Cioloș-modellt Vásárhelyre!

Egy olyan, sajátos módszerekkel megválasztott vezetői csoportosulás, amelyben „kontraszelekciós” kritériumok alapján szabják meg a jelöltek profilját. Ilyen például az, hogy ne legyen politikai érintettségük (sem a hatalom pártján, sem az ellenzékben), ne legyen korrupciós ügyük és ne legyen állami-közigazgatási megrendeléseken alapuló vállalkozásuk. Ne tartozzanak az „okos fiúk” társaságához. És rendelkezzenek szakmai sikerekkel.

Miért volt szükség az új, pártsemleges, technokrata kormányra? Minden bizonnyal azért, mert az utóbbi időben a korrupciós botrányok a teljes politikai osztály hitelvesztéséhez vezettek. Persze külön elemzést érdemel az a folyamat, ahogyan „valakik” lemondatták a korábbi kormányfőt, hatalom nélkül hagyták a parlamenti többséggel rendelkező koalíciót, de mégis a helyükön tartották az ellenzékieket és a trónjukon a helyi hűbéreseket. Szóval nem minden arany, ami fénylik, és nem minden modell működik úgy a gyakorlatban, ahogy elméletben. Ezzel a szépséghibával együtt is, Marosvásárhelyen – főleg a városi tanácsban – szükség van ennek a példának a követésére.

A magyar frakció tagjai – hol abszolút, hol pedig relatív többségben – mindvégig csak azt bizonyították, hogy nem képesek megállítani a Florea-féle magyartaposó úthengert. Vagy ami még rosszabb, mára már szinte nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak nem tudták, nem is akarták! Mert ha mindent megtettek volna a felvállalt célokért, ha nem függesztik fel az összes elkezdett bojkottot, ha nem hagyják következmények nélkül a be nem tartott ígéreteket, ha nem viselkednek úgy, mint valami kórustagok, akkor nem jöhetett volna létre a mára kialakult helyzet.

Eközben pedig szavazataikat adták az összes „piskótaszagú” rendelethez, a bűnvádi eljárást eredményező döntésekhez, a város tönkretételéhez. Vétkesek közt cinkos, aki néma. Olyan nyugodtan végezte a polgármester a dolgát, mintha nem élne egyetlen magyar sem ezen a településen, és nem lenne a magyaroknak önkormányzati képviselete.

Az eddig tevékenykedő magyar tanácsosokról és politikusokról – a hatalmi és az ellenzéki oldalról egyaránt – elmondható, hogy nem érvényesítették az érdekeinket, nem álltak ki a várost érintő magyarellenes, közösségromboló és korrupciógyanús döntések ellen. Asszisztáltak a számunkra ellenséges városvezetés felhőtlen működéséhez. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy mindez hogyan fordulhatott elő, miért találunk a magyar frakcióban mind a mai napig csupán ilyen „udvarias” – a hétköznapi életben azonban eléggé sikeres – személyeket.

Ezen a kérdésen túlmenően le kellene szögezni azokat a feltételeket, amelyek megszabnák, hogy kik és hogyan kerülhetnek be a tanácsba. Érthető ugyan a bukaresti román–magyar lecsón felcseperedő RMDSZ-elnök fóbiája, valamint a hatalom átmentését szolgáló vásárhelyi adok-kapok stratégiája, de ez csak tovább rontaná a legnagyobb erdélyi magyar közösség túlélési esélyeit. Egyértelmű, hogy egy teljesen új, a Cioloș-modell szerint összeállított tanácsosi listára van szükség Marosvásárhelyen!

Ferencz Zsombor, Marosvásárhely