Bolygónk méregzónái

A Blacksmith Institute környezetvédelmi intézetet 1999-ben alapították az Egyesült Államokban azzal a céllal, hogy tevékenységével elősegítse egy egészségesebb és élhetőbb környezet létrehozását a jövő nemzedéke számára. Munkatársai főként a periféria országaiban vizsgálják az ipari tevékenység hatását a természetes környezetre és az emberi egészségre. Az intézet folyamatosan együttműködik az érintett országok kormányaival, illetve a nemzetközi egészség- és környezetvédelmi szervezetekkel. Oktató és felvilágosító tevékenységet folytat, technikai és anyagi segítséget nyújt a helyi közösségeknek, hogy képesek legyenek a szennyezés kiváltó okait megszüntetni, valamint a környezetet rehabilitálni.
Az intézet 2003 novemberében indította el a Polluted Places (Szennyezett helyek) elnevezésű kezdeményezést, amelynek célja, hogy feltérképezze bolygónk legsúlyosabban szennyezett területeit. E helyek felkutatására kidolgoztak egy on-line bejelentési és értékelési rendszert. Ez magában foglalja a szennyezési forrás felmérését, azonosítását, a megszüntetéséért folytatott tevékenységet, valamint segítséget a terület rehabilitációjának a megtervezésében és kivitelezésében.
A lista összeállításánál azokra a területekre összpontosítottak, amelyekkel az intézet az utóbbi hat évben valamilyen környezetszennyezés okán kapcsolatba került. Az értékeléshez kidolgoztak egy pontozásos rendszert, amelyben kiemelt súllyal szerepelt a szennyezés emberi és főleg a gyermeki egészségre gyakorolt hatása, súlyossága, valamint az érintett lakosság száma, a szennyezés és egészségügyi következményeinek bizonyítottsága, illetve annak veszélye, hogy a probléma további területekre is átterjedhet.
Az eredetileg 300-as, 35 helyre szűkített listát szétküldték a nemzetközi környezetvédelmi szervezeteknek és a témában szaktekintélynek számító kutatóknak. Az ő szavazataik alapján állt össze a Világ tíz legszennyezettebb helyét bemutató 2006-os lista, amelyen az alábbi helyek szerepelnek.

A legnagyobb nukleáris katasztrófa helyszíne
Csernobil (Ukrajna) – Érintett lakosság: 5–8 millió fő. Szennyező anyagok: urán, plutónium, radioaktív jód, cézium 137
Kijevtől 62 kilométerre északra található a csernobili atomerőmű, ahol 1986. április 26-án a világ legnagyobb nukleáris katasztrófája történt. Az erőmű karbantartása közben keletkezett robbanás hatására leolvadt a reaktor magja és a Hirosimára, valamint Nagaszakira ledobott atombombák radioaktív sugárzásának százszorosa került a környezetbe. Az erőművet egy betonszarkofágba temették, hogy megfékezzék annak a becslések szerint több mint 100 tonna urániumnak, plutóniumnak és más radioaktív anyagnak a kiszabadulását, amely még ott található. Ez persze csak átmeneti megoldást jelenthet az elkövetkező 20–30 évre, miközben a szarkofágból kiszivárgó radioaktív anyagok bekerülhetnek a felszín alatti vizekbe, további környezetszennyezést okozva. Az erőmű 30 km-es környezetében úgynevezett „halálzónát” jelöltek ki, ahol tilos emberi lakóhelyet létesíteni.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2005 szeptemberében közzétett közös jelentése 4000 főre tette Csernobil halálos áldozatainak várható számát. Az Európai Parlament zöld csoportjának szakértői nem fogadják el ezt az adatot, és 30-60 ezer várható áldozatot becsülnek Európában. Kifogásolják, hogy a jelentés nem ad számot az Ukrajnán, Fehér-Oroszországon és Oroszországon kívüli európai országokban szerintük várható sokezres halálozásról (a WHO szerint a három említett országon kívüli területeken elhanyagolható a baleset egészségügyi hatása). A Greenpeace még tovább megy: 2006. április 18-án közzétett tanulmánya szerint akár százezer is lehet a baleset miatti daganatos megbetegedések halálos áldozatainak száma csak Ukrajnában, Fehér-Oroszországban és Oroszországban.

A világ legnagyobb vegyihulladék-tárolója
Dzserzsinszk (Oroszország) – Érintett lakosság: 300 ezer–1,5 millió fő. Szennyező anyagok: A hidegháború idejéből származó vegyi fegyverek gyártásának kémiai és mérgező anyagai, beleértve a szarint, illetve a VX-ideggázt is. Arzén-trioxid, mustárgáz, kéksav, ólom, higany.
Dzserzsinszk az orosz vegyipar egyik legjelentősebb központja, a hidegháború végéig a Szovjetunió legnagyobb vegyifegyver-gyártó központjai közé tartozott. A városi környezetvédelmi hivatal adatai szerint 1930–1998 között közel 300 ezer tonna vegyi hulladékot tároltak itt szabálytalanul. Ezekből közel 190 féle vegyszert bocsátottak a felszín alatti vizekbe, aminek következtében a mérgező dioxin- és a fenoltartalom 17 milliószorosa az egészségügyi határértéknek. A várható élettartam a férfiaknál 42, a nőknél 47 év. 2003-ban a halálozási arány 2,6 szorosa volt a születésekének. A rákos megbetegedések aránya az országos átlaghoz képest kiugróan magas.

Ólommérgezettek földje
Haina (Dominikai Köztársaság) – Érintett lakosság: 85 ezer fő. Szennyező anyag: ólom.
A Bajos de Haina néven ismert, ólommal nagymértékben szennyezett terület egy már bezárt akkumulátor-újrahasznosító és ólomolvasztó mellett található. Az itteni környezetszennyezés legáltalánosabb tünete az ólommérgezés, amely drámai hatást gyakorol a gyermekek egészségére és fejlődésére. Jellemzőek a születési rendellenességek, a szemkárosodás, tanulási zavarok, és sok esetben az ólommérgezés okozta halál. Egy egészségügyi felmérés szerint az itt élő gyermekek szervezetében az ólomszint tízszerese, felnőttek esetében ötszöröse a normál értéknek. Haina azért került fel a legszennyezettebb területek listájára, mert drámai példa arra, miként okoz a lakosság körében ólommérgezést az ólomakkumulátorok korszerűtlen tárolása és újrafeldolgozása.

A „rézövezet” Zambiában
Kabwe (Zambia) – Érintett lakosság: 250 ezer fő. Szennyező anyagok: ólom és kadmium.
Kabwe Zambia második legnagyobb városa, amely az úgynevezett „rézövezetben”, az afrikai ország leggyorsabban fejlődő iparvidékén található, 150 kilométerre a fővárostól, Lusakától. A város közelében 1902 és 1994 között intenzív bányászati tevékenység és  színesfémkohászat folyt. A környezetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó ipari tevékenység méreggel itatta át a város körül 20 kilométeres környezetében a talajt és termőföldet, valamint az ivóvízbázist - a talajban néhol 2400 mg/kg ólomtartalmat mértek. Az itt élő gyermekek vérében az ólomkoncentráció ötszöröse, a felnőttek esetében tízszerese az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott egészségügyi határértéknek.

A fémes esők városa Peruban
La Oroya (Peru) – Érintett lakosság: 35 ezer fő. Szennyező anyagok: ólom, réz, cink és kén-dioxid.
A perui Andokban található bányásztelepülésen 1922 óta többféle fém feldolgozása folyik. A perui egészségügyi minisztérium 1999-ben közreadott jelentése szerint az itt élő 6 hónapos és 10 éves kor közötti gyermekek vérében az ólom mennyisége kiugróan magas, átlagosan háromszorosa a WHO által meghatározott egészségügyi határértéknek. A légszennyezés mértéke jóval meghaladja a kritikus szintet. A magas kén-dioxid-kibocsátás következménye, hogy savas esők pusztítják a környék növényzetét. A városban és környezetében a talaj ólommal, arzénnal és kadmiummal erősen szennyezett.

A szénipartól fuldokló Linfen
Linfen (Kína) – Érintett lakosság: 200 ezer fő. Szennyező anyagok: lebegő hamu, szén-monoxid, nitrogén-oxid, kén-dioxid, illékony szerves vegyületek, arzén, ólom.
Kína gyorsan fejlődő és hatalmas széniparának központjában, Sanxi tartományban található Linfen városa, ahol a lakosok éjszakánként a szó szoros értelemben szinte belefulladnak a szénporba. A környéken több száz, gyakran illegális és minden környezetvédelmi előírást figyelmen kívül hagyó szénbánya, acélkohó és kátrányüzem működik. Ennek következménye, hogy a környezetszennyezés Linfenben még kínai viszonylatban is a legmagasabb. (A Világbank adatai szerint a Föld 20 legszennyezettebb városából 16 Kínában található.) A levegőben található szennyező anyagok többszörösen meghaladják a WHO határértékeit, így a légúti megbetegedések és a tüdőrák aránya folyamatosan növekszik. Az arzénnal szennyezett ivóvíz – amely az ipari felhasználás miatt csak néhány órára elérhető városszerte – következtében a lakosság jelentős része arzénmérgezésben szenved.

A Szovjetunió szivárgó urántelepe
Mailuu-suu (Kirgizisztán) – Érintett lakosság: 23 ezer fő, közvetve több millió fő. Szennyező anyagok: a radioaktív uránbányászat salakanyaga. Magas gammasugárzás, nehézfémek és cián.
Mailuu-Suu Közép-Ázsiában, a sűrűn lakott és termékeny Ferganai-völgy közelében található. 1946–1968 között a Szovjetunió egyik legjelentősebb urániumtelepe volt. Egykor 10 ezer tonna feldolgozott urániumot tároltak itt, míg az utóbbi időben 1,96 millió köbméter radioaktív bányászati törmeléknek ad otthont. A terület szeizmikusan aktív, emiatt folyamatos a radioaktív anyag elszivárgása, ami mérgezi a felszíni, valamint a felszín alatti vízkészletet. A Világbank elindított egy 11,76 millió dolláros Kirgizisztán-projektet, amelynek célja, hogy elkülönítsék az urániumbányászat hulladékát, és a környezeti károkat minimalizálják.

Tiltott orosz iparváros a sarkkörön túl
Norilszk (Oroszország) – Érintett lakosság: 134 ezer fő. Szennyező anyagok: a levegőben stroncium-90, cézium-137, kén-dioxid, nehézfémek (nikkel, réz, kobalt, ólom, szelén) nitrogén-oxid, fenol, hidrogén-szulfát.
A sarkkörön túl található iparvárost Oroszország legszennyezettebb városának tartják, ahol gyakran fekete a hó, kénszagú a levegő, és az ipari üzemekben dolgozók várható élettartalma 10 évvel alacsonyabb az országos átlagnál. A városban találhatók kohók évente több mint 4 millió tonna kadmiumot, rezet, ólmot, nikkelt, arzént, szeléniumot és cinket bocsátanak a légkörbe. Az itt található fémolvasztók a világ nikkeltermelésének a felét állítják elő, és ennek köszönhetően Oroszországban itt a legnagyobb a légszennyezés. Kiugróan magas a légúti betegségek, a gyermekhalandóság és a terhesség-megszakítások aránya. A nemzetközi környezetvédelmi szervezetek kevés információval rendelkeznek a területről, mivel 2001 novembere óta Norilszk egyike azon 90 orosz városnak, amely a külföldiek elől el van zárva.

Bőripari hulladékhegy Indiában
Ranipet (India) – Érintett lakosság: 3,5 millió fő. Szennyező anyagok: a bőrfeldolgozás hulladékanyagai, nátrium-kromát, krómsó és króm-szulfát-alapú cserzőpor.
Ranipet közel 160 kilométer távolságra található a Csennaj-folyó forrásvidékétől, amely India negyedik legnagyobb városiasodott, sűrűn lakott övezete. Itt egy bőrgyár két évtizednyi működését követően 1,5 millió tonna kezeletlen, magas krómtartalmú szilárd szemét halmozódott fel 2 hektárnyi területen, 3,5 méteres vastagságban. A csapadékvíz következtében a telep nehézfémekben gazdag hulladéka beszennyezi a felszíni és felszín alatti vízkészletet. A nagy népsűrűség következtében és a tömegkatasztrófát megelőzendő a gyárat bezáratták, és megkezdték a terület megtisztítását.

A világ legmagasabb ólomtartalmú földje
Rudnaja Pristyany/Dalnegorszk (Oroszország) – Érintett lakosság: 90 ezer fő. Szennyező anyagok: ólom, kadmium, higany, antimonit.
Dalnegorszk és Rudnaja Pristyany két orosz város a Távol-Keleten, amelyek lakói komoly ólommérgezéstől szenvednek. A szennyezés egyrészt egy elavult kohó működése, másrészt egy helyi ólombánya anyagainak kockázatos szállítása okozza. A talaj ólomtartalma a világon talán itt a legmagasabb. A szennyezés mértékét jól mutatja, hogy évente 85 tonna nehézfém kerül a légkörbe, és a kohó naponta átlagosan 2900 köbméter vizet bocsát ki, amely közel 100 kg ólmot és 20 kg arzént tartalmaz. A gyermekek vérében mért ólomszint 8–20-szorosa az USA lakosainál mért értéknek.