Csoportkép plagizáló és korrupt politikusokkal

Méltán nevezhető precedens nélkülinek, sőt történelminek a bukaresti legfelsőbb bíróság szerdai ítélete, amellyel – megerősítve az első fokon januárban hozott ítéletet – jogerősen két év letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta befolyással való visszaélés miatt Adrian Năstase volt miniszterelnököt. A börtönbe vonulása előtt öngyilkossági kísérletet végrehajtó politikust – a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) parlamenti képviselőjét, országos tanácsának elnökét – abban találták vétkesnek, hogy 2004-es államfőjelölti választási kampányára illegálisan gyűjtött pénzt vállalkozóktól és magánszemélyektől.

A volt kormányfő befolyása alatt álló személyek egy építkezési konferenciát szerveztek, amelyen – részvételi díj ürügyén – a politikus korteshadjáratára 1,6 millió eurót „kalapoltak össze”. Miközben a korábban a képviselőház elnöki, valamint a külügyminiszteri posztot is betöltő Năstase az egyetlen exkormányfő Romániában, akit korrupció miatt elítéltek a ’89-es rendszerváltás óta, Európában számos volt miniszterelnök ellen folyik eljárás hasonló okokból.

Năstase ukrán, horvát „sorstársai”

Ivo Sanader volt horvát miniszterelnök ellen tavaly november óta folyik egyesített per, amelyben egyrészt azzal vádolják, hogy kormányfői hatalmával visszaélve, jutalékot fogadott el egy osztrák banktól, cserébe lehetővé tette annak horvátországi terjeszkedését. Egy másik vádpont szerint 10 millió eurót kapott a magyar olajcégtől, a Moltól, hogy meghatározó szerephez juttassa azt a horvát nemzeti olajvállalat, az INA menedzsmentjében. A Mol határozottan cáfolja a gyanúsítást, Sanader pedig ártatlanságát hangoztatja ezekben a vádpontokban is.

Továbbá áprilisban kezdődött el az a per, amelyben az egész volt kormánypártot, a Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ), Sanadert mint a HDZ volt elnökét, valamint több volt tisztségviselőjét vádolják hatalommal való visszaéléssel. Sanader 2009 júliusában mondott le miniszterelnöki és pártelnöki tisztségéről (a HDZ pedig tavaly decemberig volt kormányon), később körözést adtak ki ellene, 2010 decemberében pedig Ausztriában fogták el.

A horvát exkormányfőt 1,6 millió euró óvadék ellenében tavaly decemberben helyezték szabadlábra egy évig tartó vizsgálati fogságából. Ugyanakkor májusban negyedszerre is vádat emeltek ellene, ismét hatalommal való visszaélésért: a vád szerint 2008–2009-ben Ivan Mravak, a HEP állami energiaszolgáltató cég akkori vezetője a kormányfő nyomására a piaci árnál olcsóbban adott el villamos áramot egy petrolkémiai csoportnak, és ezzel több millió kuna kárt okoztak az állami áramszolgáltatónak.

Tavaly októberben a kijevi Pecserszki kerületi bíróság hét év börtönbüntetésre ítélte hatalommal való visszaélés miatt Julia Timosenkót, aki 2005-ben, majd 2007 decembere és 2010 márciusa között töltötte be a kormányfői tisztséget Ukrajnában. A jelenleg egy harkivi kórházban ápolt ellenzéki vezető még 2009-ben miniszterelnökként olyan orosz–ukrán gázszállítási szerződéseket írt alá, amelyek a vád szerint Ukrajna számára előnytelenek voltak. A főügyészség más korrupciós ügyekkel is meggyanúsította a volt kormányfőt, például az üvegházhatású gázkibocsátási kvóták értékesítéséért kapott pénz nem rendeltetésszerű felhasználásával.

Az Európai Unió és a világ több nagyhatalma mélységes csalódottságának adott hangot a Timosenko elleni ítélet miatt, amely súlyos válságot okozott Ukrajna és a Nyugat viszonyában, Washington és Brüsszel szerint ugyanis az ellene hozott ítélet politikai indíttatású, ezért szabadlábra helyezését követelik. Ugyanakkor a politikus áprilisban azzal vádolta meg börtönőreit, hogy megverték őt, 19 napig éhségsztrájkot is folytatott, emiatt az EU vezető politikusai közül sokan felháborodásukban bojkottálták az ukrán futball-Eb-rendezvényeket.

Idén áprilisban az izlandi bíróság felmentette Geir Haarde-t, hazája volt kormányfőjét, aki az első politikus a világon, aki ellen a pénzügyi válság miatt vádat emeltek. A 61 éves Haarde ellen a fő vád az volt, hogy nem tett meg mindent a gazdasági összeomlás elkerüléséért, így 2008-ban csődbe ment Izland legnagyobb kereskedelmi bankja és két másik nagy pénzintézet, az infláció és a munkanélküliségi ráta pedig az egekbe szökött. A kormány elleni tüntetéssorozat miatt Haarde kormányának távoznia kellett.

A volt miniszterelnök a bűncselekményekkel vádolt kormánytagok számára létrehozott különbíróság, a Landsdómur előtt ártatlannak vallotta magát, és a világgazdasági válságot okolta az összeomlás miatt. Szakértők a modern kori kriminalisztika leghosszabb és legköltségesebb ilyen jellegű feltáró eljárásának tartják a Bertie Ahern volt ír miniszterelnök ellen tizenöt évig folytatott, több mint 200 millió euróba került és nemrég lezárt vizsgálatot. Az ügyben vizsgálódó bizottság megállapította: Ahern százezres adományok eredetéről vallott eskü alatt hamisan.

A jelenleg 60 éves konzervatív ír politikus, aki 11 évig töltötte be a kormányfői tisztséget, és háromszor nyert választást, a vizsgálat megállapítása szerint az 1990-es évek közepén – még Írország eurócsatlakozása előtt – 165 ezer ír font értékben fogadott el üzletemberektől be nem jelentett pénzadományokat, amelyek eredetéről nem számolt el.

Ahern – aki 2008 májusában a dublini parlamentben jelentette be lemondását – ügyét Enda Kenny jelenlegi ír miniszterelnök nemrég átadta az államügyészségnek, a rendőrségnek és az adóhatóságnak. Tavaly decemberben bűnösnek találta a párizsi büntetőbíróság Jacques Chirac volt francia államfőt közpénzek elsikkasztásában és bizalommal való visszaélésben, és az exelnököt két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.

Az összevont perben vizsgált, két hasonló jellegű ügy Chiracnak még az elnökséget megelőző párizsi főpolgármesteri időszakára (1977–1995) nyúlt vissza. A városházán létrehozott fiktív állásokon keresztül jutattak közpénzeket a Chirac által alapított és akkoriban általa irányított Tömörülés a Köztársaságért (RPR) nevű jobboldali párt munkatársainak. Először fordult elő az 1958 óta tartó ötödik francia köztársaság történetében, hogy egy volt államfőt elítélt egy bíróság.

Megtörténhet – és ezt a napokban maga az érintett is valószínűnek nevezte –, hogy a magyarországi ügyészség hamarosan vádat emel Gyurcsány Ferenc volt kormányfő ellen a Sukoró-ügyben. A telekcsere-szerződést 2008 nyarán kötötte meg Joav Blum, egy turisztikai beruházásban érdekelt befektetőcsoportot képviselő izraeli–magyar üzletember a Magyar Nemzeti Vagyonkezelővel (MNV), a megállapodás értelmében pedig a Blum tulajdonában levő két albertirsai külterületi, valamint egy pilisi külterületi ingatlant cserélték volna el a magyar állam tulajdonában álló húsz sukorói, külterületi ingatlanért.

A befektető 2007 májusában vásárolt csaknem 100 millió forint értékben összesen mintegy 183 hektárnyi – korábban állami tulajdonban lévő – földterületet, éppen ott, ahol az M4-es nyomvonala halad. A budapesti ítélőtábla június 13-án semmisnek mondta ki a telekcserét, mivel a szerződő felek célja jogszabálysértő módon a nyilvános versenyeztetés elkerülésére irányult, a csereszerződés során pedig csak látszat volt az értékarányosság megteremtése, valójában hozzávetőleg egymilliárd forintos különbség volt a csereingatlanok között.

A táblabíróság szerint a törvények kijátszásával zajló ügylet résztvevőit nem közcélok, hanem beruházás szándéka vezette. Gyurcsány azáltal vált az ügy érintettjévé, hogy a pénzügyminisztérium 2009 februárjában koncessziós pályázatot írt ki egy sukorói játékkaszinó alapítására és működtetésére, amelyre egyetlen ajánlat érkezett, a King’s City Bidding Kft.-től. Gyurcsány Ferenc éppen azokban a napokban, nem sokkal a kormányfői posztról való lemondása előtt, egyik utolsó intézkedéseként kiemelté nyilvánította a King’s City-projektet.

