A sokarcú Brüsszel

A tömegekre inkább hatottak az európai parlamenti választások, azonban azt követően, hogy az újonnan megválasztott képviselők Brüsszel és Strasbourg felé vették útjukat, mi átlagpolgárok ismét a hétköznapokba és a hazai politikai események sodrába temetkeztünk. A sajtó sem tesz sokat, hogy a sorsunkat befolyásoló brüsszeli eseményekkel napirenden legyünk, pedig az ottani intézmények különleges hangsúlyt fektetnek a kommunikációra, a kapcsolattartásra az Európai Unió polgáraival. Egy ilyen program keretében nyílt lehetőségünk, hogy a Sapientia-EMTE kolozsvári karán működő nemzetközi kapcsolatok–európai tanulmányok szak tanárai és diákjai látogatást tegyenek Brüsszelbe. A látogatást az Európai Parlament Látogatási és Szemináriumi Osztálya finanszírozta pályázat keretében.

A történelmi városmag

Brüsszel városa teljesen eltérő szellemiséget tükröző negyedekből tevődik össze. A történelmi városmag utcáin turisták százai járnak a középkori város nagyságáról tanúskodó impozáns, gótikus városháza csodájára, miközben sokan a páratlan finomságú belga csokoládékat és pralinékat árusító, meghitt bensőségű üzletecskék kísértésébe esnek. Más világról tanúskodnak a 19–20. századi nagy világkiállítások alkalmával született létesítmények. Ilyen a Parc du Cinquantenaire, vagy az Atomium, amely jelenleg különféle múzeumok, kiállítások otthona. A történelmi városmag és a Parc du Cinquantenaire szomszédságában terül el a 20–21. század modern világát tükröző Európai Intézmények negyede, ahol a nyüzsgő hivatalnoktömeg a szó szoros értelmében olyannyira magával ragadja a látogatót, hogy az szinte azonosulhat az ott zajló mozgalmas élettel. Szakmai tanulmányutunk során ebbe a világba csöppentünk bele, ahol sorra látogattuk az Európa sorsát meghatározó intézményeket.
Az állandó képviseletek

Első állomásunk a Román Állandó Képviselet volt, ahol Marius Gh. Hirte rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter vezetett be ennek a neve alapján, kissé félrevezető intézménynek a működési rejtelmeibe. Az állandó képviseletek sajátos helyzetű intézmények, mivel egyfelől diplomáciai képviselő-testületként működnek, másfelől azonban az EU intézményrendszerének a szerves részét képezik, kapcsolatot tartva az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel, de különösképpen az Európai Unió Tanácsával (Miniszterek Tanácsával), akiknek végső állásfoglalása valamely ügyben lényegében az állandó képviseletekben tevékenykedő szakemberek munkásságára épül. Az EU kozmopolita világában mondhatni ez az intézmény képviseli a legerőteljesebben az adott ország, ez esetben Románia érdekeit. A Román Állandó Képviseleten hozzávetőlegesen 110 személy tevékenykedik, akik közül 70 diplomata.

Környezetvédelem, aktuálpolitika

A román meghatalmazott miniszter előadásából kiderült, hogy a környezetvédelmet idehaza is egyre komolyabban veszik, és hogy az EU „részesedése” a globális környezetszennyeződésből mindössze 14 százalék, de ezen az arányon tovább kell javítani. Az előadásból továbbá kiderült, hogy Romániát erősen foglalkoztatja a Fekete-tengeren lebonyolított ipari halászat is, ahol eddig Bulgáriával adódtak nézeteltérések, most azonban összefogva velük Törökországot igyekeznek kordában tartani, amely jelentős mértékben megtizedelte a halállományt. Az Európai Parlament kötelező állomása a brüsszeli tanulmányutaknak. A lassan már patinásnak mondható épületet a parlamenti élet hivatalos szereplői népesítik be, jelenlétük azonban alig érzékelhető a másik világot képező látogatók áradatával szemben, akik meg nem szűnő csoportokban látogatják az épületet. A látogatás megszervezése és lebonyolítása valóságos iparág a Parlamentben.

A látogatók nagy tömegének koordinálásával az Európai Parlament Látogatási és Szeminárium Osztálya foglalkozik. Brüsszeli látogatásunkat ez az intézmény tette lehetővé, pontosabban a magyar és a román Látogatási és Szeminárium Osztály közös együttműködése, amely különben példaértékű. Román részről Mariana Cosac, magyar részről pedig Polner Gergely fogadott, akik naprakész információkkal láttak el bennünket az Európai Parlament működéséről. Az aktuálpolitikai kérdések között az EU bővítésének a problematikája került terítékre. Egyelőre Horvátország csatlakozása a legbiztosabb, amire feltételezhetően 2011-ben kerül sor. Törökország helyzete továbbra is függőben van. Makedóniával még meg sem kezdődtek a tárgyalások, a Balkán térség többi államának a csatlakozása pedig homályba vész.

