Ami a kávéfolt után van

Az ősz megint azt az arcát mutatja, amit szerintem még Petőfi sem szeretett. Idén valahogy elmaradt, vagy legalábbis nagyon rövid volt az a \"kellemes ősz\", amikor napsütésben mélyülnek ki a lombhullatók leveleinek ilyenkor megszokott pompás színei, amikor az ember szívesen kiülne szerteszét nézni egy dombtetőre, míg a levelek lágy nesszel hullnak körülötte. Helyette van a szürkeség, a nyirkos hideg, a ködszitálás, egyre komorabb párákba vesző távolságok. És gyakori esők. Az esővel az egyetlen – amúgy tudományosan megalapozott – bajom, hogy vízből van. A víznek meg olyan a természete, hogy száraz dolgokat nedvessé tud tenni. Például a ruhaneműket, a cipőt, a táskát is. A legsebezhetőbb ilyen tekintetben a gyapjúpulóver. Hallottam egy gyapjúpulóverről, ami egyszer régen annyira megázott, hogy kisvártatva halak, delfinek és polipok kezdtek el úszkálni benne. Belőle lett a Csendes-óceán. Aztán a vízre valaki esőkabátokat teregetett. Azok lettek a kontinensek. Amikor Magellan 1520-ban egy félcipőben kifutott a Csendes-óceánra, az éppen nyugodt volt, holott a gyamjúpulóverből lett tengerek sokat háborognak. Íme egy ruhamoly egyik lehetséges elmélete a világ keletkezésére.

Tételezhetjük azt is, hogy a tengerek húslevesből vannak, a szárazföldek pedig a lében úszó grízgaluskák. A felhők a leves páragőzéből lesznek.

Esetleg a föld egy nagy fasírt, a növényzet rajta a züldpenész, mi pedig a férgek. Sok mindent sokféleképpen lehet magyarázni, kivéve amit egyféleképpen lehet magyarázni, vagy amit nem lehet megmagyarázni. Mert vannak olyan dolgok, amikre egyáltalán nincs vagy nincs jó magyarázat. Mint ahogy arra sincs magyarázat, hogy cigiért indulsz el, közben mást is veszel, és pont a cigarettát felejted ott a bevásárlókosárban. Aztán van, amit részben lehet magyarázni, mint ahogy a fehér falról részben el lehet tüntetni a kávéfoltot krétával.

(Eszmei töltettel rendelkező lírai intermezzo:) – Néha az az érzésem, hogy pont az a legnagyobb hibánk, hogy mindent meg akarunk magyarázni. Tán van, amit azért nem lehet, mert nem kell. – (Az eszmei töltettel rendelkező lírai intermezzo itt véget ér.)
Szóval vannak elméleteink erről-arról. Van elméletünk arról, hogy miért ölik meg a falkavezér oroszlánhímek elődjük kölykeit, arról, hogy hogyan működik testünk egyik-másik szerve, hogy milyen fizikai, esetleg kémiai hatások formálták Földünk egyik-másik természeti látványosságát, van elméletünk arról, hogy milyen messze van, és meddig fog világítani a Szíriusz csillag, hogy meddig fog tartani a gazdasági válság, hogy mekkora a Föld kerülete, térfogata, sugara és átmérője, van elméletünk a világegyetem keletkezésére és a világegyetem pusztulására is. Van olyan elmélet, amely szerint a világegyetemet Isten teremtette, és van olyan elmélet is, amely szerint a világegyetemet Darwin teremtette. És még ennél is sokkal több elméletünk van, az összeset nem áll módunkban itt közzétenni.

Ha már az elméleteknél tartunk, olvashattuk, hogy a Vatikán sem veti már el azt az elméletet, miszerint létezhet élet a Földön kívül is. Sőt a tudományok pápai akadémiája éppen ennek lehetőségeiről szervez konferenciát. Mert mi tagadás, létezhet egy távoli bolygón is élet, esetleg értelmes lények is, akik Szent K34 vezetésével imádják Lüngnont, mindenek teremtőjét, és akik, ha bűnösen élnek, Katosztráosz forró Sragmonjaiban fognak elégni. Vagy hasonló.

És vannak elméletek arra, hogy mi van az ember élete előtt, az ember életében és az ember élete után. Mert mi lehet az ember élete után? Ugyanaz, mint a krétával preparált kávéfolt után? Fehér fal? Fekete?