Babeº és Bolyai – 1959 (1.)

A 9 órakor kezdődő ülés résztvevői: Vaida Vasile, a Román Munkáspárt (RMP) kolozsvári regionális bizottságának első titkára, Daicoviciu Constantin, a Victor Babeº Egyetem rektora, Takács Lajos, a Bolyai Egyetem rektora, Roºca Alexandru, a V. Babeº Egyetem rektorhelyettese, Csendes Zoltán, a Bolyai Egyetem rektorhelyettese, Demeter János, a Bolyai Egyetem tanára, Meleg Ferenc, az egyetemi központ pártbizottságának helyettes titkára, Topan Vasile, a Babeº– Bolyai Egyetemek pártbizottságának titkára, Dancsuly András, a regionális pártbizottság tudományos és művelődési osztályának vezetője, Cheresteºiu Victor, a V. Babeº Egyetem tanára, Petrovici Emil, a V. Babeº Egyetem tanára, Popovici Tiberiu, a V. Babeº Egyetem tanára, Péterfi István, a Bolyai Egyetem tanára, Marincaº Valeria, a V. Babeº Egyetem tanára, Nagy Lajos, a Bolyai Egyetem előadó tanára.

Vaida Vasile elvtárs megnyitja az ülést, emlékeztet, hogy négy munkakollektíva alakult a két egyetem egyesítéséről szóló javaslatok dokumentációjának kidolgozására, majd Dancsuly András röviden ismerteti a négy csoport munkáját. A bizottság tagjai egyhangúlag egyetértenek a tájékoztatással. A testület tagjai megállapodnak, hogy az egyetem központi épülete a Kogãlniceanu utca 1. szám alatt, az intézmény elnevezése pedig Kolozsvári Állami Egyetem legyen.

