Dichten – sűrít, költ vagy csak mond?

Alapszava a dicht: sűrű, tömör, tömött. Származékszava például a Dichtheit: sűrűség, tömöttség; másrészt – szerintem – a Dichter: költő, Dichtung: költészet és a Gedicht: vers, költemény.

Ennyi száraz szótári adat után hadd dicsérjem most a német nyelvet (nem mindig csak a magyart), mondván, hogy milyen okos ez a német, mennyire igaza van, hiszen attól vers a vers, hogy tömörít, aránylag elég kevés szóval mond sokat, lényegeset, magas fokú az érzelmi, gondolati telítettsége. (Persze az is számít, hogy hogyan mondja).

Olykor az a bájos vicc is eszembe jutott, amelynek a csattanója szintén német, és a német nyelv és szellem praktikusságára, pontosságára világít rá. A vicc: a német kislány a mamájával sétál, amikor egy kisfiú egy bokor mellett éppen pisikál. Meglátja ezt a kislány, odafordul a mamájához és így szól: „Schau, Mutti, wie praktisch!” Nézd, mama, milyen praktikus!) Hányan emlékeznek még Schuller Rudira, akitől azt a kis viccet hallottuk?

Csakhogy nemrég kiábrándítottak a költemény tömörségéből. (Láttuk különben, hogy dichten azt is jelenti: ábrándozik. Az viszont biztos, hogy németül nem lehet azt mondani: „ausdichten” – kiábrándít, kiábrándul. Ezt csak magyarul lehet ilyen tömören, pontosan, az értelmi árnyalatok között is különbséget téve mondani).

Szóval, rám cáfoltak. Valaki nálam okosabb megmagyarázta, hogy a két német szó csak véletlenül azonos. A dichten, Dichter, edicht (költ, költő, költemény) nem az ugyancsak német sűrítből származik, hanem a latin dico, dixi, dictus (mond, elmond, előad, megmondtam) szavakból. Hogy aztán indoeurópaiéknál ez hogy van, milyen törvényszerű hang- és jelentésváltozásokon keresztül lettek a felsorolt latin szavakból az említett német szavak, esetleg milyen közös ősre vezethetők vissza, erről az én barátom nem beszélt.

Mindenesetre dicis aliquid, vagyis mondasz valamit, lehet, hogy igazad van. Nekem mégis jobban tetszik az előbbi magyarázat, szószármaztatás, és jól tévedtem, amikor azt állítottam, hogy a költészet – sűrítés. Persze, ha jó versről van szó. Akkor is így van ez, ha történetesen nem kötött formában íródott a költemény, bár a zárt forma arra is jó, hogy rákényszerítse a költőt a tömörségre.

Na és a magyar költ? Ennek négy alapjelentése és hat mellékjelentése van. Az egyik... De ennek magyarázatába inkább nem fogok bele. Elég annyi, hogy a költő, ha a költeményéért kap is valami kevéske pénzt (újabban éppenséggel semmit), úgyis egykettőre elkölti.

Jancsik Pál

A szerző nyugalmazott kolozsvári könyvszerkesztő