2010. április 30., 11:282010. április 30., 11:28
A tervet Kónya Ádám művelődéstörténész, nyugalmazott múzeumigazgató, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke készítette, és ama januári ülésen elő is adta az elképzelés alapjául szolgáló történelmi érveket. A következő évek során, a Székely Nemzeti Tanács népszerűségének növekedésével egyszerre terjednek a jelképek is, amelyeket a közvélemény a székely autonómiatörekvés szimbólumainak tart. Egyre gyakrabban emlegeti székely zászlóként, székely címerként a sajtó, de az utca embere is, míg végül 2009. szeptember 5-én a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Székelyföld zászlajának és címerének nyilvánítja.
Röviden ennyi a történet, és nem is kellene ennél többet mondani, ha nem keringene sokféle téves vélekedés és félreértés a téma körül, és nem kapna tág teret a sajtóban és a világhálón – a szakmailag megalapozott, okos vélemények, adatközlések mellett – a tudatlanság és a dilettantizmus. 2008 nyarán arra kértem Kónya Ádámot, hogy írja le az általa elkészített zászló- és címerterv történelmi előzményeit, amelyeket a tervezet ismertetésekor részben már előterjesztett. Örömmel ismételte el nekem a történelemleckét, amelyet én igyekeztem jegyzeteléssel követni, hogy a későbbiek során rekonstruálható legyen. Sejtettem, hogy egészségi állapota már nem teszi lehetővé, hogy külön tanulmányban részletezze, amit nekem elmondott. Kiindulásként Mika Sándor Erdélyi hadizászlók 1601-ből című tanulmányára hivatkozott, amely 1893-ban, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Turul című szakfolyóiratában jelent meg.
Mika Sándor a fent jelzett tanulmányban elmondja, hogy a magyargoroszlói csata után Basta, rokonával, Caprioli Tamással elküldte Prágába, Rudolf császárnak az erdélyi hadseregtől zsákmányolt hadizászlókat. A császár udvarában jelen volt Puchner György, a szász választófejedelem mérnökkari tisztje, aki ura számára lefestette az erdélyi hadizászlókat, és ezek fenn is maradtak a drezdai királyi könyvtár kéziratai között. Mika Sándor beszámol még egy, erdélyi hadizászlókat tartalmazó drezdai kódexről, amelynek eredetét nem lehet megállapítani, de a kiállítás és a rajzok hasonlósága alapján szintén Puchner Györgynek tulajdonítja.
„E gyűjteményben Haszán basa itt említett vértjén kívül összesen 190 zászló van lefestve; török és magyar zászlók vegyesen, s bár minden további felvilágosítás hiányzik, alig kételkedhetünk, hogy keletkezése szorosan öszszefügg az első kódexével. A külső kiállításon kívül a belső kiállítás és a festés feltűnő hasonlósága is arra engednek következtetni, hogy e második kódexet is Puchner készíttette azon zászlókról, melyek a tizenöt éves török háború folyama alatt, mint diadaljelvények Prágába kerültek. A török zászlók legalább részben, mint az első lap idézett jegyzete mondja, Győr bevételénél estek a császáriak kezébe, míg az erdélyiek talán a schellenbergi és brassói szerencsétlen csatáknak érdekes és szomorú emléke.” Ebben a második drezdai kódexben található „egy monogramos zászló, úgy látszik, a Székely Mózesé, kék alapszínen fehér sáv Z. M. betűkkel” – írja Mika Sándor.
El lehet mondani hát, a Székely Nemzeti Tanács zászlójához mintaként Székely Mózes hadizászlaja szolgált. Hogyan került rá a csillag és a hold? Kónya Ádám indoklása szerint a székelyek legrégibb jelképei, amelyek a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban is fellelhető régi pecséteken is megtalálhatók. A növekvő hold mellett ezek a régi pecsétek, hol napot, hol nyolcágú csillagot ábrázolnak. Ez utóbbi Kónya Ádám szerint stilizált ábrázolású nap, ő ezért használta a napcsillag kifejezést.
Kónya Ádám megközelítését támasztja alá a székely székek és falvak pecsétjeinek tüzetesebb vizsgálata. Pál-Antal Sándor történész, levéltáros 2002-ben megjelent Székely Önkormányzat-történet című könyvében közli a székely székek, illetve több székely város és falu pecsétjét, illetve pecsétnyomóját.
