Álom a halálközeli élmény?

Csupán egy álom, amelynek bármelyikünk a részese lehet. Akik egy életüket veszélyeztető stresszhelyzet után valaha átéltek ilyesmit, sokkal nagyobb valószínűséggel keverik össze később az álmot a valósággal, mint azok, akik sosem estek át effajta tapasztalatokon.
A traumát, például súlyos autóbalesetet vagy szívműtétet átélt betegek gyakran számolnak be úgynevezett testen kívüli vagy halálközeli élményekről: ilyenkor biztonságot árasztó, erős fény öleli körül őket, és végtelen nyugalom érzése tölti el lényüket. Korábban több tanulmány kimutatta, hogy a fentiekhez nagyon hasonló jelenségek idézhetők elő például az agy elektromos ingerlésével, illetve bizonyos drogok (pl. ketamin) is kiválthatnak ilyesfajta állapotokat.
Kevin Nelson (University of Kentucky, Lexington) és kollégái annak kapcsán kezdték vizsgálni a jelenséget, hogy a halálközeli élmények gyakran a „karok és lábak bénulásáról” számolnak be. Ez a jelenség számos embernél megfigyelhető elalvás előtt vagy közvetlenül ébredés után.
Nelson szerint a betegek a halálközeli élmények átélése során az alvás úgynevezett REM fázisához nagyon hasonló állapotba kerülnek. A REM (Rapid Eye Movement, magyarul gyors szemmozgási) fázis az alvás azon szakasza, amelyben a végtagok elernyednek, és megjelennek az álomképek (ily módon az álom és a valóság egybemosódása jellemző rá). A kutató szerint a fellépő vizuális aktivitás magyarázhatja például a testen kívüliség során tapasztalt fényáradatot.
A REM fázis az agytörzs felügyelete alá tartozik. Az agytörzs a gerincvelőhöz kapcsolódó agyterület, amely a legtöbb alapvető életfunkció irányításában részt vesz. A kutató azt feltételezi, hogy az eddigiek tükrében az agytörzsnek valamiképp köze lehet a halálközeli állapot kialakításához is. Persze nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy egyéb (pszichológiai vagy spirituális) tényezőknek is szerepük lehet a jelenség kialakulásában. Állításait mindenesetre további vizsgálatokkal próbálja a jövőben alátámasztani.
A vizsgálatban kétszer ötvenöt embert kérdeztek meg tapasztalataikról. A megkérdezettek első csoportjába súlyos traumán átesett betegek tartoztak, akiknek halálközeli élményben volt részük, míg a második csoport tagjai sosem estek át ilyesmin. Az első csoportbeliek hatvan százaléka különleges élményein túl arról is beszámolt, hogy legalább egyszer már támadt olyan furcsa érzésük, hogy nem tudták eldönteni, az adott szituáció valójában megtörtént-e velük, vagy csupán álom volt az egész. Ezekben a zavart periódusokban is többen a fenti „bénulásérzésről” számoltak be. A másik csoport tagjainak mindössze huszonnégy százalékánál merült fel ez a probléma. A kutatók a Neurology című szaklapban közölték eredményeiket.