Májashurka-per és Baksis Miki

Romániában eddig Năstasén kívül nem ítéltek el kormányfőt korrupció miatt, számos más politikust azonban bíróság elé állítottak hasonló okokból. Idén májusban hét év börtönre ítélte jogerősen a bukaresti legfelsőbb bíróság Ioan Avram Mureşan volt mezőgazdasági minisztert, akit korrupciós bűncselekmény miatt találtak vétkesnek. Az egykori parasztpárti politikust – aki 1996 és 2000 között vezette a szaktárcát – abban találták vétkesnek, hogy bizonyos minisztériumi pénzek eredeti rendeltetését megváltoztatta, s ezzel a román államot 1,6 milliárd euróval károsította meg. A volt miniszter mellett a szaktárca két volt vezető beosztású alkalmazottját is elítélték, az egyikük öt év börtönt kapott, a másikat hét év szabadságvesztésre ítélték. A per kilenc év után ért véget, hiszen az ügyészek 2003-ban emeltek vádat ellenük.

A Mureşan elleni ítélet szintén premiernek számít, hiszen börtönbüntetésről szóló jogerős bírósági döntés még nem született volt kormánytag ellen: ő az első miniszter, akit a rendszerváltás után szabadságvesztéssel sújtottak korrupció miatt Romániában. Közben Mureşan februárban Decebal Traian Remeşsel együtt egy másik korrupciós ügyben három év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek első fokon. Remeş 2007-ben volt mezőgazdasági miniszter, amikor egy ügyészségi videofelvétel nyilvánosságra került, és ezen látható volt, amint a tárcavezető egy üzletembernek ígérte meg, hogy vállalatának pályázatai előnyös elbírálásban részesülnek a minisztériumnál. A tárcavezető cserében élelmiszereket és 15 ezer eurót fogadott el.

Az élelmiszer májas hurka volt, ezért a sajtó „májashurka-doszszié” néven emlegeti ezt a korrupciós ügyet. A tárcavezető a botrány kitörése nyomán lemondásra kényszerült, az ügybe Mureşan közvetítőként keveredett. Öt év letöltendő börtönbüntetést kapott június elején Cătălin Voicu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora, akit befolyással való üzérkedés miatt találtak vétkesnek. Az egyelőre nem jogerős ítéletben Cătălin Locic üzletembert is négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, Florin Costiniu, a legfelső bíróság polgári részlegének volt elnöke pedig három év felfüggesztett börtönt kapott. Voicu bírósági döntéseket és rendőrségi vizsgálatokat próbált meg befolyásolni két üzletember érdekében, akiktől ezért pénzt fogadott el.

Románia egyik dúsgazdag üzletemberétől, Costel Căşuneanutól például 230 ezer eurót fogadott el, és ezért cserében a szenátor vállalta, közbenjár Costiniunál annak érdekében, hogy egy bírósági ügyben – amelyben Căşuneanu egyik cége volt érintett – kedvező döntés szülessen az üzletember számára. Voicut először 2010-ben vették őrizetbe, majd előzetes letartóztatásba helyezték, ami a rendszerváltás óta nem fordult még elő egy mandátumát töltő honatyával; jelenleg szabadlábon védekezik. Vele ellentétben március óta van előzetes letartóztatásban Mihail Boldea független (korábban demokrata-liberális) parlamenti képviselő, aki miután megtudta, hogy a nyomozó hatóság korrupció gyanújával bűnvádi eljárást folytat ellene, Kenyába menekült, ahonnan azonban a román hatóságok hazahozták. (Ő az első olyan aktív törvényhozó, akinek a nevére nemzetközi körözést adtak ki.)

Az ügyészek szerint Boldea Galacon olyan bűnszervezetet hozott létre, amelynek egy bíró is tagja volt, és amely hamis bírói végzésekkel Boldea ügyvédi irodáján keresztül jogtalanul szerzett meg kilenc ingatlant, amelyeket aztán eladtak. Ezzel egy időben a liberális párti (PNL) Virgil Pop az első hazai törvényhozó, aki mandátuma teljesítése közben került rács mögé. A képviselőt márciusban hatalommal való üzérkedés és megvesztegetés miatt öt év börtönre ítélte a legfelső bíróság, és meg is kezdte büntetése végrehajtását. A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) szerint 2007 decembere és 2008 februárja között Pop Kolozs megyei tanácsosként 80 ezer euró csúszópénzt kért azért, hogy befolyását felhasználva szerződéseket biztosítson különféle munkálatokra. Közben egy héttel ezelőtt jogerősen felmentette a legfelső bíróság Şerban Mihăilescu volt kormányfőtitkárt, akit korrupcióval vádoltak az ügyészek.

Mihăilescut – aki az Adrian Năstase vezette kormány tagja volt, jelenleg pedig a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) szenátora – korábban egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mivel 2001-ben volt tanácsadójától, Fănel Păvălachétól 11 vadászfegyvert kért azért, hogy a volt kormányzati tanácsadó funkciójában maradhasson. A mostani jogerős ítélet azonban felmentette a sajtóban Baksis Mikiként „becézett” vádlottat a korrupció és a fegyvertartási szabályok megsértésének vádpontjai alól is.

Nyugati példák copy-pastre

A plágiumbotrányok ugyancsak számos európai ország politikai osztályát megrengették. Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszter 2007-ben megvédett, az amerikai és európai alkotmányos jog fejlődéséről írt doktori dolgozatáról tavaly februárban derítették ki, hogy a szövegnek körülbelül a felét más munkákból ollózta össze. A választókerületében népszerű arisztokrata származású politikust Copy-Paste Zu Copyberg vagy Zu Googleberg bárónak kezdték csúfolni a német sajtóban.

Hiába tartott ki mellette sokáig Angela Merkel német kancellár, végül már több mint 50 ezer doktorandushallgató és kutató csatlakozott a leváltását követelő nyílt levélhez, majd a Bayreuthi Egyetem visszavonta doktori fokozatát, és Gutenberg márciusban lemondott posztjáról. Esete valóságos lavinát indított el Németországban. Májusban Silvana Koch-Merin, a német Szabaddemokrata Párt európai parlamenti képviselője, az EP egyik alelnöke volt kénytelen lemondani posztjáról, miután kétségek merültek fel doktori diszszertációjának eredetiségével kapcsolatban.

A 2001-ben a Heidelbergi Egyetemre benyújtott dolgozatról egy német tényfeltáró honlap írta meg, hogy kétségbe vonható az eredetisége. Koch-Mehrin tavaszszal lemondott EP-alelnöki és pártja EP-frakcióvezetői posztjáról, de képviselőségét és doktori címét megtartotta. Utóbbit tavaly júniusban visszavonta az egyetem, alig nyolc nappal azután, hogy az ipari, kutatási- és energiaügyi bizottság tagja lett. A támadások hatására utóbb erről a posztról is lemondott. Más szerzők nevének fel nem tüntetése miatt vették el doktori címét egy másik német szabaddemokrata EP-képviselőnek, Jorgo Chatzimarkakisnak is.

Chatzimarkakis a 2000-ben a Bonni Egyetemen leadott dolgozatában ugyan használt lábjegyzeteket, de ezekből sok helyen hiányzott azoknak a szerzőknek a megnevezése, akiktől az adott szövegrész származott.

Magyarázkodás helyett doktori címének visszavonását kérte nemrég Florian Graf, a berlini tartományi gyűlés kereszténydemokrata (CDU) frakciójának vezetője, miután a Potsadami Egyetem egy rutinvizsgálat után jelezte, hogy „plágiumgyanú merült fel” a dolgozatával kapcsolatban. A német politikus elismerte, hogy egyes részeket „nem hibátlan tudományos munkával” készített el, és bizalmi szavazást kért a CDU frakciójától, amely májusban megerősítette tisztségében a frakcióvezetőt.

Később Margarita Mathiopolousról, a német szabad demokraták politikai tanácsadójáról derült ki, hogy plagizált, ezért elvették tőle a doktori címet. Mathiopolous Bonnban, a Sorbonne-on és a Harvardon tanult politikatudományt, történelmet és jogot. Doktori disszertációját – amelyről egy plágiumkereső program mutatta ki, hogy 46 százaléka más munkákból származik – 1986-ban védte meg a Bonni Egyetemen, dolgozatában az Egyesült Államok és Európa politikai gondolkodásmódját hasonlította össze.

Ukrajnában tavaly októberben merült fel, hogy Viktor Janukovics államfő új könyve, az Opportunity Ukraine (Ukrán lehetőség), nem teljesen saját kútfőből fakadhat. A könyvben mások által írt újságcikkek, képviselői beszédek, sőt egy kollégiumi dolgozat részleteit fedezték fel. A vádak miatt az angol nyelvű könyvet tavaly nyáron, az ország függetlenségének 20. évfordulójára kiadó osztrák Mandelbaum jelezte, a könyv fordítója szólt nekik, hogy több lábjegyzet kimaradt, ezért nem feltétlenül szerepelnek benne bizonyos szövegrészekre vonatkozó források. Az osztrák írószövetség ezért visszalépet attól, hogy támogassa a könyv bemutatását a frankfurti könyvvásáron.