Gyergyóalfalu, Csíkszentkirály, Csíkjenőfalva, Szacsva pecsétjén a telő hold mellett olyan napábrázolás figyelhető meg, amely a nap korongját nyolc sugárral veszi körül. Dálnok, Zágon, Abásfalva, Agyagfalva, Bikafalva, Farkaslaka, Magyarós és Szentábrahám pecsétjein, a vonalakkal jelzett napsugarak, ugyancsak nyolc, sziromszerűen elrendezett nyalábban jelennek meg. Esztelnek és Kézdiszentlélek pecsétjén ezek a szirmok vagy csillagágak már tömörek, és ezért ez utóbbiakat inkább lehet nyolcágú csillagnak nevezni.
De a hold mellett csillag jelent meg Székely Mózes címerén is. Íme, hogyan írja le azt Szamosközi István: „Címere nem nemzetségi címer volt, hanem a maga vitézségével érdemelte ki István királytól: rajta két ágaskodó oroszlán tart első lábával egy kivont kardot, míg felül két csillag, valamint két-két növekvő és fogyó hold látható.” A tízdukátos aranyérmen, amelyet fejedelemként veretett, a csillagok ágai is megszámolhatók, és azok száma éppen nyolc, mondom a kételkedőknek. (fenti ábra)
De Mika Sándor előbb már idézett munkája is leír az erdélyi hadizászlók közt olyanokat, amelyeken a csillag székely szimbólumként jelenik meg: „Ugyancsak e gyűjteményben feltűnik egy templomi zászló is, minőt a katolikus egyházban szokás használni. Ez lila színű zászló, s a rajta levő kép a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázolja, a kereszt lábánál jobbról Mária, balról János apostol alakjával. A zászlón látható hold és csillag székely eredetre vallanak, s aligha csalódunk, ha e zászlóban az egyetlen tisztán katolikus székely szék, ti.
Csíkszék zászlóját véljük felismerni.” De ott szerepel a Puchner-kódexben Marosvásárhely zászlaja is: „Feltűnő Maros-Vásárhely, ez időben még Székely-Vásárhely fehér zászlója is e város érdekes címerével: egy páncélos kar által tartott kardon átdöfve a medvefő és a szív, jobbról a székely holddal, balról a székely csillaggal.” De nyolcágú csillagok, hold és Szent András-kereszt van azon a Puchner-kódexben lefestett erdélyi hadizászlón, amelyet annyi különböztet meg Székely Mózes zászlajától, hogy a fehér vagy ezüst központi sávban nem monogram, hanem felsorolt jelek vannak. (lenti ábra)
Ezek után azt kérdeztem Kónya Ádámtól, mi az eredete a vörös-fekete zászlónak. Erre ő nekem a következőket mondta: 1968 előttről nincsen semmilyen forrás, nyom, semmilyen adat, amely jelképként történő korábbi használatáról hírt adna. Amikor a megyésítés után meg kellett alkotni a megyék címereit, akkor a Hargita megyei illetékes intézménynél úgy gondolhatták, hogy a helyi hagyományokra utaló jelként be lehetne vinni a vörös-fekete színkombinációt Hargita megye címerébe, utalva ezzel a női székely népviselet alapszíneire. Következésképpen el lehet mondani:
1. A jelenleg elterjedt és székely jelképekként általánosan elfogadott zászlót és címert a Székely Nemzeti Tanács, mint saját jelképeit alkotta meg és fogadta el, komoly és szakmailag megalapozott előkészítés után, a székelyek hagyományaira, legrégibb jelképeire építve.
2. Ezek a jelképek azért válhattak a regionális önazonosság, a székely közösségi összetartozás modern kifejezőivé, mert a Székely Nemzeti Tanács által felvállalt és képviselt autonómiatörekvés jelentéshordozóiként fogadhatta el őket a közösség, amely egyszerre ismerte fel bennük a múltjába gyökerező hagyományt, és az önkormányzás megteremtésére irányuló gondolat közösségi erejét.
3. Történtek és történnek próbálkozások ezeknek a jelképeknek a visszaszorítására, amint a Székely Nemzeti Tanács törekvéseinek is voltak és vannak ellenzői. Van olyan, aki karhatalommal távolítaná el a székely önkormányzatok épületeiről, s van olyan, aki heraldikai álokoskodás mögé bújva próbálja őket lejáratni. Hiábavaló próbálkozás. Nem csak azért, mert azok ott vannak a székely önkormányzatok épületein, ott vannak az iskolákon és a templomokban, ott vannak az otthonokban, de legfőképpen azért, mert ott vannak már a székelyek szívében is, együtt azzal az olthatatlan szabadságvággyal, amelyet a századok során soha nem sikerült kioltani.
Szerző: Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.