Cáfolt ábrándozás Nagy-Albániáról

„Egyetlen olyan politikai párt sincs a tiranai parlamentben, amely valamiféle Nagy-Albániára vonatkozó terveket propagálna” – mondta kérdésünkre Andi Dobrushi, a Nyílt Társadalom Alapítvány képviselője, aki az albán főváros egyik újonnan épült irodaházában tájékoztatta az uniós államokból érkező újságírócsoportot.

Mint mondta, felmérések szerint elhanyagolható a támogatottsága az albán gondolatoknak, ennek ékes bizonyítékaként említette a nemzeti újraegyesítés tervével kampányoló Vörös-Fekete Szövetség nevű párt sikertelen mandátumszerzési próbálkozását. Dobrushi azt is hozzátette, csak azért kénytelenek beszélni erről a témáról, mert állandóan ezt kérdezik az albánoktól a külföldiek.

Tény, Tirana utcáin semmi sem utal pánalbán ábrándokra, nem látni az ominózus drón által meglobogtatott zászlókat, s autós matricák sincsenek a környező országokban élő albánlakta területeket magában foglaló „Nagy-Albánia” körvonalaival.

Abban viszont a taxistól a pincéren keresztül egészen az elemzőig mindenki egyetért, hogy Edi Rama szocialista miniszterelnök igazi hazafiként viselkedett, amikor a botrányba fulladt szerb–albán labdarúgó-mérkőzés után hivatalában fogadta a szerb szurkolók által megtámadott albán válogatott tagjait, majd belgrádi látogatásán tényként beszélt Koszovó függetlenségéről.

Belpolitikai szempontból tulajdonképpen jól jött a baloldali tiranai kabinetnek a drónos affér miatti diplomáciai párbaj Szerbiával, hiszen a nemrég elfogadott jövő évi költségvetés komoly megszorításokat sejtet a Nemzetközi Valutaalappal megkötött hitelszerződés közvetlen következményeként.

Az elmúlt hétvégén már több ezren tüntettek jobb életkörülményekért, alacsonyabb adókért és a gazdaságpolitika változásáért. Bár Tirana óriásit fejlődött az utóbbi években, a munkaképes albánok többsége inkább külföldre vágyik, s a rendszerváltást követő Kánaán elmaradása miatt egyre többen gondolnak nosztalgiával Enver Hodzsa kommunista rendszerére.

Az albánok a relatív szociális biztonságot sírják vissza, az gyorsabban merül feledésbe, hogy az országot négy évtizeden át irányító diktátor Európa egyik legszegényebb államává tette Albániát, regnálása alatt százezreket öltek meg munkatáborokban, vagy végeztek ki koncepciós perek után, az államvédelmi hatóság, a Sigurimi pedig terrorizálta az albán társadalmat.

Az 1985-ben meghalt Hodzsa atombunkerét egyébként a napokban nyitották meg a nyilvánosság előtt. A Tiranától mintegy három kilométerre keletre, egy hegy gyomrában épült 2680 négyzetméteren fekvő biztonsági építmény alkalmas lett volna arra, hogy egy esetleges atomtámadás esetén a teljes albán kormánynak és parlamentnek fedezéket nyújtson. Az ötemeletes bunkerben négyszáz személyes mozi, százhat szoba, több konferenciaterem, játékterem található. Az ország területén összesen hétszázezer bunker épült Hodzsa vezetése idején.

A diktáror arról is híres, hogy az akkori alkotmányban a világ egyetlen ateista államaként határozta meg a kommunista Albániát. Most, negyedszázaddal a rendszerváltás után egyre több albán éli meg nyíltan hitét. Bár vallási szempontból egy rendkívül vegyes országról beszélünk, tökéletes az együttélés a különböző egyházak között. A hetven százalékban mozlimok lakta Tirana központi terén jól megfér egymás mellett a mecset, illetve az ortodox és a római katolikus templom.

A vallási élet reneszánszát jelzi, hogy a Balkán legnagyobb mecsetjét tervezi felépíteni Törökország az albán fővárosban. A négy minarettel rendelkező tiranai mecset négyezer-ötszáz hívő befogadására lesz alkalmas. Az albániai egyházak közötti kölcsönös toleranciával szívesen dicsekednek a balkáni államban. Érthető, hiszen kevés olyan ország van a sokat látott félszigeten, ahol nincsenek etnikai, vallási feszültségek. Ez az egyik legerősebb érv az európai uniós csatlakozási folyamatban.

Nosztalgia ide vagy oda, az albánok között teljes az egyetértés abban, hogy az integrációnak nincs alternatívája. Ezt a politikai eltökéltséget az Európai Bizottság tiranai képviselői is megerősítik. A csatlakozás időpontjáról beszélni ma még értelmetlen, a folyamatnak azonban már most kézzelfogható eredménye van: brüsszeli „biztatásra” Albánia komolyan vette a szervezett bűnözés elleni harcot, s mára komoly eredményeket tud felmutatni ezen a területen.

Tirana belvárosa a helyiek elmondása szerint biztonságos. Az éjszakai élet a kocsmákat, vendéglőket és szórakozóhelyeket tömörítő néhány utcában alig különbözik a nyugat-európai városokétól. Az angolul jellemzően jól beszélő albán fiatalok mosolyognak a Hodzsa név hallatán, számukra a kommunizmus már csak egy unalmas sztori a múltból.

Pataky István (Tirana)

A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese