Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács március 24-i nyilatkozata

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által összehívott, 2006. január 26-i Egyeztető Autonómia-kerekasztal ígéretes előrelépést hozott a közösségi önrendelkezés oldalán való széles körű összefogás tekintetében.
Az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács által rendezett márciusi nagygyűléseken ez az összefogás tömegméreteket öltött. A résztvevők demonstratív módon, a demokratikus akaratnyilvánítás közvetlen formájában adtak felhatalmazást az EMNT-nek és az SZNT-nek arra, hogy az Erdélyi Petícióban, az Erdélyi Memorandumban és a Székely Kiáltványban összefoglalt követeléseiket bel- és külpolitikai téren teljes határozottsággal és következetességgel képviseljék.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére 2006. március 20–22. között Brüsszelben járt, reprezentatív erdélyi küldöttség ennek megfelelően járt el, amikor az Európai Parlament és az Európai Bizottság vezető képviselőivel folytatott megbeszélésein Románia küszöbönálló európai csatlakozása összefüggésében képviselte az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekeit, legfőbb problémáit és politikai célkitűzéseit – ezek között is mindenekelőtt a magyar közösségi önrendelkezés ügyét.
A széles körű politikai, polgári és egyházi képviselettel rendelkező erdélyi küldöttség brüsszeli missziója azt a hiányt és mulasztást volt hivatott pótolni, mely a romániai magyarság érdekképviseletét kisajátító Romániai Magyar Demokrata Szövetség külpolitikai érdekérvényesítő tevékenységében mutatkozik. Azt tudniillik, hogy az RMDSZ kormányzati részvétele folytán a pártszervezet önálló külpolitikája mára már teljesen elcsökevényesedett – ennek következtében pedig az erdélyi magyar kérdés európai szinten alig jelenik meg, illetve a román nemzeti és államérdek mellett végképp elsikkad. Amint Szájer József, a Fidesz-MPSZ európai néppárti frakciójának vezetője mondja: „Az, hogy a romániai magyar párt, az RMDSZ benne van a kormánykoalícióban, jelentős mértékben gyengíti annak lehetőségét, hogy a kisebbségi kérdést határozottabban föl lehessen vetni. Elsősorban az RMDSZ-nek kellene ezekben a kérdésekben határozottan lépnie.”
Ezzel szemben azonban az RMDSZ, ahelyett hogy a csatlakozással kapcsolatos kedvező körülményeket jobban kihasználná – éppen ellenkezőleg: minden mást, ezenképpen a magyarság ügyét is egyoldalú módon a román államérdeknek, nevezetesen Románia feltétel nélküli, mihamarabbi integrációjának rendeli alá. Ekképpen történhetett meg – példának okáért – az, hogy a 2005. októberi közös, román–magyar kormányülés napirendjéről maga Markó Béla pártelnök vétette le az autonómia kérdését, legutóbb pedig Traian Bãsescu román államelnök a székelyudvarhelyi székely nagygyűlés iránt nagyobb megértéssel viseltetett, mint az ellene kampányoló RMDSZ-vezér.
A székelyudvarhelyi nagygyűlés húszezres sokasága, másfelől pedig az RMDSZ kétes pártpolitikai irányultságát és a nemzetiségi különbségeket nem ismerő korrupciót megelégelő Bãsescu elnök székelyudvarhelyi látogatása intő figyelmeztetést jelent arra nézve, hogy az RMDSZ totalitárius egyeduralma már a végét járja. Ez a világos helyzetfelismerés az RMDSZ pártaktíváját elhibázott politikájának a felülvizsgálatára kell hogy késztesse. Ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy az RMDSZ állami-vonalas vezetői „jutalomként” ugyanazt fogják kapni a hatalomtól, mint ami a magyar autonomistáknak „büntetés” gyanánt kijár.
Mindezeket figyelembe véve, az erdélyi küldöttség civil szervezeti, egyházi és politikai összefogással, erdélyi, székelyföldi és partiumi képviseletben eljáró tagjai Brüsszelben teljes egységben léptek fel az erdélyi magyarság háromszintű autonómiaprogramjának a megvalósítása és nemzetközi támogatása érdekében – kihangsúlyozva azt, hogy idehaza hasonló összefogásra van szükség, és ez van kialakulóban az autonómia mellett. Az Európai Unió tiszt- és tisztségviselőinek figyelmébe ajánlottuk a következőket:
– A szubszidiaritás, a regionalizmus, az önkormányzatiság mind azt jelentik, hogy az európai népeknek és közösségeknek elvitathatatlan joguk, hogy saját ügyeikben maguk rendelkezzenek, és saját magukat kormányozzák.
– Az EU ne alkalmazzon kettős mércét, amikor is egy-egy tagjelölt államnak mást-mást ír elő, illetve saját tagállamaitól szinte semmit sem kér számon. Miközben például Koszovónak függetlenséget ígér, Székelyföld autonómiakövetelései iránt szinte teljesen érzéketlen. Ha Nyugat-Európában jár az autonómia – akkor Kelet-Közép-Európában is létjogosultsága kell hogy legyen.
– Az EU – saját kisebbségjogi szabályozások hiányában – a csatlakozó országok viszonylatában vegye figyelembe és alkalmazza az Európa Tanács vonatkozó szabályozásait és előírásait, mint amilyenek az ET 2003/1334. számú határozata vagy 2006/1735. számú ajánlása.
– Románia parlamentjének asztalán három kisebbségi, illetve autonómia-törvénytervezet fekszik – elintézetlenül. Románia vegye komolyan az erdélyi magyarság önkormányzati jogait, s ennek megfelelően, az EMNT, az SZNT és az RMDSZ nevezett törvénykezdeményezései alapján rendezze nemzeti közösségünk helyzetét.
Az erdélyi küldöttség nem kecsegtetheti a gyors siker ígéretével magyarságunkat. Az Unió a jelen pillanatban szinte éppen úgy elzárkózik autonómiaköveteléseink elől, mint maga Románia. A román országjelentésekben szereplő elvi ajánlások, úgymint a szubszidiaritás és önkormányzatiság, illetve a kulturális autonómia életbeléptetése – véleményük szerint – Románia belpolitikai hatáskörébe tartozik, amibe az EU-nak közvetlen beleszólása nincsen. Wenceslas de Lobkowitz, az EB Bővítési Hivatala romániai főosztályvezetője vagy Elmar Brok, az EP Külügyi Bizottságának elnöke szerint nem lehet szó arról, hogy az EU Románia csatlakozásának a feltételévé tegye Székelyföld autonómiájának a törvény általi biztosítását. „Az autonómia nem igazán EU-s téma. Ha ebből lesz valami, az Romániában fog eldőlni” – állítja Schöpflin György EP-képviselő.
Következésképpen viszonylag kedvező európai hátszéllel ugyan, de az autonómiát nekünk magunknak kell kiküzdenünk. Ehhez viszont teljes összefogásra, állhatatos kitartásra van szükségünk. Mindenekelőtt a „nemzetállamnak” az alkotmányból való kiiktatását kell elérnünk, másfelől pedig a többségi román politikai erőkkel kell párbeszédet folytatnunk, és velük megegyezésre jutnunk. Ebben a törekvésünkben – minden bizonnyal – számíthatunk Európa támogatására.
2006. március 24.
Tőkés László, elnök