„Úgy jövünk, mintha el sem mentünk volna”

– Nemrég tett erdőszentgyörgyi látogatása kapcsán arra kérem, elevenítsük fel a Maros megyei város Bodor Péter Színköre és az ön által igazgatott celldömölki Soltis Lajos Színház tízéves múltra visszatekintő kapcsolatának kezdeteit.

– Úgy jövünk ide, mintha el se mentünk volna. Ismerőseink már távolról köszöntenek, mintha csak tegnap váltunk volna el. Épp úgy, mint otthon, a falumban, a magyarországi Sitkén. De én is igyekszem mindenkinek előre köszönni, hiszen a tíz év alatt annyi emberrel megismerkedtem, és senkit sem szeretnék megsérteni figyelmetlenségemmel. A Soltis Lajos Színház 2001-ben települt át Sitkéről Celldömölkre.

Amikor Celldömölk és Erdőszentgyörgy között létrejött a testvér-települési kapcsolat, alkalom adódott a két társulat közötti együttműködésre is. Egy 2003-ban rendezett ünnepségen, amelyen jelen volt Erdőszentgyörgy küldöttsége is, színházunk egyik nagyon tehetséges tagja, az akkor még gimnazista Benkő Peti verset mondott.

Ezért az ünnepség utáni fogadásra minket is meghívtak. Itt ismerkedtem meg Tar Andrással, Erdőszentgyörgy polgármesterével. Ő vetette fel, hogy van itt egy jó színjátszó csoport, amellyel érdemes lenne kapcsolatba kerülni.

Nagy Gábor
Színész, rendező. 1953-ban született a Vas megyei Sitkén, a Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát, végzettsége-képzettsége népművelő. 1973 óta foglalkozik színjátszással, 1980-ban alapította a sitkei színkört, amely a 2001 óta létező, az egy évvel korábban autóbalesetben elhunyt Soltis Lajos színészről, művészeti vezetőről elnevezett színház jogelődje. Az általa igazgatott celldömölki Soltis Lajos Színházat Magyarország egyik legerősebb alternatív társulataként tartják nyilván.

Nemsokára érkezett a Bodor Péter Egyesület meghívása a 2003. novemberi színjátszó-fesztiválra, amelyen a Csalóka Péter című darabbal mutatkoztunk be. 2004-ben mi hívtuk meg a csapatot a Találkozó a Színház Világnapján elnevezésű országos minősítésű fesztiválunkra, ezen mutatta be az akkori csoport Rejtő Jenő Egy görbe éjszaka című bohózatát, amely ezüstminősítést kapott a zsűritől.

Rendkívüli volt a nagyon tehetséges fiatalokból – Kovrig Zoli, Tamás (Ambrus) Emese, Kiss-Borbély (Balogh) Tünde, Székely-Béres Attila stb. – álló csapat előadása.

Aztán szinte minden évben eljöttünk a novemberi fesztiválokra, meghívást kaptunk a városnapokra is, amelyekre szintén szívesen jöttünk. A Bodor Péter Színkör is szinte évente jelen volt valamilyen előadással Celldömölkön és környékén. Aztán szóba került, hogy az erdőszentgyörgyi kisgyerekeknek is szükségük lenne előadásokra, így kezdődött a meseturnék szervezése.

Előbb csak ősszel, a fesztivál előtt vagy után, aztán tavasszal is. Tudatosan kiadtuk a rendezőknek: legtöbb nyolc- vagy kilencszereplős darabokat állítsanak színpadra, hogy a kisbuszunkkal el tudjunk jönni erdélyi turnékra is. Amelyekre eleinte az itteni színjátszók közül elkísért valaki, ők szedték a jegyeket, intézték a közönséggel kapcsolatos ügyeket, de aztán úgy jöttünk, hogy közülünk valaki intézhesse ezeket a külső ügyeket is. Magunk díszletezünk, takarítunk, egyszóval önellátók vagyunk.

– Volt-e olyan év, amikor hiányoztak a fesztiválról, vagy nem szerveztek turnét?

– A turnékat minden évben megszerveztük. Egy idő után már évente kétszer egy-egy hét erejéig, valamennyit Kovrig Magdolna tanárnő szervezte. A fesztiválokról néhányszor hiányoztunk, mindig objektív okok miatt. Összegezve: 25 produkcióval voltunk Erdélyben, 18 turnén vettünk részt, ebből néhány 10, a többi 12–14 előadásból állt, mindegyiket a Bodor Péter Egyesület szervezte. A turnékon kívül felléptünk a fesztiválokon, a Szent György Napokon, a meseturné mellett tartottunk vásári komédiákból álló előadásokat felnőtteknek is. Legalább 180 előadást tartottunk a 10 év alatt Erdélyben, és ha előadásonként átlagban legkevesebb 200 nézőt számítok, akkor is legalább 40 ezren tekintették meg a produkcióinkat.

– Milyen darabokkal jöttek?

– Általában mesejátékokkal, hiszen előadásainkat elsősorban gyerekeknek szánjuk. Csak néhány címet sorolok fel: A csillagszemű juhász, Kis Mukk kalandjai, Ludas Matyi, Rózsa és Ibolya, A pimasz fabábu, Hamupipőke. Kértek ifjúsági előadásokat is, ennek az igénynek tettünk eleget, amikor külön turnénk volt a Csongor és Tündével. Vannak azonban nagy díszletigényű darabjaink, amelyeknek a felszerelése olykor 60 percet is igénybe vesz, ilyenkor csak azokon a településeken tudunk fellépni, amelyeken legalább két előadást tarthatunk. Ilyen az Üvegtemplom című, cigány mesékre épülő játékunk, amellyel április 6-ától fogunk turnézni.

A darabot a Soltis Színház tagjai állították színpadra – Sipos László, Benkő Ágnes, Stangl Franciska. Egy zenés, táncos produkció keretében egy vándorcigánytáborba viszi a nézőket, és – mint bármilyen más mesében – itt is kalanddal, barátsággal, szerelemmel, varázslattal találkozhat a néző, megismerkedhet a cigány kultúra elemeivel, hangulataival, eredetmondájával. Az előadás szeretné elősegíteni az egymás mellett élést, a megbékélést, közelebb hozni a cigányság életét, megmutatni, hogy nekik is ugyanazok a problémáik, mint nekünk. Őszintén mondom, akárhányszor láttam a darabot, nem tudtam megállni könnyezés nélkül. Mivel elég sok a cigány népesség falvainkban – akárcsak Erdélyben –, jó volna, ha minél több cigánygyerek eljönne az előadásra még akkor is, ha ez sokszor pénzkérdés.

– Az együttműködésnek még milyen aspektusát emelné ki?

– Kapcsolatunk kezdetén közösen indítottuk el a nyári egyhetes színjátszó tábort. Ez azért volt fontos, hogy a műkedvelő színjátszók ismerkedjenek a színészi mesterség alapjaival. Előbb Bözödön, majd Jobbágyfalván, végül – mikor már nagyon sok volt a jelentkező – Kőrispatakon szervezte meg a Bodor Péter Egyesület a tábort, amelyre a celldömölki színjátszók is eljöttek. Az utóbbi években a mi színészeink vállalták az oktatást. Közös tevékenységünk egyik fontos állomása a reneszánsz év tiszteletére közös szereposztásban és rendezésben bemutatott Mandragóra előadás, amelynek rendezője Solténszky Tibor. Volt közös szereposztással előadott változata is a darabnak, de mindkét társulat saját szereposztásban is játszotta.

– Rendezőként, színházi szakemberként mi a véleménye a jelenlegi erdőszentgyörgyi társulatról?

– Úgy látjuk, elkezdődött az itteni színkör megújulása. Barabás Hunor gimnazista diák segítségével összegyűlt egy jelentősebb létszámú fiatal, akik úgy döntöttek, szívesen és komolyan foglalkoznak a színjátszással. Mivel diákokból álló csoportról van szó, még jó néhány évig számítani lehet rájuk. Ezt a megújulási folyamatot szeretnénk mi is elősegíteni azzal, hogy színpadra állítunk egy fergeteges vígjátékot, Arisztophanész ógörög komédiaíró híres darabjának, a Lüszisztráténak a diákszínpadra átdolgozott változatát, valamint egy vásári komédiát.

A szöveget előzőleg Kovrig Magdolna irányításával megtanulták, a hétvégi próbákon kívül Marton Márió, társulatunk tagja diákszínjátszókkal foglalkozik otthon, ő egyébként korábban maga is játszott a Lüszisztrátéban. Marton Miklós, Márió édesapja, színházunk díszletezője már el is készítette a darab könnyen szállítható díszletét, és ezt most el is hoztuk. A kosztümök egy része a tavalyi görög vígjátékból már megvan, csak ki kell egészíteni.

– Mi a szándéka a szentgyörgyi csoportnak ezzel a darabbal? Máshol is elő szeretnék adni?

– Természetesen. A nyári táborok során már volt olyan próbálkozásunk, hogy az ott jelen levő színjátszókkal önálló előadásokat készítsünk. Ilyen volt az Amphitrüón tavalyelőtt. Tavaly nyáron egyik igen tehetséges rendező-színészünk, Nagy Pepe rendkívül jó előadást hozott létre úgy, hogy a sokszereplős előadást 4 szereplőre osztotta ki, így egy jó félórás darab állt össze Büchner Woyzeck című darabja alapján.

Sajnos kevésszer tudják játszani, mert a 4 szerepet is játszó Kovács Emese Sepsiszentgyörgyről ritkán tud hazajönni. Így ezt a nagyon sok munkával létrejött, rendkívül erős, roppant hatásos produkciót kevésszer tudják előadni. Ezért gondoltuk, hogy legyen egy olyan diákszínjátszó produkció, amivel többet tudnak mozogni. Úgy készítjük el, hogy szabadtéren is játszható legyen, falunapokra vagy bármilyen rendezvényre elvihető, előadható legyen.

Az a tapasztalatom, hogy a mindenféle celebek mellett ezeken a rendezvényeken szívesen megnézik a saját fajtájuk által bemutatott előadásokat is, amelyek mellesleg korántsem olyan drágák, mint a sztárok fellépései. Ha híre megy, hogy Erdőszentgyörgyön van egy fergeteges, 35-40 perces vígjáték, biztosan elhívják a csapatot a környéken szervezendő falunapokra. Így nem mellékesen bevételhez is juttatják az egyesületet.

Eddig a színkör kihagyta a diákszínjátszó fesztiválokon való részvételt, pedig nagyon sok jó fesztivál van Erdély-szerte. Ezeken részt kell venniük, a Woyzecknek, a Lüszisztráténak is ott a helye, hadd ismerjék meg őket. Ez az új generáció talán néhány évig együtt tud maradni, és abban bízunk, hogy újak is csatlakoznak hozzájuk.

Székely Ferenc