A Michael Jackson-iparág

Amint leírtam iménti mondatomat, a Microsoft Word zölddel húzta alá az „őszintén szólva” kifejezést, mondván, hogy az „sablonos kifejezés”. Nem tudom, ki vezette be a programba ezt, de az illetőnek csókoltatom az édesanyját. Manapság már nem az őszintén szólás sablonos, hanem a hazugság, mert mindenki ezt műveli szívesebben.Visszatérve tehát Jackóhoz, nem az volt visszataszító, hogy olyan sokat cikkeztek róla halála kapcsán, hanem az, amit közzétettek. Senki nem koncentrált arra, hogy tisztességesen megemlékezzen róla, csak az volt fontos, hogy mit állapított meg a halottkém. Megtudhattuk, hogy kopasz volt, csontsovány, feltehetően anorexiás, hogy a gyomrában nem találtak semmit, csak félig feloldódott gyógyszereket, hogy rejtettheréjű volt és a többi. Az sem kevésbé visszataszító, hogy 48 órával Jackson halála után már kész is volt a kínai életrajza – és a következő egy hétben még számos nyelven elkészült –, ami számomra nem a kegyelet vagy a tisztelet jele, csupán a bennem rég megerősödött tézist igazolja, miszerint az emberek bármire képesek a pénzért. Nem tudom,
volt-e még egy olyan ember a földön, akinek a halálából ennyien hasznot húztak volna. Az sem mellékes, hogy szerény becslésem szerint Michael Jackson már körülbelül tíz éve halott volt. Mint egy zeneautomata: koncert előtt bekapcsolták, a végén meg ki. Különös figura volt (vö. teljesen őrült). Megette a sztárság, tényleg olyan volt, mint egy gép, aki belül folyton álmodozik valami jobbról, közben mosolyogva visszainteget a rajongóknak. Akkor már csak egy motor volt a nevével fémjelzett hatalmas gépezetben, mint egy altalajkincs: kitermelték, amíg elfogyott. Életét beosztották, felszabdalták, meglesték, közzétették, bemocskolták, nem volt más csak egy hatalmas világgazdasági fogás. A Michael Jackson-iparág. Majd, amikor egészségi állapota romlani kezdett, és beszállították a kórházba, hogy aztán negyven perc után feljegyezzék a halál beálltának időpontját, a gépezet sok kis láncszeme, újakkal kiegészülve nyüzsögni kezdett, hogy a hullócsillag fényénél a lehető legtöbb gesztenyét kaparhassa még ki. Hullócsillagokról jut eszembe. Bemondták a rádióban, hogy csütörtökre virradó éjjel, 12 óra után lesz megfigyelhető az a látványos „csillaghullás”, amit a Perseidák meteorraj földközelbe kerülése okoz minden évben. Kiálltam hát én is a tömbház elé, hátha megfigyelhetek néhány becsapódó meteort. Negyed óra alatt semmi. Meguntam a várakozást. Mint ahogy nem győztem már kivárni oly sok szépet. Olvasom egy blog mottóját: „Genetikailag nem vagyunk boldogságra kódolva”. Hát ezt akkor megszívtuk. Nem tudom, tudományosan mennyire bizonyított dolog ez, de ha igaz, akkor baj van. A brit kutatók tudnak minden ökörséget bebizonyítani. A legsemmitmondóbb, értelmetlenebb és haszontalanabb dolgokat is képesek vizsgálni, kísérletileg bizonyítani, levonni a még semmitmondóbb, értelmetlenebb és haszontalanabb következtetéseiket, és mindezt a tudomány nevében. Minap megtudtam például – igaz, azt hiszem, ez nem brit kutatók felmérése –, hogy egy férfi átlagosan egy évet tölt el az életéből azzal, hogy a szép nőket bámulja az utcán. Naponta átlag 48 percet. Én meg negyedóránál többet nem voltam képes várni a meteorhullásra. Na szép! Pedig biztosan szép lett volna. A Perseidák meteorraj kis elporladó Jackói.