Egészségi állapot, Trianon-szindróma, autonómia

Bár egészségügyi szempontból világszinten nem rossz a helyzetük az erdélyi magyaroknak, a romániai lakosoknak, azonban az Európai Unió országaival összehasonlítva az egészségügyi mutatóink a születéskor várható élettartamot, számos halálozási és megbetegedési adatot tekintve a kullogók közé sorolható.

Alacsonyabb átlagéletkor a Székelyföldön

A kedvezőtlen romániai és ezen belül székelyföldi mutatók mögött – számos más tényező mellett – az egészségtelen életmód és/vagy az egészséggel való törődés hiánya húzódik meg. Ez kiemelten érvényes a magyarlakta területekre is, ahol a szív-érrendszeri és a daganatos megbetegedések várhatóan magas értékén túl (az elhalálozás háromnegyedét teszik ki) a májcirrózis, a tüdőrák, a fertőző betegségek előfordulása rendkívül magas. Bár egészségi állapot és egészségügyi ellátás tekintetében az országos középmezőnybe sorolható a Székelyföld, mégis elmondható, hogy az átlagnál valamivel kevesebbet élnek e vidék lakói.

A fentiek figyelembevételével az erdélyi magyarság egészségügyi helyzete vizsgálatakor kiemelt jelentőségűvé vált az idő előtti egészségromlás, valamint annak bio-pszicho-szociális meghatározóinak követése, az egészséges életmód előtérbe helyezése, a megelőzés lehetőségeinek egyre gyakoribb hangoztatása a lakosság egészségmegőrzése, életminőségének biztosítása, egészségi állapotának javítása érdekében. Számos esetben kívánatos lenne az élvezeti szerek használatának a csökkentése, az egészségesebb táplálkozás serkentése, a mozgáshiány kiküszöbölése, a helyes stresszkezelés, az egészséggel való törődés fokozása, jobb alkalmazkodás és kedvezőbb szociális tényezők biztosítása, a lelki egészség felülértékelése.

A testi-lelki egészség elemzésénél nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a magyar többségű megyékben a depresszió rendkívül magas előfordulású, aminek fontos előrejelzője az alacsony iskolázottság, a munkanélküliség, a rendezetlen családi állapot. Sajnos a Székelyföldön a legmagasabb az öngyilkosság előfordulásának, Hargita megye évtizedek óta országos szinten vezető helyet foglal el az öngyilkossági statisztikában. Az önfeladás, a borúlátás, az önpusztításhoz vezető frusztráció hátterében meg kell említenünk a „Trianon-szindrómát”, amely egészségügyi értelemben egy tünet vagy tünetcsoport.

A közel száz évvel ezelőtti igazságtalan ítélet és annak mai napig fellelhető hatásai ki nem beszélt feszültséget, stresszt okoznak, és kóros magatartási formákhoz (például alkoholizmus) vezetnek. A magyar lelkiállapotra napjainkban is jellemző sokasodó kudarcélmények, a katartikus állapotok hiánya, a fokozódó frusztráció és szorongás, a romló közérzet, a növekvő stressz egészségkárosító hatása egyértelmű. A hátrányos epidemiológiai jelenségek egyik lehetséges motorjául a nemzet 20. századi történelme, szocializációja szolgál, nem elhanyagolható mértékben a kollektív tudattalanba szuperponálódott események révén (Ember István: Történelem-egészségtan. Dialóg Campus Kiadó, 2009).

Erkölcsi tartás, sikerélmény

Kisebbségi sorsunk a fenti érzéseket évtizedeken át fenntartotta, sőt fokozta is a számunkra kijáró negatív diszkrimináció miatt. Az 1989-es rendszerváltás sem hozott alapvető változást, hiszen a (becsületes) magyar emberre a mai napig érvényes hátrányos helyzetének a megélése. Általánosságban elmondható, hogy munkaráfordításával és erkölcsi tartásával aránytalan a sikerélménye, gyakorta korrupció és árulás áldozata, ami frusztrációt okozhat, rontja a közérzetet, és elősegíti a szülőföld elhagyását. A székelység, a magyarság a demokráciadeficiten túl leginkább a gazdasági és az erkölcsi válság korát éli. Miközben az eddig is megfigyelhető trendek folytatódnak: a magyarság térvesztése kiemelten a nagyváro­sokban, a városokban és a szórványban.

A kedvezőtlen folyamatot megakadályozó politikára lenne szükség: hagyományokra épülő értékrend, családközpontúság, szülőföldön boldogulás, autonómiaformák, egyéni példamutatás. Miközben örök érvényű létkérdés marad a népesedési mutatók javítása, a gazdasági megerősödés, az oktatás színvonalának a megtartása, sőt az emberek közötti szolidaritás, együttműködés és bizalom, azaz a társas támogatás növelése. Hangsúlyozni kell továbbá a példamutató értelmiségi magatartás minél szélesebb körű terjesztését, és azt a történelmi tapasztalatokból fakadó tényt, miszerint megmaradásunkat és fennmaradásunkat csakis a magyarság, a székelység nemzeti autonómiája biztosíthatja.

A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár