Csecsen maffia: terror és szabadságharc

Az orosz sajtópropaganda ha teheti, összemossa a csecsen maffia fogalmát a Csecsenföldön zajló orosz hatalom elleni küzdő harcosokéval. Annyiban tényleg igazuk van, hogy a maffia és a gerillaharcosok közel állnak egymáshoz, egyéni esetekre sokszor mindkét fogalom ráillik, a kettő azonban mégsem teljesen ugyanaz.
Csecsenföld terméketlen vidéke megedzette a terület lakosságát. A hegyes, sziklás vidék inkább csak pásztorkodásra alkalmas, ez is inkább csak a túlélésre, mint a jólétre elegendő. Ilyen körülmények között az erőszakos állat- és földszerzés, és a velejáró fegyveres küzdelem mindennapi jelenséggé vált. A csecsen társadalom mindmáig megőrizte hagyományos, patriarchális formáját, a nemzetségi (tejp) rendszer keretében. Napjainkban mintegy 120, különböző nagyságú és erejű tejp létezik, mely a törzsi és nemzetiségi szolidaritás szellemében többek között a maffiatípusú együttműködés alapját is képezi. Szinte teljesen érintetlenül maradt meg az olyan ősi szokásjogok rendszere, mint a nemzetségfő hatalma, a vérbosszú stb., ezen még a szovjet uralom sem tudott változtatni.
Csecsen maffián elsősorban azt a mintegy százezer, Oroszország területén szétszóródott csecsen etnikumú személyek alkotta közösséget kell érteni, mely illegális üzleti tevékenységet folytat. Ez a jelenség – indirekt módon – a szovjet rendszer maradványa, ugyanis ennek fennállása során, főleg a posztsztálini évtizedekben került sok egyszerű csecsen Moszkvába és más nagyvárosokba, ahol szocializálódtak ugyan, de sajátos életmódjuk és értékrendjük következtében nem olvadtak be. A nyolcvanas évek közepére az etnikai alapon létrejött csecsen bandák már jelentős erőt képviseltek a moszkvai alvilágban, a kommunizmus európai összeomlását követő zavaros időszakban pedig a szervezett fegyveres alvilági bandák ereje robbanásszerűen megnő az egész egykori szovjet területen.

Az Obshina – az alvilág ura
A csecsenek jelenleg leginkább Moszkva alvilágában aktívak, az első csecsen háború kitörésekor mintegy 150 különböző nagyságú és erejű csecsen banda dolgozott Moszkvában. Egyes üzletágakat szinte teljesen maguknak sajátítottak ki, ilyen például a lopott autók piaca. Foglalkoznak azonban drog- és fegyverkereskedelemmel, valamint védelmi pénzek szedésével is. Mára már a csecsen bandák vezetői eléggé gazdagok ahhoz, hogy tisztességes üzletekbe fektessenek be. Magas szinten gyakorolják a vesztegetést, ezért bármilyen erős is legyen az oroszok között a csecsenellenes hangulat, soha nem buknak le. Többek között például Berezovszkijt, az egykor Jelcinhez közeli sajtó- és iparmágnás nagyvállalkozót, Vlagyimir Putyin egyik legfőbb ellenfelét is megvádolta a Putyinközeli sajtó azzal, hogy kapcsolatokat tart fenn a csecsen maffiával.
Moszkva területén talán a legnagyobb és legerősebb etnikai alapon szervezett, nem orosz banda a csecsen Obshina, melynek jelenlegi vezetője feltehetőleg Nyikolaj Szulejmanov, és amelynek befolyása Vlagyivosztoktól Szentpétervárig az egész Orosz Föderáció területére kiterjed. A hagyomány szerint 1974-ben alapította több barátjával együtt egy Khozh-Ahmed Noukhajev nevű, itt tanuló csecsen diák, és kezdetben a szervezet távolról sem volt politika- és vallásmentes; csak később keveredett bele egyre jobban az illegális gazdasági tevékenységekbe, melynek virágzását a kommunizmus összeomlása kis létszámmal nagymértékben elősegített. Az Obshina keményen és féltékenyen védi megszerzett pozícióit, és ennek érdekében gyakran csap össze akár nála sokkal nagyobb létszámú, helyi orosz bandákkal is. Még az azeri virág- és gyümölcskereskedők is fizetnek egyfajta védelmi pénzt nekik. Az orosz sajtó szerint az Obshina kiváló kapcsolatokat ápol a Csecsenföldön az Orosz Föderáció csapatai ellen harcolókkal, és küzdelmüket illegális gazdasági tevékenységekből – főleg drogcsempészetből – származó pénzösszegekkel segíti. Ezek a hírek valószínűleg bizonyos mértékben igazak, és az orosz sajtó kezében hasznos propagandaeszköznek számíthat a „két rossz”, a csecsen terrorizmus és a csecsen maffia összemosása. Tény viszont, hogy ezeket a kapcsolatokat eddig nem bizonyították bírósági úton, és hogy még a legvadabb csecsenellenes hangulat időszakában, a beszláni túszdrámát követő napokban is a szervezett bűnözéssel alaposan gyanúsítható moszkvai csecsen közösségi vezetőknek sem az orosz biztonsági szervek, sem pedig a spontán népharag által bántódásuk nem esett. Moszkva területén mintegy 140 kisebb-nagyobb legális vállalkozással rendelkeznek, és létszámuk kb. 1500 fő, vagy amennyiben az ideiglenesen ott tartózkodó szervezeti tagokat is beleszámítjuk, akár ennek a duplája is lehet. Moszkva mellett másik fő „fellegváruk” Oroszország területén Vlagyivosztok, ahonnan a távol-keleti illegális kereskedelmet próbálják ellenőrizni. Így például a japán jakuzákkal együttműködve, a csecsen banditák úttörők voltak a Japánból Oroszországba csempészett lopott autók piacán, őket követték a többi kaukázusiak.

Külföldi jelenlét
Akárcsak a többi posztszovjet területen aktiváló bűnözői csoport, a csecsen maffia is célba vette a nyugati világot. Külföldi tevékenységük főleg Londonban koncentrálódik, de jelen vannak Európa több nagyvárosában, Budapesten vagy Bécsben és az Amerikai Egyesült Államokban is. A külföldön aktiváló bandáknak az a fő jellemzőjük, hogy általában rendelkeznek – legtöbb esetben mindössze pár tucat tagjuk van – , ellenben nagyon vakmerőek és kegyetlenek. A feltűnést igyekeznek elkerülni, amennyiben ez lehetséges. Főbb üzleteik a zsarolás, különböző árucikkek csempészete, nagystílű rablások és a pénzmosás. Más etnikumú, gyakran helyi bandák főnökei szívesen fogadnak zsoldjukba rövid időre csecsen „szakembereket”, jól meghatározott feladatok elvégzésére: zsarolás és pénzbehajtás, valamint emberrablás és bérgyilkosság végrehajtására. Ezen akcióik során ki szoktak tűnni agresszivitásukkal és a kínzásban tanúsított ügyességükkel és kegyetlenségükkel is. Elsősorban azonban kiváló csempészekként ismertek, jól kiépített hálózataikon keresztül általában értékes illegális termékeket, drágább kábítószereket és urániumot, valamint plutóniumot szállítanak bárkinek, aki ezeket megrendeli. Az esetek túlnyomó többségében elkerülik a lebukást. Sajátos üzletük a Távol-Keleten a kínai illegális emigránsok Japánba csempészése. Több titkosszolgálati információ is arra utal, hogy az Obshina a kelet-európai cigarettacsempészet piacát is ellenőrzése alá szeretné vonni. Aktivitásuk számára különösen jó terület Dél-Amerika, ahol a helyi főnökök számára szállítanak árut, és szereznek be kokaint az európai piac számára. Így szállítanak fegyvereket elsősorban Brazíliába és Kolumbiába, és szereznek be kokaint Kolumbiából, Bolíviából és Chiléből. Különösen aktívak még Argentínában is.
Saját jól kialakított hálózataikat és üzleti érdekszféráikat bátran védik mindazoktól, akik ezeket sérteni próbálnák, legyenek azok a törvény védői vagy rivális hasonszőrűek. A csecsen maffia a világ egyik legzártabb szervezett bűnözői közössége. A nemzetségi együttműködésen alapuló szigorúan szabályozott közösségi kapcsolatrendszer gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy kívülálló is beépülhessen szervezetükbe. Az árulás hagyományosan nem jellemző a csecsen férfiakra, ezért az ellenük irányuló rendőrségi fellépés meglehetősen ritka, és nehezen kivitelezhető. Legtöbb esetben a nyugati országok rendőrségei számára nem létezik más eszköz, mint a tettenérés, aminek lehetőségét megnehezíti az információhiány.

Terroristák vagy
szabadságharcosok?
A csecsen maffiózók közül nagyon sokan hazafiak, és a háború kitörésekor hazamentek harcolni, akik pedig Moszkvában maradtak, pénzzel, fegyverrel és befolyásukkal segítik az otthoniak ügyét, szoros kapcsolatban az otthoni hadurakkal. Egyes vádak szerint maga Dzsohar Dudajev, Csecsenföld első elnöke is részesült annak idején a fegyverkereskedelemből származó haszonból. Mindazonáltal mind a mai napig meglehetősen nehéz elkülöníteni a Kaukázusban fegyverrel harcoló csecsenek esetében a szabadságharcost a maffiózótól és a terroristától. A hivatalos orosz sajtó számára ezek jobb esetben „csak” maffiózók, rosszabb esetben pedig terroristának számítanak, attól függően, hogy éppen esedékes akciójuk gazdasági vagy politikai jellegű. A térség többi népei – ingusok, oszétek, dagesztániak, stb. – általában tisztelettel és félelemmel viseltetnek a csecsen fegyveres csoportok iránt, melyek nagyon gyakran az ő területeiken is garázdálkodnak. Egyes források szerint több csecsen hadúr számára sokkal fontosabb a délibábos függetlenség álmánál a térség kőolajlelőhelyei és -vezetékei feletti ellenőrzés – erre több példa is van már.
Feltevődik a kérdés: miképpen és milyen mértékben lehet összemosni a csecsen függetlenségi törekvéseket a csecsen maffia tipikusan szervezett bűnözői tevékenységével? A mindenkori orosz sajtó és az orosz hivatalos propaganda forrásanyaga szerint különbség a kettő között nincs, ugyanazok az egyének viselnek hadat a Kaukázusban az orosz katonaság és gyakran a többetnikumú civil lakosság ellen, akik e tevékenységek finanszírozására különböző bűncselekményeket követnek el. Ez a kép persze sarkított és erősen eltúlzott, mindazonáltal a kapcsolat a két párhuzamos világ között igenis létezhet, és létezik is sok esetben. Tény, hogy módszereik gyakran azonosak. Így például ugyanazokkal az erőszakos eszközökkel élnek a Moszkvában kisvállalkozóktól védelmi pénzeket szedők, mint a Csecsenföldön a civil lakosságtól függetlenségi háborújuk támogatására pénzt behajtó hadurak. És tény az is, hogy a csecsenföldi fegyveresek gyakran használnak katonai céljaik elérésére olyan módszereket és eszközöket, melyekben a hagyományos nyugati értékrend sok kivetnivalót talál. Moszkvai források szerint csak 1997-ben például nem kevesebb mint 800 embert raboltak el Csecsenföld területén lázadó fegyveresek, váltságdíjszerzés céljából. Ugyanakkor ma már szinte teljesen bizonyított dolognak számít, hogy az Afganisztánból Európába szállított heroin kapcsán többek között Szamil Baszajev hadúr (a moszkvai színház és a budjonovszki kórház túszdrámáinak kitervelője és végrehajtója) és fegyveresei is jelentős haszonban részesültek.
A 2001. szeptember 11-i merényleteket követően több olyan feltételezés is megjelent, mely a csecsen maffiát Oszama bin Laden terrorhálózatával hozná kapcsolatba. Ezek a feltételezések valószínűleg rendelkeznek valamiféle valóságtartalommal, ellenben távolról sem egyértelműen bizonyítottak.
(A szerző történész.) Lakatos Artur