Egy évtized Krónikájának kezdete

Amikor a Krónika tíz évvel ezelőtti kezdeteit kívánjuk feleleveníteni, nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy az erdélyi magyar közéleti napilap első, 1999. október 30-án megjelent lapszámát felvezette egy nulladik, bemutatkozó szám is. Az október 8-án napvilágot látott Krónika vezető anyaga természetesen az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése, a tizenhárom vértanú tábornok kivégzése évfordulóján rendezett aradi megemlékezésekről szólt, Aradon nem ültették el a megbékélés facsemetéit címmel. Most, amikor a Maros-parti városban immár a több évtizedes fogságból kiszabadított Szabadság-szoborral ékesített emlékpark hirdeti a román–magyar megbékélést, távoli rossz emlékként sejlik fel, hogy a tíz évvel ezelőtti aradi ünnepi rendezvénysorozatot szélsőséges román fiatalok egy csoportja megzavarta. Erre, valamint az akkoriban (is) szorgalmazott román–magyar megbékélésre reflektál a bemutatkozó szám vezércikkében Stanik István, a Krónika első felelős szerkesztője. \"Most Arad után eljött a fogalom újraértékelésének ideje. Át kell tekinteni, mit jelenthet még, ha a megbékélésről beszélünk Magyarország és Románia, a magyarság és a románság esetében\" – írta annak idején a szerző, azt a következtetést vonva le: nem volt elegendő erő és politikai akarat arra, hogy a román–magyar megbékélés végre valóban tartalmat nyerjen. A jelenlegi romániai belpolitikai válság tükrében talán nem árt felidéznünk a Krónika október 8-i számából azt is, hogy a bukaresti szenátus éppen annak idején szavazta le a Radu Vasile vezette kormány ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt. (Megjegyzendő: a Vasile-kabinet ennek ellenére nem lett hosszú életű, még az év decemberében felváltotta a Mugur Isărescu vezette kormány.)

Az ezredforduló igényei

És akkor a bemutatkozó számban beharangozottaknak megfelelően 1999. október 30-án (egészen pontosan szombaton) legördült a nyomdagépről a Krónika első évfolyamának első száma. A Szempont melléklettel együtt 16 oldalas újság beköszöntő vezércikkében Kántor Lajos irodalomtörténész, a lap szerkesztőtanácsának akkori elnöke régi sikeres erdélyi lapvállalkozások (az 1880-ban a kincses városban megjelent Ellenzék, majd az 1918 karácsonyán ugyanitt útjára indított Keleti Újság) tükrében ajánlja az olvasó figyelmébe a Kolozsvárt szerkesztett új napilapot. \"És 1999 októberére győznie kellett a realitásnak: a médiakörnyezet tudomásulvételének, a szembesülésnek az ezredforduló igényeivel. A múlt nem támasztható fel, a nosztalgiázás lehet az író, a művész öröme-bánata, de az újságíró, a médiaszakember eleve a jelenben él (…) A cél jelen lenni sok ezer erdélyi családban és a világban, a világhálón, mindez annak a közösségnek az érdeke, amelynek számára az új hírlap készül. Kemény harc folyik mindenütt, ezt tudomásul kell venni, ebben helyt kell állni. Nem mások, más nyelven beszélők ellen fordítva a médiaeszközt, ellenkezőleg, keresve a megértés módozatait, de nem feledkezve meg saját érdekeinkről. Vagyis nem aludva át az ezredvéget\" – mutatta meg a követendő utat az akkori szerkesztőgárdának Kántor Lajos.

