Bővülő vonzáskör

A 2002-ben, a Leeds melletti Kendalban alakult öntörvényű kvartett korábban már két kiváló lemezt is letett az asztalra, melyek közül egyiket a legjobb brit albumért járó Mercury-díjra jelölték, az idén májusban megjelent harmadik hanganyag sikeréből pedig arra lehet következtetni, hogy a nyári európai fesztiválokon fő műsoridős helyük lesz. Az sem kizárt, hogy a mifelénk hallgatható rádiók is műsorra tűzik egy-két dalukat, bár ebben azért nem vagyok annyira biztos. A Wild Beasts korántsem „állatias” hangzásáról, hanem elegáns gitárzenéjéről, kiváló dalairól és az együttes gitáros-énekese, Hayden Thorpe éteri falzett hangjáról ismerhető fel. A másik két alapító „bestia” – Ben Little (gitárok), Chris Talbot (dobok és egyéb ütőshangszerek) – mellé később csatlakozott Tom Fleming is (basszusgitárok), aki mára amolyan másodhegedűs frontemberré lépett elő, az ő hangját az Elbow zenekarból ismert Guy Garvey-éhoz lehet hasonlítani.

Már ebben, a jelenleg is aktuális négyes felállásában rögzítették a 2004. júniusi debütáló kislemezt követő második és harmadik demo-EP-t, Espirit De Corps és All Men címmel, melyeket – egy független lemezkiadóval kötött szerződés nyomán – egy évvel később követett a zenekar első hivatalos kislemeze. 2007-ben a zenekar Anglia egyik legnevesebb indie lemezkiadójához, a többek közt a Franz Ferdinand lemezeit is gondozó Domino Recordshoz igazolt, s újabb kislemezeket jelentetett meg, melyek nyomán a New Musical Express 2007 májusában a befutásra esélyes tíz angol zenekar közé sorolta Thorpe-ékat. A zenekar debütáló albuma, a Limbo, Panto 2008-ban került a boltokba, melyet 2009 augusztusában követett az új nagylemez, Two Dancers címmel. Az albumot imádták a kritikusok, így beválogatták az év legjobb brit lemezei közé is, így lehetőségük nyílt rá, hogy a harmadik albumukat már kimondott várakozás közepette készítsék el, és a legjobb fesztiválok versenyezzenek értük.

A május elején megjelent Smother egy letisztult, a kezdeti „őrültségeket” maga mögött hagyó, igényes popzenére törekvő zenekar alkotása, melyen minden dal kiválóan működik. A Talk Talk utolsó két kiadványát és Jeff Buckley lemezét, sőt a Radioheadet egyszerre idéző hangzás, a szövegek intimitása izgalmasabbá, kellemesebbé varázsolja a Wild Beasts-élményt. Akinek az említett zenekarok kiadványai tetszenek, mindenképp próbálkozzon meg a Smotherrel, mert az év egyik legjobb poplemezével van dolguk. Ízelítőnek a lemezt beharangozó Albatross klipjét tudom ajánlani, de emlékezetes még a Loop the Loop és a Reach a Bit Further is, melyeknél jobb dalokat e kategóriában nem hallottam hosszú hónapok óta. Összességében tipikusan az a muzsika, melyről nem jut eszedbe, hogy rendszeresen hallgasd, viszont semmi kifogásod nem lesz ellene, ha szól valahol. Olyankor viszont nem engedi, hogy kikerüljünk a vonzásából.

Wild Beasts: Smother. Domino Records, 2011. Értékelés az 1–10-es skálán: 9