Bársonyszék és érdekképviseletM

Minden magyarázkodás ellenére a román politikai partnerek és a románság szemében veszítettük el hitelünket. Például a Nãstase-házkutatás ügyében rossz oldalra állt az RMDSZ. A szavazás titkossága ellenére tudható, hogy a magyar szavazatok is hozzájárultak a házkutatás elmaradásához. Nem az a gond, hogy személyi ügyről lévén szó, a titkos szavazás mellett döntöttek, hanem inkább az, hogy ha valakire a gyanú árnyéka vetül, akár civil, akár parlamenti tag, a kivizsgálást meg kell ejteni, és nem szabad ez ellen szavazni. Nincs miért szolidarizálni az ilyen személyekkel, még ha egykori politikai partnereink is voltak. Kínos, hogy a Szociáldemokrata Párt is így gondolkozott, de az EU képviselői is elítélően nyilatkoztak a parlament többségi döntéséről. Sajnos, az RMDSZ cserbenhagyta azokat az elveket, azt az egykori következetességet, elvszerűséget, amelyért bennünket hosszú ideig becsültek a román politikai életben. Ennek kapcsán a román média is az RMDSZ elrománosodásáról beszélt, elmarasztalva azt a hintapolitikát, amelyet Szövetségünk folytat.
Folyamatosan hitelét veszti az RMDSZ a magyarság szemében is. Több megtévesztő, egyben téves kijelentés hangzott el az utóbbi időben a magyarság felé. Így például az, hogy ne politizáljuk el március 15-ét. Holott ez a nap, történelmünk, politikai értékrendünk szimbóluma eleve politikai jellegű. Ekkor ne beszéljünk a szabadságról, az autonómiáról? Éppen március 15-én? Abszurdum!
A Szövetség jeles vezetői lényegében cserbenhagyták a magyarságot, székely testvéreinket, cserbenhagyták az autonómia gondolatát. Udvarhelyre kellett volna menniük. Egységes lett volna a magyarság fellépése, hatásosabb, a belföld és a külföld szemében egyaránt. A szűk csoportérdek fontosabb volt, mint a közösségi érdek, a politikai ráció. Nem álltak ki az udvarhelyi jogos megmozdulás mellett, a szavak dacára március 15-én nem álltak ki a székelység autonómiatörekvése, a szabadság eszméje mellett. Az egyik román lapban a szövetségi elnök kijelentette: nem a kiáltványok biztosítják a jogokat. Fura módon az államelnök is ezt mondta! De egy dolog, ha ezt az államelnök vagy más mondja, és más, ha ezt felelős tisztséget viselő magyar ember ejti ki a száján.
És ha az RMDSZ valóban autonómiát akar, miért nem kérte az alkotmány módosítását? Ha pedig a válasz az, hogy erről politikai partnereink nem akartak hallani, akkor felvetődik a kérdés: ugyan miért is vagyunk a kormánykoalícióban? Miért történik mindez, és miért így? És még meddig?
Az efféle politizálás, az apró lépések politikája nekünk nem sokat hozott a konyhára, se közép-, se hosszú távon. Mindezek után csak természetes, hogy egyesek kipipálhatják: így is politizáltunk, úgy is politizáltunk, sehogy se megy. De akkor miért ülnek a miniszteri székekben, ha értünk, gyerekeinkért és unokáinkért semmit se tudnak tenni? Miért hitelesítenek egy olyan politikát, amely lényegében nem különbözik a nemzeti-kommunista kisebbségpolitikától, de nem különbözik az azelőttitől sem? Miért törődtek bele egyesek ebbe a jogfosztottságba? Elvesztett és hiányzó jogaink miért nem fájnak nekik? Mit keresnek egy olyan kormányban, amely szóban és papíron nagylelkűen ígérget, de tettekben adósunk marad? Miért hitelesítik jelenlétükkel az ilyen politizálást velünk szemben?
Fel kell hívni Európa figyelmét arra, hogy egy több mint ezer éve európai népet, amelyet Európa el- és befogadott, majd ezer évvel később magára hagyott, keleti és nyugati segédlettel jogaitól megfosztottak, kisemmiztek. És azoknak, akik ezt tették és teszik, évtizedek óta nem áll szándékukban ezen elképzelésükön változtatni. Európára hivatkoznak, és európaiaknak tartják magukat, amikor se tulajdonjog, se kivívott emberi vagy közösségi jogok számukra nem léteznek. Mi se most, se holnap nem a mások jogait kívánjuk, hanem csakis a magunkét. És ehhez nincs jogunk, mert demokratikusan leszavaznak.
Szövetségünk hagyjon fel ezzel a mostani elvtelen politizálásával, vagy hagyjanak fel ezzel azok, akik ezt művelik. Ne csitítsanak minket, hogy még március 15-én se politizáljunk, hanem képviseljék határozottan és egyértelműen érdekeinket, ha tudják. Ne hallgattassa el őket a miniszteri vagy államtitkári szék, ugyanis abból fel lehet, és néha fel is kell állni.
Mi az oka annak az évek óta megmutatkozó alapvető ellentétnek, amely megbontja – többek között – a hazai magyarság egységét is? Ez egyszerre a kommunista múlt öröksége és napjaink globalizált érdekeinek a hangja. Demagóg kijelentései ellenére nem más ez, mint a nemzeti érdeket tagadó internacionalizmus alapállása. Nem más, mint az idegen érdekekhez csatlakozó, a nemzet érdekeit semmibe vevő, lényegét tekintve nemzetpusztító vezetőrétegnek az alapállása, amely egykor a gyarmatokon vagy a kommunista rendszer keretében kizárólag csak a saját önös és önző érdekeit követte. Képviselői azok, akik egy tál lencséért ma sem szakítottak az idegen érdekek előtt hajbókoló alapállással. Õk azok, akik kiszolgáltatják a népet, a nemzet érdekeit azoknak az idegen erőknek, amelyek gyökeresen más érdekeket követnek.
Egy helyben topogásunk tizenhat éve ennek a rákfenének köszönhető. Ezért ér többet a bársonyszék a következetes kiállásnál, a meg nem alkuvásnál. Ezért nem történik semmi olyan itt a Kárpát-medencében, ami közép- és hosszú távon a magyarság javát szolgálná.
(A szerző az RMDSZ Nemzetépítő Platformjának elnöke.) Vekov Károly