Ponta nem tanul
a „schmittelésből”?

Magyarországon Schmitt Pál volt államfő 1992-es kisdoktori értekezését még januárban kérdőjelezte meg a Hvg.hu cikke, amely azt állította, hogy az olimpiai mozgalom történetéről írt értekezés nagy része megegyezik egy bolgár sportkutató munkájával. A plágiumgyanú kivizsgálására a Semmelweis Egyetem öttagú tényfeltáró bizottságot állított fel, amely két hónapon keresztül vizsgálta Schmitt dolgozatát. A testület megállapította, hogy a doktori eljárás hiányosságokkal ugyan, de formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. A Semmelweis Egyetem szenátusa március 29-én úgy döntött, hogy megfosztja doktori címétől Schmitt Pált. Schmitt Pál nem ismerte el a plágiumot, de április 2-án lemondott köztársasági elnöki tisztségéről.

Ezt követően a Hír Tv Célpont című műsora feltárta, hogy 1980-ban, négy évvel Gyurcsány Ferenc előtt majdani sógora, Rozs Szabolcs a volt miniszterelnökével megegyező – A Balaton-felvidék szőlészete és borászata – címen adott le szakdolgozatot a pécsi tanárképző főiskolán. A televízió azt állította, jelentősen erősíti a plágiumgyanút, hogy a volt miniszterelnök dolgozatának bírálata több olyan hibát jelez, amelyek – még az oldalszámozás alapján is – megegyeznek a Rozs Szabolcs munkájában fellelhető hiányosságokkal. A Pécsi Tudományegyetem plágiumgyanút vizsgáló bizottsága az ügyben nem tudott érdemi határozatot hozni, mivel a politikus szakdolgozata eltűnt, a bírálati szöveg és a Rozs-diplomamunka szövegének egybevetését pedig nem találta alkalmasnak arra, hogy jogi megállapításokat tegyen a volt kormányfő szakdolgozatáról.

A romániai plágiumbotrányok Victor Ponta ügyével csúcsosodtak ki, miután a brit Nature ismeretterjesztő hetilap a hét elején plagizálással gyanúsította meg a kormányfőt. A folyóirat szerint Ponta 2003-ban írt jogtudományi doktori dolgozatának több mint fele plágium, mivel a rendelkezésére bocsátott dokumentáció azt bizonyítja, hogy a Nemzetközi Büntető Törvényszékről írt 432 oldalas román nyelvű disszertációjának terjedelmes részét Dumitru Diaconu, illetve Vasile Creţu munkáiból másolta, anélkül, hogy a forrásait megnevezte volna.

Ráadásul Ponta nagyon kevés módosítással könyv formájában is megjelentette doktori dolgozatát. Május közepén Ioan Mang, a Ponta-kabinet oktatási minisztere volt kénytelen lemondani, miután a sajtó feltárta, hogy Nagyváradon megjelentetett egyik dolgozatában szó szerinti részleteket vett át külföldi kutatók tanulmányából anélkül, hogy szabályosan hivatkozott volna a forrásra. A tanügyminiszteri posztra

Victor Ponta eredetileg Corina Dumitrescut, a Dimitrie Cantemir Egyetem rektorát javasolta tárcavezetőnek, de róla még az új kormány beiktatása előtt kiderült, hogy meghamisította életrajzát: beírta ugyanis, hogy a Stanford Egyetemen végzett, holott csak egy kurzuson vett részt az amerikai felsőoktatási intézménynél.

Különben a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) a napokban a román demokrácia próbájának nevezte, hogy miként kezelik Victor Ponta plágiumügyét. A német konzervatív lap kommentárja szerint korántsem biztos, hogy a miniszterelnök esete ugyanúgy lemondással végződik, mint Karl-Theodor zu Guttenberg volt német védelmi miniszter vagy Schmitt Pál korábbi magyar államfő plágiumügye, mert „a román társadalmat szétrágja a korrupció”.

„A nepotizmus és a politikai baráti szívességek gyakorlata az egyetemekre is jellemző, ezért lehet majd találni embereket, akik segítenek Pontának tisztára mosnia magát. A miniszterelnök majd honorálja a segítséget. Éppen ezért a plágiumügy a romániai jogállamiság és demokrácia próbája” – állapította meg a FAZ, hangsúlyozva, hogy az EU folyton „csak Magyarországra mered, mintha megigézték volna”, pedig „legfőbb ideje”, hogy szemügyre vegye a romániai folyamatokat is.