A szocializmustól a harmadik útig

A New Labour (Új Munkáspárt) és a harmadik utas politika atyjaként ismert Tony Blair Skóciában, Edinburghban látta meg a napvilágot. Gyermekkorának első éveit Skóciában és Ausztráliában töltötte, ahonnan családja csak az ötvenes évek végén tért vissza Nagy-Britanniába. Édesapja, Leo Blair vezető tisztséget töltött be a Konzervatív Párt durhami szervezetében, és képviselői ambíciókat dédelgetett, ám egy hirtelen jött agyvérzés gátat vetett a politikai karriernek. Ekkor még úgy tűnt, az ifjú Tony is atyja nyomdokaiba lép, már ami a politikai nézeteket illeti, egy játékos iskolai választási kampányban ugyanis ő is konzervatív színekben szállt ringbe.

Később azonban előtérbe került lázadó szelleme, az egyetemen diáktársai körében nagy népszerűségnek örvendett, példaképeként Mick Jaggert nevezte meg. Fettesi diákévei után Blair egy évet Londonban töltött, ahol zenészként próbált szerencsét, egy évvel később azonban beiratkozott az oxfordi egyetem jogi karára a St. John’s College-be. Diákkorában gitározott, és egy rockegyüttesben, az Ugly Rumorsban is játszott. Miután Oxfordban végzett, a Lincoln’s Inn ügyvédi iroda tagja lett. Blair ügyvédtársai szerint már ebben az időben a miniszterelnöki poszt elérését tűzte ki céljául – mindegy, hogy melyik párt színeiben.

Blair nem sokkal azután, hogy 1975-ben befejezte egyetemi tanulmányait, csatlakozott a Munkáspárthoz. Az 1980-as évek elején bevallása szerint a párt balközép részével rokonszenvezett, és szocialistaként határozta meg önmagát. 1983-as választási programja megegyezett a Munkásapárt akkori programjával: felszólította a briteket, hogy lépjenek ki az Európai Gazdasági Közösségből, bár maga egy választási gyűlésen úgy nyilatkozott, hogy személy szerint a tagság fenntartását pártolja.

A blairi fordulat

Blair 1983. július 3-án tartotta szűzbeszédét a parlament alsóházában. Ezek után gyorsan haladt előre a párt ranglétráján, és miután 1994-ben John Smith akkori pártvezér szívrohamban meghalt, őt választották a Labour élére. Ekkor a pártot demokratikus szocialista párttá nyilvánította. Ennek érzékeltetésére nem hivatalosan már „Új Munkáspártnak” hívták az alakulatot. A Munkáspárt 1997-ben megnyerte a választásokat, Tony Blair pedig, mint a párt vezetője, miniszterelnök lett. Ezzel a győzelemmel a 150 éve hatalomra került Lord Liverpool után ő a legfiatalabb miniszterelnök.

Diadala után Gordon Brownnal és Peter Mendelsonnal a brit politikai paletta közepe felé kormányozta a pártot, és ő vezette be a „New Labour” kifejezést. Az új politika részeként meghirdette a „harmadik utat”, amely már elutasította a privatizáció visszafordítását, és támogatta a piacgazdaságot.

A „terrorizmus elleni harc” kezdete óta politikájában jelentős szerepet kapott a külpolitika, ő George W. Bush legfőbb támogatója. Ezért egyre hevesebb bírálatokkal kellett szembenéznie, és bár pártja a 2005-ös választásokon a harmadik ciklust is megnyerte, az iraki katonai részvétel miatt a Munkáspárt támogatottsága rendkívül lecsökkent, amelyért elsősorban őt teszik felelőssé. Ennek folyományaként már tavaly bejelentette, hogy nem tölti ki újabb mandátumát, távozásának időpontjáról azonban nem volt hajlandó nyilatkozni.

Nincs is „harmadik út”?

Blair politikájáról egyébként egy brit elemző, Simon Jenkins mondott sommás véleményt a The Guardian című lap hasábjain. Jenkins szerint a Blair által meghirdetett „harmadik út” valójában nem létezett, a jelszavak hangoztatásán túl mindvégig a konzervatív Margaret Thatcher politikáját folytatta. „Az elmúlt évtizedben új stílus és új PR született, új ideológia azonban nem. Továbbra is a thatcherizmus határoz meg mindent. Blairizmus nem létezik, és soha nem is létezett. Pontosabban a blairizmus csak üres fecsegés, játék az olyan szavakkal, mint változás, közösség, megújulás, reformok” – véli Jenkins. A szerző szerint minderre az a bizonyíték, hogy hatalomra kerülése után Blair feladta a Munkáspárt régi céljait, nem emelte az adókat, lemondott a szakszervezetek jogainak megerősítéséről, a közművek államosításáról, valamint az egészségügy állami kézben tartásáról. Ezzel szemben az állami kézben lévő közszolgáltatások egy részét privatizálta. Mindez azonban egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy Blair 1997-es kampánya során nyíltan is méltatta konzervatív elődjét.