Érdekérvényesítés határmezsgyéje

Úgy tűnik, hogy Horvátország csatlakozásával az Európai Unió határa jó néhány évre, de akár évtizedekre állandósulni fog. Talán nem is árt egy kis pihenés az utóbbi évtizedek rohamos bővítése után, különösen, hogy az úgynevezett Lisszaboni Szerződés elfogadása, amely új alapokra helyezné az EU működését, Írországban megbukott. Az ír népszavazás sajnos a helyi politikai csatározások miatt bukott meg, azonban az újabb előrejelzések azzal kecsegtetnek, hogy az újabb próbálkozás már sikeres lesz. Talán itt az alkalom felhívni rá a figyelmet, hogy Romániában jövő év június 7-én ismét képviselő-választásra kerül sor az Európai Parlamentben. Az Európai Unió Tanácsa vagy a Miniszterek Tanácsa az EU legfőbb politikai döntéshozatali központja. Ide dolgoznak be az állandó képviseletek diplomatái és egyéb szakemberei is. Itt születnek a jogszabályok, amelyek majd elfogadásra kerülnek a parlamentben.

A jogszabályok születésének jól megszabott hierarchiája van: kb. 270 munkacsoport készíti elő a javaslatokat, míg végül ezek kikristályosodott formában a miniszterek tanácsa elé kerül. Talán itt lehet lemérni a legjobban a nemzeti és az európai érdekérvényesülésnek a határvonalát, ugyanis míg a tanács alkalmazottai az EU érdekeit kötelesek képviselni a jogszabályok létrehozása során, a tanácsban a miniszterek saját országukat képviselik. A jól átgondolt hierarchia különben a Justus Lipsius (1547–1606) humanista tudósról elnevezett épület egészére rányomta bélyegét. Az alsó emeletek pirosba burkolt szintjére engedik be a látogatókat, a felette levő zöld szintre már csak akkreditált személyek mehetnek, míg a legfelső aranyemelet a diplomatáknak van fenntartva. Ennek a bonyolult intézménynek a világába nyújtott betekintést Czuczai Jenő, a nemzetközi jogi főigazgatóság vezetője.

Az EU „feje”

Az utolsó meglátogatott intézmény lényegében az EU „feje” azaz az Európai Bizottság volt. Tevékenységét a Berlaymont-nak nevezett monumentális épületben fejti ki, mi azonban a könyvtárnak is helyet adó Kolostort látogattuk meg. A kívülről szerzetesi szerénységet tükröző épület, amely még a templomát is megőrizte, belülről hatalmas tér, a kolostor kerengőjének a helyén. Ebben az építészeti bravúrról tanúskodó épületben hallgattunk meg két előadást. Az elsőt Kovács Kristóf, az Antitröszt-energia Osztály munkatársa tartotta az energia liberalizálásáról, a másikat pedig Vass Nándor pénzügyi tanácsos az EU költségvetéséről. Az energia liberalizációja két hullámban történt eddig. Az elsőre az 1990-es évek végén került sor, a másodikra 2003-ban, aminek következtében szétválasztották a szolgáltatókat a hálózatoktól. A reform a Romániában is jelen levő E.ON-t is érintette, mivel jelen pillanatban termelésüknek csak 20 százalékát értékesíthetik, és átadják a hálózatukat is.

Az EU 2008-as költségvetését illetően ennek legfontosabb forrása a bruttó nemzeti jövedelem alapú hozzájárulás volt, amely évről évre növekedő tendenciát mutat. A kiadások tekintetében idén történt meg először, hogy a növekedés és a foglalkoztatás részesült a legnagyobb mértékben a költségvetésből. Különösképpen a kevésbé jómódú régiók fejlesztését támogatták (konvergencia célkitűzés), illetve az Európa különböző részeinek összekapcsolását előmozdító közlekedési és energiahálózatokat. A mezőgazdaság támogatása kissé visszaesett (–3 százalék), és inkább a minőségi termelés serkentésén van a hangsúly, nem a mennyiségin. A legnagyobb igyekezet ellenére itt is megesik a visszaélés a pénzekkel, amire a londoni központi Open Europe szervezet (agytröszt) szokta felhívni a figyelmet.