhedt politikai rendőrségéhez, a Szekuritátéhoz. (Ma már tudjuk, mennyire igaza volt az átvilágítás atyjának, a 2008 decemberében elhunyt parasztpárti politikusnak.) Emlékeznek még a Krónika olvasói Sabin Ghermanra, az Elegem van Romániából című vitairat szerzőjére? Nos, tíz évvel ezelőtt lapunk egy budapesti előadás kapcsán a következőket idézte az Erdély autonómiájáért síkra szálló Ghermantól: \"Az erdélyi románságnak több mint fele gazdasági, közigazgatási és kulturális autonómiát szeretne. A lakosság megelégelte, hogy a Kárpátokon túl használják fel az Erdélyben beszedett adó nagy részét, Bukarestnek pedig egymagában nagyobb a költségvetése, mint Erdélynek.\" Mindehhez egy évtizeddel később is csak azt fűzhetnénk hozzá: a felvetés jogos – de ugyan hová lettek azóta a Sabin Ghermanok? Beszámoltunk arról is, hogy sok éves hajsza után a magyarországi rendőrségnek sikerült elfognia a Viszkis rabló néven elhíresült csíkszeredai Ambrus Attilát. (Az Újpest egykori jégkorongozója jelenleg is börtönbüntetését tölti.) Letűnt, a mai fiatal nemzedék számára ismeretlen jelenséget is feltárt 1999. október 30-án a Krónika: akkoriban a fiatalok szándékos kihágásokkal, sőt öncsonkítással is próbálkoztak a kötelező sorkatonai szolgálat elkerülésére vagy legalábbis halogatására. A romániai mentőszolgálatokra jellemző anyagi ellehetetlenülés már akkor is éreztette hatását: lapunk beszámolója szerint a székelyudvarhelyi mentőszolgálat éjszakánként orvos nélkül működött, anyagi okokra hivatkozva megszüntették az éjszakai ügyeletet. És ne hagyjuk ki a csemegézésből a Krónika már akkor egyik legolvasottabb rovatának bizonyult sportoldalt sem, amely egyebek mellett arról adott hírt, hogy erdélyi medvevadászattal tölti pihenőszabadságát Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Arról nincs információnk, hogy miként sikerült a medvevadászat, azt azonban a sportág valamennyi rajongója tudja, hogy a Kemény-legények azóta zsinórban három olimpiai címet hódítottak el.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb