Dana Borşan, a hangszínek nagymestere

Értelmiségi szülei nem tudták, hogy még az első osztályos felvételire is ajánlatos előkészíteni a gyermeket és nem íratták be zeneóvodába, ezért nemigen remekelt a felvételin. De talán nem ez volt az oka annak, hogy nem egy tapasztalt tanár osztályába került, hanem egy kezdőhöz.

A kislánynak ugyanis kicsi volt a keze, és emiatt nem kapkodtak utána a híres zongoratanárok. Kapkodtak azonban utána később épp elegen – de egy, két, maximum három évnél több ideig senki sem tanította. Amirás Gábortól és tőlem tanult a leghosszabb ideig.

Egyszerre kezdtük a karrierünket Danával, ő a művészi, én pedig a tanári pályafutást. Az ő karrierje még most is felfele ível, én azonban egy baleset következtében kénytelen voltam áttérni a zenetudományi pályára és Bartók módszerének kutatója lettem Magyarországon.

Kezdő tanárként, tapasztalatlanságom miatt nekem nem tűnt kicsinek a kislány rövid ujjú, de szélesen kerek felépítésű keze, már csak azért sem, mert erősnek és teherbírónak bizonyult.

Már első osztály végén sikert aratott a vizsgán W. A. Mozart variációival, melyeket egy régi francia dalra komponált a zeneszerző (Quand trois cannes vont au champ). A dallam több folklórrétegben még ma is él és virágzik, magyarul Télapó énekként ismeretes (Hull a puha, selymes hó, jöjj el hozzánk Télapó). Negyedik osztályban megtanulta Mozart D-dúr rondójának zongoraszólamát és a következő évben eljátszta zenekarral a Diákház nagytermében. Hatodik vagy talán hetedik osztályban megtanulta J. S. Bach 15 háromszólamú invencióinak a felét, a másik fele pedig a Búzás-növendék Márton Melindának jutott – aki később énekesnő lett – és közösen bemutatták az egész sorozatot egy hangversenyen.

Az invencióknak azt a kiadását adtam oda neki, amelyben Szendy Árpád külön közli a szólamokat három vonalrendszeren és ebből kellett két kézre összeszedni a művet. Ekkor tanulta meg Dana az először darabokra szedett részek egységbe foglalását, amely előadásának mind a mai napig az egyik legjellegzetesebb tulajdonsága. Ugyancsak e darabokkal kísérleteztük ki azt, hogy miként lehet kiemelni egy fontossá váló szólamot fizikai erő igénybevétele nélkül, vagyis nem hangerővel, hanem az alaphangok részhangjainak megfelelő kiválasztásával, amely érthetőbbé, és így feltűnővé teszi a szólam hangszínét. Ezzel a módszerrel dolgozta ki Dana azt a határtalanul gazdag színskálát, amellyel úgy zsonglőrösködik, mint ahogyan csak kevés zongorista képes.

Kolozsvári zenekari hangversenye előtt írtam Danának egy pár sort a Facebookon, melyet most magyarra fordítva közlök: „Eddig az volt a véleményem, hogy a bé moll zongoraversenyt férfiak számára komponálta Csajkovszkij. Alig várom, hogy meggyőzz véleményem ellenkezőjéről, mert tudom, hogy képes vagy rá!\" Dana Borşan március ötödikén bebizonyította Kolozsváron, hogy nő létére is képes maradandó élményt nyújtani a nagy hangerőt követelő Csajkovszkij b-moll zongoraverseny előadásával.

Ehhez a fajta grandiozitáshoz nagyszerűen értenek az oroszok, talán egykori birodalmuk szélesen nagy kiterjedése folytán is. Ugyanez a tulajdonság jellemzi Tolsztoj regényeit is, különösen a Háború és békét. A grandiozitást nemcsak nagy hangerővel lehet megvalósítani, hanem úgy is, ahogyan Dana oldotta meg, vagyis az ellentétes kifejezésmó­dok egyensúlyának megteremtésével. Ez a módszer adta meg a zenei építkezés megingathatatlan egyensúlyát. Az ellentétes erők kordában tartása nem annyira fizikai, mint inkább szellemi, lelki, érzelmi, akarati erőfeszítést, koncentrálást követel.

Dana Borşan eddigi művészi karrierje csúcspontjára érkezett a Csajkovszkij-zongoraverseny előadásával. Karrierje elején mindenki elképzel magának egy számára megmászhatónak tűnő hegyet. Miután ezt a csúcsot sikerült elérnie, utána magasabb hegycsúcs megmászását kell kitűznie maga elé, elérendő célnak. Ugyanis nemcsak elképzelt hegycsúcsok, hanem valóságos hegytetők is vannak, és aki előtt már csak ilyen célok állhatnak, az megpróbálhatja a lehető legmagasabb európai vagy éppenséggel világcsúcsot elérni.

A nyugatra került előadóművészek előtt jobb lehetőségek álltak, mint azok előtt, akik Ceauşescu Romániájában maradtak. A Franciaországban élő hegymászók előnyben vannak a Mount Everest csúcsának elérésében azokkal szemben, akik messzebbről és előnytelen körülmények között indulnak. De a szülőhazájukhoz hűséges művészek számára is megmarad egy lehetőség a lekésett sikerek pótlására.

Amit nem sikerült elérnünk életünkben, azt hagyjuk a halálunk utánra! Ezt azonban elő kell készíteni! Ezért ajánlottam Danának a 32 Beethoven-szonáta megtanulását és megörökítését az utókor számára, ehhez azonban le kéne mondania hangversenyei nagy részéről, hogy ideje maradjon a grandiózus terv megvalósítására, amellyel örökérvényű iskolát teremthetne. Minden nagy zongorista képességeinek legfélelmetesebb próbaköve Beethoven összes szonátáinak megörökítése.

Tapasztalatból tudom, hogy mennyire nehéz sikerélmény nélkül dolgozni, ezért Danára bízom annak eldöntését, hogy érdemes-e feláldozni egyetlen életünket az utókor kedvéért, vagy pedig inkább használjuk ki rövid jelenünk lehetőségeit és örömeit. Az azonban biztos, hogy Dana Borşannak még épp elég ideje van ahhoz, hogy legalább még egy hatalmas hegycsúcs tetejére érjen.

Boér Mária