Vaida Vasile elvtárs: Lépjünk tehát tovább, vizsgáljuk meg, hogyan látjuk a létrejövő egyetem arculatát.
Daicoviciu Constantin elvtárs: A következőképpen látom az új egyetemet: egyetlen vezetőség, hat kar dékáni hivatallal. Véleményem szerint kérnünk kell, hogy az egyetemnek három rektorhelyettese legyen. A nagyobb karokon két dékánhelyettes is lehet. A rektorhelyettesek egyikének a természettudományok, a pozitív kísérleti tudományok területéről kell érkeznie.
A karokon nem tannyelv, hanem szakok alapján szerveződnének a tagozatok. A szaktagozatok keretében tanszékek működnének tanszékvezetők és helyetteseik irányításával. Vigyáznunk kell arra, hogy a tanszékek ne legyenek túl nagyok, és haszontalan közösségeket sem kellene létrehoznunk.
Felmerül az oktatás nyelvének kérdése. Kétségtelen, hogy elvileg a románt kell általános tannyelvként alkalmazni az egyetemen, a következők figyelembevételével: az idegen nyelveket az illető nyelven kell oktatni, tehát párhuzamosan kell német, román és más nyelvoktatást működtetnünk. Egy idegen nyelvet jobban meg lehet tanulni, ha az oktató az illető nyelven beszél a diákhoz. Ezenkívül javasolnám azt is, hogy a magasfokú szakképesítést biztosító kurzusok román nyelven folyjanak. (...)
Felmerülhet az az ellenvetés, hogy nem minden hallgató tud románul. Igaz, hogy bizonyos diákok gyenge románnyelvtudással jönnek a középiskolából. Véleményem szerint ez a középiskolai képzés fogyatékossága. Úgy gondoljuk, hogy a jövőben annyira felkészülten jönnek a diákok a középiskolából az egyetemre, hogy képesek lesznek románul hallgatni az előadásokat. Nem vitás, hogy az első félév vagy év során bármelyik hallgatónak, anyanyelvétől függetlenül, sikerül elsajátítania a románt, az oktatás általános nyelvét. Tekintettel arra, hogy nem mindenki tud jól románul, a felvételi vizsgán használhatnák anyanyelvüket, hogy ne kerüljenek hátrányba román anyanyelvű kollégáikkal szemben. A féléves vagy évvégi vizsgákon is minden gond nélkül lehetővé tehetjük, hogy a magyar nyelvet is használhassák, ha még problémáik vannak a románnal. Ezek a nehézségek véleményem szerint harmad-negyedévre teljesen eltűnnek.
A tanárképző szakokon egy magyar nyelvű kurzusra is szükség lesz a terminológia elsajátítására, a később magyar tannyelvű iskolákban oktató tanárok számára. Így képzelem el az új kolozsvári állami egyetem arculatát és működését.
Takács Lajos elvtárs, a Bolyai Egyetem rektora: Szerintem Daicoviciu elvtárs megközelítése mind politikailag, mind pedig a marxizmus szemszögéből elfogadhatatlan. És abból a szempontból sem elfogadható, amely kiindulópontja a két egyetem egyesítésével kapcsolatban a pártunk vezetése által kiadott rendelkezésnek. Daicoviciu elvtársnak elsősorban emlékeznie kell arra, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs ismételten felhívta a figyelmét: nem lehet szó a román nyelv erőltetett érvényesítéséről, hanem arról, hogy olyan szervezési formát kell találni, amely nagyobb mértékben megkönnyíti az ifjúság közeledését egymáshoz, a román és más nemzetiségű fiatalok közti testvériséget. Ezért nem a nyelv a fő probléma, hanem a fiatalok barátságát lehetővé tevő megoldás. Az egységes iskola, amelynek keretében jobb körülmények között megoldható az anyanyelvű oktatás kérdése. Tehát nem az anyanyelvű oktatás felszámolásáról van szó, hanem annak megszervezéséről, hogy a román és magyar fiatalok együtt dolgozzanak, együtt éljenek, ezáltal pedig megismerjék egymást és összebarátkozzanak. Ebből kiindulva úgy gondolom, hogy fel sem vethető a kérdés abban a formában, ahogy Daicoviciu elvtárs felvázolta. Itt két meglévő egyetem egyesítéséről van szó, ezért fel sem merülhet, hogy az új egyetemen kizárólag román nyelven folyjék a képzés.
Véleményem szerint az elején le kell szögezni: ezen a nagy kolozsvári egyetemen két nyelven, románul és magyarul folyik az oktatás, és azon kell gondolkodnunk, hogy miként oldjuk meg ezt a problémát. A románnyelvtudás kérdése valóban felmerül, és szükséges, hogy a nemzeti kisebbségek románul is megtanuljanak.
Vaida Vasile elvtárs: Takács elvtárs, maga fő problémaként a kétnyelvű egyetemről beszél, és amikor a román nyelvről beszél, a többi között említi, azt mondja: „és a román nyelv”. Azt hiszem, az új egyetem tartalmáról kellene beszélnünk. Ugyanakkor nem tartom indokoltnak a Takács elvtárs ingerültségét, mivel itt azért gyűltünk össze, hogy megvitassuk a kérdéseket. Lehetnek eltérő vélemények, de nyugodtan, hozzáértéssel kell vitáznunk, meg kell találnunk a legjobb megoldásokat.
Ami pedig a román nyelvet illeti, legyen világos mindnyájunk számára, hogy ez az államnyelv és ezt meg kell tanulni. Ne mondjuk folyton azt, hogy „és a román nyelv”. Tévedtünk, amikor nem részesítettük kellő figyelemben, ezt a mulasztást el kell ismernünk. Hogyan lehetséges, Takács elvtárs, hogy a középiskolák végzősei szinte egyáltalán nem tudnak románul?
Takács Lajos elvtárs: Tekintettel az országunkban érvényes helyzetre, szükség van egy államnyelvre, amelyen az emberek egymással kommunikálnak. Ezért egy román állampolgárnak ismernie kell a román nyelvet, mert csak így képes beilleszkedni az ország gazdasági és politikai életébe. Ez valóban kötelezettség, amely nem vita tárgya. Csakhogy egy másik vonatkozásban is felmerül az anyanyelvű oktatás kérdése – és azt éppen emiatt támogatja a marxizmus-leninizmus – nevezetesen az, hogy ezáltal az emberek jobban elsajátítják az ismereteket. Így tehát ezt a természeti törvényt a felsőoktatásban sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért szervezte meg a párt vezetése az anyanyelvű oktatást.
A Bolyai Egyetem létrehozásának nem az volt a hibája, hogy anyanyelven működött, hanem az, hogy különálló intézményként szervezték meg. Egyetlen percig sem fogadhatjuk el, hogy a népi demokratikus rendszer csak az egyetemig szervezte volna meg a magyar nyelvű oktatást; nem hiba volt a magyar nyelvű felsőoktatás megszervezése, hiszen ez a marxizmus-leninizmus parancsa, ezáltal az anyanyelvükön tanuló fiatalok alaposabban elsajátíthatták az ismereteket, és olyan káderek váltak belőlük, akik jól ismerik a tudomány rejtelmeit.
Ebből kell kiindulnunk, és két követelményt szükséges összehangolnunk: jól és magas szinten képzett kádereket képezzünk, ugyanakkor a nemzeti kisebbségek gyermekei az elemi iskolától kezdve megtanulják a román nyelvet, hogy amikor a termelésbe lépnek, az ország bármely részén megállják a helyüket. Ez tehát a kiindulópontja az új egyetem létrehozásának, és én más lehetőséget nem látok, mint hogy tagozatok működjenek ebben a felsőoktatási intézményben. Az egyetemen elsősorban szakonként kell megszervezni a tagozatokat, de ezenkívül nyelvi tagozatokat is létre kell hozni. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor románul rosszul tudó fiatalok jönnek az egyetemre, biztosítanunk kell számukra ezt a lehetőséget, meg kell tartanunk a demokratikus rendszer eme nagy vívmányát, azaz biztosítanunk kell számukra azt, hogy anyanyelvükön tanulhassanak. Meggyőződésem, hogy ha tanulmányi éveik alatt együtt élnek, és tanulnak, ezek a fiatalok jól megtanulnak románul. Ugyanakkor anyanyelvüket használva könyebben elsajátíthatják az ismereteket.
A közös karok tanszékein két nyelven, románul és magyarul folyna az oktatás. Persze vannak kivételek is, például a román nyelv és irodalom szakos tanárnak készülő hallgatók esete. Ha román és magyar tagozatok is működnek majd, a képzés könnyebb lesz a diákok számára. A lényeg az, hogy ne azt keressük, miként tehetünk egy lépést hátra, amely ellentmond a marxista-leninista elvnek. Véleményem szerint, ha nem biztosított az anyanyelvű felsőoktatás, a fiatalság akarva-akaratlanul elkerüli az egyetemet. Sok olyan esetet ismerünk, hogy a fiatalok nem iratkoznak be a műegyetemre, vagy más felsőoktatási intézménybe, ahol csak román nyelven folyik a képzés. Az elemi és középiskolákban nagyon rossz módszerrel tanítják a román nyelvet. El kell érnünk, hogy ezekben az iskolákban jól képzett tanárok megfelelő módon oktassák a román nyelvet. Ezért úgy hiszem, ez a probléma megoldható, anélkül, hogy felszámoljuk az anyanyelvű oktatás bizonyos területeit, mivel nem ez a cél. A mi célunk az, hogy iskoláinkban mélyebben megfoganjon a proletár internacionalizmus elve. (...)
Fordította: Fall Sándor
(Folytatása a jövő heti Szempontban)