Egy erdélyi magyar szilveszter forgatókönyve

December 29-e, délelőtt: a bulira készülő kis csapat – mintegy húsz–huszönöt fő – férfitagjai (mindenre elszánt, rendkívül maszkulin egyedek) összeírják a társaság italszükségletét. Okosabb nők a családi perpatvart elkerülendő erre nem vetnek egyetlen kósza pillantást sem, a lista ugyanis egy száz-százötven fős lakodalom felhozatalát idézi, de a bulizni készülő pasasok mintegy fele még így is amiatt aggódik, hogy elsejére ott maradnak szárazon a semmi közepén. Eközben a házicsajok is szerény listát állítanak össze, ennek jelentős részét a pasik aberrációnak vélik, a három üveg rostos üdítőt például, mert minek ez a lónyál, amikor ott a jó forrásvíz, majd kétautónyi különítmény beszerzőkörútra távozik.
December 29-e, késő délután: a különítmény hazatért, a férfiak idegesen telefonálgatnak egymásnak, de valakinek a nője/neje még mindig nem készült el. Végül az utolsó rántott hús, és az utolsó kikavart vinettát tartalmazó nesszkávés üveg is bekerül a raffianeccbe, menetkész sorba rendeződhet a társaság. Egyelőre senki nem látja világosan, hogy fognak elférni mindannyian a csomagokkal a hat autóban – körülbelül ennyi pakkal indulhatott Teleki Samu a Kilimandzsáró meghódítására, na de az erdélyi dombvidék is megkéri a magáét, így három nap alatt, szilveszterkor.
December 29-e, koraeste: az expedíció a célhelyre érkezik, kiderül, hogy a ház sokkal kisebb, mint ahogyan azt a házigazda leírta, nem elég a hálóhely – nem aludni jöttünk ide, szólal meg valaki, erre mindenki helyeslően bólogat, és szájról-szájra jár egy szilvapálinkás üveg.
December 29-e, későeste: a pasasoknak már minden nagyon jó, a nők élelmet készítenek elő, kissé gyanakvóak (mondtam Ildi, hogy ne csinálj vinettát, mert hozok én), még nem engedtek fel teljesen (a házban füst és langymeleg, lekerülnek az első füss-füss kabátok), ezt a férfiak nem szívlelhetik: – Jenőkém, vegyed gyorsan elő, amit a csajoknak vettünk – szólal meg a frissen összeszerelt zenegép mögül valaki, felhangzik egy ABBA-sláger, Jenő gin-tonikkal kedveskedik a nőknek, akik kezükben poharakkal körbe rendeződnek a frissen kialakított szűkös táncparketten, és kezdetét veszi a szilveszteri buli.
A következő időszakban valahogyan összekeverednek a napszakok (például délben kezdődik a reggel), ezért nem tartjuk fontosnak a szigorú kronológia további követését, csupán néhány jellemző leírására térünk ki. Amennyiben világos van odakint, a nők mindig sétálni akarnak, valamilyen furcsa oknál fogva a pasasok kíséretében, akik egyszerűen nem értik, hogy ilyen meteorológiai körülmények között (a hivatkozási alap a helyzettől függően: sár, hó, fagy vagy jég), mindenféle cél nélkül minek pazarolni az amúgy is fogytán levő testi állóképességet. Végül egy nagyobb empátiás készséggel rendelkező hölgy konkrét célt jelöl meg az út végén (kocsma), így a három napból egyszer sikerül a kollektív kimozdulás.
Amennyiben odakint sötét van, a társaság energikusabb, a nappali kóválygást energikus retrózene ellensúlyozza. Két jóbarát majókára vetkőzve, az asztal tetején gitározást mímel egy-egy Sovata 1969 feliratú fabuzogányon, de egy renitens csoport felteszi a Petróleumlámpa című számot, és társasjátékozni akar, amitől többen nagyon szomorúak lesznek, és ezt csak szisztematikus alkoholfogyasztással bírják orvosolni. Aztán egyszer valaki szól, hogy éjfél van, előkerülnek a petárdák, a pezsgők és műanyagpoharak, a gyengélkedőket székekre ültetik a ház előtt, megérkeznek a szomszédos társaságok, többen hosszasan csókolóznak, a szinglik és a régi házasok rázendítenek a Himnuszra. Egy zöld kalapon piros-fehér-zöld kokárdát viselő középkorú szomszéd és maroknyi társasága mindegyre elénekli a Székely Himnuszt is, ettől azok, akik korábbban nem akartak a Petróleumlámpára társasjátékozni, a házba menekülnek, és rekedt hangon pionírdalokra fakadnak. A virsli kézzel történő elfogyasztása után több lelkes próbálkozás történik a hangulat fokozására, de már csak a friss szerelmesek andalognak a táncparketten. Körülbelül három óra magasságában valaki lelkesen felkiált: Buli van, buli van, buli van!, ám ez már senkit nem érdekel. A házra rövidesen hortyogó csönd borul, s csak farkasüvöltés hangzik fel néha a pitymalló transzilván tájleírásban.