És hogy milyen témákkal foglalkozott tíz évvel ezelőtt a Krónika? Születésekor lapunk először is arról cikkezett, hogy tüntetések sorozata után országszerte általános sztrájkot hirdettek a romániai egyetemi hallgatók, akik többek között a bentlakások számának növelését, az oktatási körülmények javítását, különböző vizsgadíjak és adminisztrációs illetékek csökkentését követelték. Günther Verheugen, az Európai Bizottság integrációs kérdésekkel foglalkozó megbízottja kinevezése után nem sokkal tett bukaresti látogatásán a Krónikának úgy nyilatkozott: nem látható előre a Romániával folytatott csatlakozási tárgyalások időtartama, szerinte azonban az ország uniós integrációja tíz-tizenöt éven belül bekövetkezhet. (Mint tudjuk, Verheugen kissé pesszimistának bizonyult, Románia 2007-ben lett az Európai Unió teljes jogú tagja.) Interjút közölt a Krónika Németh Zsolttal, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkárával, amelyben a fideszes politikus nagyon kedvezőnek nevezte a magyar nemzet fejlődésének esélyeit és kilátásait, és úgy vélekedett: az európai integráció előtt álló Magyarország megerősödése a Kárpát-medencei magyarság felemelkedését is magával hozhatja, ami az egész térség stabilizálódását elősegítheti. És hogy ma is aktuális témát érintsünk: a kettős állampolgárság esetleges bevezetésére utaló kérdésünkre Németh Zsolt akkor azt mondta: \"ha Magyarország a határon túli magyarokkal összhangban azt a célt tűzte ki, hogy (az állampolgárság megadása – szerk. megj.) nem segíti elő a határon túli magyar területekről való elvándorlást, akkor ki kell dolgozni az ennek megfelelő politikai megoldásokat.\"

Az utolsó átvilágítási törvény

Megírtuk, hogy két és fél évig tartó huzavona után a román parlament elfogadta a közép-kelet-európai térség utolsó átvilágítási törvényét, amelynek szerzőségét viszont kezdeményezője, Constantin Ticu Dumitrescu már akkor nem vállalta, szerinte ugyanis a jogszabály nem szolgálja az eredeti célt: a politikai közélet megtisztítását mindazoktól, akiket túl sok szál fűz a letűnt rendszer hírhedt politikai rendőrségéhez, a Szekuritátéhoz. (Ma már tudjuk, mennyire igaza volt az átvilágítás atyjának, a 2008 decemberében elhunyt parasztpárti politikusnak.) Emlékeznek még a Krónika olvasói Sabin Ghermanra, az Elegem van Romániából című vitairat szerzőjére? Nos, tíz évvel ezelőtt lapunk egy budapesti előadás kapcsán a következőket idézte az Erdély autonómiájáért síkra szálló Ghermantól: \"Az erdélyi románságnak több mint fele gazdasági, közigazgatási és kulturális autonómiát szeretne. A lakosság megelégelte, hogy a Kárpátokon túl használják fel az Erdélyben beszedett adó nagy részét, Bukarestnek pedig egymagában nagyobb a költségvetése, mint Erdélynek.\" Mindehhez egy évtizeddel később is csak azt fűzhetnénk hozzá: a felvetés jogos – de ugyan hová lettek azóta a Sabin Ghermanok? Beszámoltunk arról is, hogy sok éves hajsza után a magyarországi rendőrségnek sikerült elfognia a Viszkis rabló néven elhíresült csíkszeredai Ambrus Attilát. (Az Újpest egykori jégkorongozója jelenleg is börtönbüntetését tölti.) Letűnt, a mai fiatal nemzedék számára ismeretlen jelenséget is feltárt 1999. október 30-án a Krónika: akkoriban a fiatalok szándékos kihágásokkal, sőt öncsonkítással is próbálkoztak a kötelező sorkatonai szolgálat elkerülésére vagy legalábbis halogatására. A romániai mentőszolgálatokra jellemző anyagi ellehetetlenülés már akkor is éreztette hatását: lapunk beszámolója szerint a székelyudvarhelyi mentőszolgálat éjszakánként orvos nélkül működött, anyagi okokra hivatkozva megszüntették az éjszakai ügyeletet. És ne hagyjuk ki a csemegézésből a Krónika már akkor egyik legolvasottabb rovatának bizonyult sportoldalt sem, amely egyebek mellett arról adott hírt, hogy erdélyi medvevadászattal tölti pihenőszabadságát Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Arról nincs információnk, hogy miként sikerült a medvevadászat, azt azonban a sportág valamennyi rajongója tudja, hogy a Kemény-legények azóta zsinórban három olimpiai címet hódítottak el.