Dzsessz és magyar líra

Nagyon vártam hát, hogy Harcsa Veronika és dzsesszkvartettje elkészítse a több szempontból is hiánypótló új lemezét, melyen a bűbájos énekesnő karrierje során először kizárólag magyarul énekel, ehhez pedig a lehető legjobb szövegírókat, a 20. századi magyar irodalom legnagyobb költőit „hívta” segítségül.

Annyit már tudtunk a projekt ötletgazdájáról, hogy egyszerűen nem tud tévedni: ha szerepet vállal vendégénekesként, vagy saját zenekarával lép színpadra, egészen biztosan kiváló teljesítményt nyújt. Magyarország egyik legaktívabb és legnagyobb becsben tartott énekesnője rendszeresen szerepel számos igényes zenei produkcióban, legyen szó dzsesszről, popzenéről vagy elektronikus tánczenéről, de gyenge lemezt még nem hallottam tőle. A néhány hete megjelent Lámpafény Harcsa Veronika negyedik albuma, melyen szintén Blaho Attilával (zongora, billentyűk), Gyémánt Bálinttal (gitár), Oláh Zoltánnal (nagybőgő) és Majtényi Bálinttal (dobok) dolgozott együtt, egy trombitaszólóra pedig Subicz Gábort is meghívta. A lemezen természetes egyszerűséggel simul össze a leheletfinom, mégis figyelmet igénylő dzsesszmuzsika Kosztolányi, József Attila, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Tóth Árpád, Babits, Kassák és Karinthy zseniális soraival. Egy pillanatig sincs szó biztonsági játszmáról: nem a legismertebb „slágerversek” szólalnak meg, érezhető, hogy hosszas kutakodás után kiválasztott költemények kaptak zenei köntöst. A Lámpafényen elhangzó dalokat hallgatva gyakran éreztem azt, hogy ezek a versek mindig is arra vártak, hogy ebben a füstös kávéházi hangulatokat idéző műfajban legyenek megzenésítve.

A muzsika igazi finomság, és nem csupán azért, mert a lágy zongora- és gitárdallamokat és az énekesnő markáns hangját halljuk. Csodás, ahogy József Attila Ülni, állni, ölni, halni verse megszólal, ahogyan a hangszerelés igazodik a vers mondanivalójához, határozottan odapakolt dobokkal, nyers hangzású gitárszólóval. Mindenképp ki kell emelnem Karinthy Frigyes Együgyű mese című versének feldolgozását is: a Hammond-orgonaszólóval fűszerezett dal az ízléses hangszerelés iskolapéldája lehetne. A másik fénypont szintén egy József Attila-versfeldolgozás: nem tudom elképzelni, hogy van olyan ember, akit ne tudna azonnal megszólítani a Műterem. Az új lemezének igazi erőssége az, hogy a zene és vers olyan egységét adja, hogy hallgatás közben egyszer sem jut eszünkbe, hogy azok nem egyidejűleg jöttek létre. Szívből tudom ajánlani azoknak is, akik eddig ódzkodtak a megzenésített versek vagy a dzsessz világától.

Harcsa Veronika: Lámpafény. Szerzői kiadás (2011).

Értékelés az 1–10-es skálán: 10