Az autonómiaküzdelem és a jog

Király Károlytól tudjuk azt, hogy 1990. január 6-án megvolt a lehetőség arra, hogy az autonómia, az erdélyi, romániai magyar közösségi autonómia bekerüljön a politikai közbeszédbe, de Ion Iliescu akkori ideiglenes államelnök – Domokos Géza akkori RMDSZ-elnök egyetértésével – kihagyta a fogalmat a Nemzeti Megmentési Front kisebbségvédelmi programjából. Ennek a ballépésnek a következtében éveken keresztül szinte ki sem lehetett ejteni ezt a kifejezést, sikerült elültetni a román politikai gondolkodásban azt, hogy ez a fogalom legalábbis „az ördögtől való” és Erdély elszakításához vezet. A későbbiekben pedig az RMDSZ az 1996-os kormányba lépése után a területi autonómia fogalmát kampánytémává züllesztette. Húsz évvel a rendszerváltás után többek között ezért is tűnik sokszor kilátástalannak autonómiaküzdelmünk.

Prefektusi „csúsztatások”

A székelyföldi területiautonómia-küzdelem első lépéseit, a helyi autonómiareferendumok kiírását a két székely megye prefektusai jogi eszközökkel akadályozták meg. A referendumok kiírásáról, jó néhány községen kívül, hét székely város tanácsa is határozott: Barót, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely. A referendumok kiírására vonatkozó tanácsi határozatokat azzal támadták meg a prefektusok, hogy a Székelyföld „tartomány” létrehozása alkotmányellenes, mivel a román alkotmány 3. szakasza nem ismer ilyen közigazgatási egységet, az alkotmány csak községről, városról, municípiumról és megyéről beszél.

Ez a megfogalmazás „csúsztatás”, mivel a helyi népszavazás kiírásában szó sincs arról, hogy ilyen módon létrehozzák a székelyföldi autonóm területet mint közigazgatási egységet. Románia közigazgatási-területi felosztását csak a törvényhozás módosíthajta, és ezzel a népszavazás kiírói természetesen tisztában vannak. Sajnos sem a népszavazás kiírásakor, sem később – a nyilvánosság előtt – nem lett megfelelően kihangsúlyozva az, hogy a székelyföldi autonómia törvénytervezetét, amelyet Csapó József volt szenátor, a Székely Nemzeti Tanács alapító elnökének neve fémjelez, miért nem vitatta meg a román törvényhozás két háza.

A román parlament törvényhozói tanácsa (Consiliul Legislativ) azt javasolta, hogy a 2004-ben benyújtott törvénytervezetet a parlament ne tárgyalja meg, mert a 2001. évi 215-ös számú közigazgatási törvény 20. szakasza kimondja azt, hogy közigazgatási egységek határát csak törvénnyel lehet módosítani, miután „előzetesen az érintett közigazgatási egységek lakossága a népszavazáson véleményét nyilvánítja”. Véleményezését 2004. március 12-én 51/187 szám alatt iktatta a román parlament alsóháza. Ezek után a parlament és a szenátus visszautasította a kezdeményezés megvitatását.

A törvényhozói tanács véleményezésében történetesen a népszavazás előzetes meg nem tartását is kifogásolta! Vagyis azok a székelyföldi községi és városi tanácsok, amelyek kiírták a referendumot, eleget tettek a törvényhozási tanács által szabott feltételnek. Jellemző módon erre, az általam a tárgyalásokon felhozott sarkalatos érvre, nem tért ki egyetlen ítélet indoklása sem és egyetlen prefektusi válaszirat sem.

Nyilvánvaló, nemigen lehet azt megmagyarázni, ha az autonómia-törvénytervezetet azzal a kifogással nem vitatja meg a román parlament és a szenátus, hogy nem előzte meg egy népszavazás, és miután ennek – a törvényhozási tanács által megfogalmazott követelménynek – a helyi tanácsok eleget akarnak tenni és kiírják a népszavazást, akkor miért is sértettek törvényt? A helyi népszavazás jogosultságát olyan európai jogforrások is alátámasztják, amelyek ma már – legalább papíron – a román jogrendszer részét képezik:
– a Kisebbségi és Regionális nyelvek Európai Chartája, amelyet Románia a 2007. évi 282-es törvénnyel ratifikált, előírja azt, hogy a létező vagy újonnan létrehozandó közigazgatási felosztás nem akadályozhatja a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát;
– ugyanilyen értelemben fogalmaz a Románia által szintén ratifikált Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, amely előírja, hogy a helyi közigazgatási határok megváltoztatását meg kell, hogy előzze a helyi lakosság népszavazás általi előzetes konzultálása.

Kisebbségvédelemből következő feladatok

A köztudottan nem autonómiabarát Traian Băsescu román elnök által kinevezett, a Romániai Politikai Rendszert és Alkotmányt Elemző Bizottság, amelyet Ioan Stanomir, a Bukaresti Egyetem alkotmányjogi tanszékvezető professzora elnökölt, az év elején közzétett jelentésében igen érdekes megállapításokat tesz, amelyek egy új, jóval európaibb román hozzáállás lehetőségét villantják fel.

1. A 2007. január elseje, Románia EU-s csatlakozása után, az alkotmányról való gondolkodást a rugalmasabb és intelligensebb közigazgatási rendszer megalkotása kell, hogy jellemezze.

2. A román állam történelmi lehetőség előtt áll, átrendezheti a központ és a vidék kapcsolatát. Jelenleg nyugodtan lehet alkalmazni az európai gyakorlatot. Ebben az összefüggésben a szeparatizmusra vagy a terület elszakítására vonatkozó érvek „irrelevánsakká” váltak.

3. A regionalizálás egyike az európai térségben az utóbbi évtizedekben létrehozott kedvező megoldásoknak, mivel két irányzatnak, a központosított egységes államnak és a federalizálásnak az alternatíváját jelenti. Hozzáfűzik, hogy „a spanyol autonómiamodell az etnikumközi konfliktusok enyhítésében kézzelfogható előnyökkel jár”!

Ami pedig a székelyföldi, merészebb önkormányzatok által megfogalmazott igényt illeti, a bizottság egy újabb használható érvet fogalmaz meg. Ez így hangzik: „minden közigazgatási átszervezés kötelező módon figyelembe kell hogy vegye a kisebbségvédelemből következő feladatokat”.

A prefektusok eleget tettek korábban a bukaresti központ utasításainak – ez alól sajnos György Ervin, Kovászna megye egykori, magyar (!) prefektusa sem kivétel. Ennek ellenére véleményem szerint – bármennyire is befolyásolható politikailag a román igazságszolgáltatás – szükség lenne arra, hogy a lehető legtöbb érintett helyi tanács írja ki az autonómiareferendumot. Az egyes RMDSZ-es prominensek által megfogalmazott kibúvó, hogy úgyis megsemmisítik ezeket a határozatokat, azért sántít, mivel egyáltalán nem mindegy, hogy 28 vagy 128 határozatot semmisítenek meg!

A helyi közigazgatási egységek népszavazást (helyi referendumot) kiíró határozatára azért is szükség van, hogy az alkotmány, a törvények és a nemzetközi egyezmények adta jogokat és lehetőségeket gyakorolva, így fejeződjék ki a népakarat a Székelyföld autonóm régió létrehozására! Ameddig ez nem történik meg, a román központi hatalom nyugodtan állíthatja, hogy az autonómia fogalma politikai gumicsont, amin választási kampányok idején elrágcsál a romániai magyarság politikai vezetése.

Aláírásgyűjtés, nemzetközi ismertetés

Ha a továbbiakban ismertetett helyi népszavazásra vonatkozó határozati javaslatot nem fogadják el, vagy nem hajtják végre, az alkotmány adta másik lehetőséget kell kihasználni – az állampolgári kezdeményezéshez szükséges aláírásokat kell összegyűjteni! A megfelelő számú állampolgári aláírás összegyűjtésére azért van szükség, hogy a közvetlen demokráciát gyakorolva állampolgári kezdeményezésként benyújthassák a román törvényhozásba a Székelyföld autonómiastatútumát!

Ez az aláírások birtokában akkor is megtehető, ha a helyi közigazgatási hatóságok népszavazást kiíró határozatait politikai befolyásoltság alatt született bírósági ítéletekkel ismét megsemmisítenék! A javasolt alternatív megoldás akkor is működik, ha a széthúzás és presztízsviták miatt balul sikerülnének a Székely Nemzeti Tanács, valamint az RMDSZ által összehívott székelyföldi önkormányzatok nagygyűlései. Ez esetben az egyeztető fórum kellene, hogy felhívja a hiányzókat az alábbiakban javasolt határozatok elfogadására. Véleményem szerint a két határozat meghozatala az érintett helyi tanácsokban, valamint ezek széles körű nemzetközi ismertetése nélkülözhetetlen. Tehát:

1. annak érdekében, hogy eleget tegyünk a törvényhozási tanács 2004. március 11-i 405. számú véleményezésének, és lehetővé tegyük a Székelyföldi Területi Autonómia Törvénytervezet parlamenti és szenátusi megvitatását, elhatározzuk a helyi népszavazás kiírását.

2. annak érdekében, hogy a Székelyföldi Területi Autonómia Törvénytervezetet megvitassa a román törvényhozás mindkét háza, aláírásgyűjtést kezdeményezünk az érintett közigazgatási egységek területén.

A Harag György által rendezett Az ember tragédiája egyik jelenetével illusztrálom – jogászként megfogalmazott – érveimet és javaslataimat: a londoni színben nem egy vak koldus, hanem egy színpadnyi fehér botos koldus ment szembe a nézőkkel. A mester így indokolta e merész és hatásos rendezői megoldást: egy koldus az egy koldus, de száz…

Szerző: Kincses Előd, marosvásárhelyi ügyvéd