A magyar kormány legújabb szomszédságpolitikai lépései

Június 15-én Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, eleget téve szlovák partnere, Robert Fico meghívásának, Pozsonyba látogatott. Bár az eseménnyel kapcsolatos magyar és szlovák közlemények eltérőek a tekintetben, hogy a találkozón szó esett-e, s ha igen, pontosan miként a tavaly augusztusban Nyitrán megvert magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig ügyének kivizsgálásáról, anynyi azonban biztos, hogy az ellentmondásmentesnek korántsem tekinthető ügyet a magyar fél ezúttal nem úgy vetette fel, mint a kétoldalú kapcsolatok egyik súlyponti, problematikus elemét.

A magyar kormány a romániai magyar miniszter ügyében keményen, a szlovákiai magyar diáklány esetében engedékenyen lépett fel.

Romániai háttér

Az RMDSZ-es miniszter felmentése részét képezi azoknak a belpolitikai viszályoknak, amelyek a romániai közélet elmúlt fél évét jellemezték, és amelyből a magyar kisebbségi szervezetek – így az RMDSZ, illetve annak „ellenzékét” képező, parlamenten kívüli Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) – sem maradtak ki.

Az ellentét formálisan Traian Băsescu államelnök leváltása, illetve hivatalában való megerősítése tárgyában bontakozott ki. A román parlament képviselőinek többsége alkotmányellenesnek ítélte az elnök több lépését, köztük azokat, amelyeket a korrupció visszaszorítása érdekében (a parlament szerint csak ennek ürügyén) tett. Jóllehet az Alkotmánybíróság nem osztotta ezt a véleményt, a parlament felfüggesztette hivatalából az államfőt. A parlament döntését megerősíteni vagy felülírni hivatott 2007. május 19-i népszavazáson a választók 75 százalékban az elnök maradása mellett szavaztak.

Az elnök leváltását szorgalmazó tábor belülről teljesen heterogén volt. A felfüggesztést az egykori Ceauşescu-féle Román Kommunista Párt (RKP) utódpártja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kezdeményezte, de hasonló odaadással szorgalmazta ugyanezt a miniszterelnök pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is. A népszavazási kampányban az elnök ellen foglalt állást a magyar kisebbséget képviselő RMDSZ, ad hoc szövetségben a magyarellenességéről ismert, szélsőjobboldali Nagy-Románia Párttal (PRM). Az elnököt csak két parlamenti párt támogatta: a Demokrata Párt (PD), amelynek vezetője Traian Băsescu volt, mielőtt államelnökké választották, valamint a szerény választói bázisra támaszkodó Liberális Demokrata Párt (PLD).

A belpolitikai megosztottság mindkét oldalán a vezető politikai erőt egy-egy olyan szervezet (a PSD és a PD) képezte, amelyek a Ceauşescu-rendszer állampártjának, a PCR-nek az utódszervezetei. Különbség azonban köztük, hogy a PSD, megőrizve a baloldali ideológiát, az Európai Szocialista Párthoz, míg a PD, jobboldali identitást választva, az Európai Néppárthoz csatlakozott. A PD aktív szerepet játszott annak a nyilatkozatnak a kiadásában, amelyben az államelnök 2006 decemberében (Románia EU-csatlakozásának előestéjén) hivatalosan elítélte a kommunista rendszert, illetve annak romániai változatát, míg ugyanez a PSD-ről nem mondható el.

Külpolitikai téren Băsescu elnök és a PD egyértelmű transzatlantista elkötelezettségről tett tanúbizonyságot, és számos kérdésben – például az energiapolitika terén – határozottan elzárkózott a Putyin-féle Oroszországgal való együttműködéstől. A PSD kevésbé helyezi külpolitikai orientációját saját kommunikációja középpontjába, ami azt is jelenti, hogy a baloldali párt Amerika-barátsága vagy Oroszországhoz fűződő viszonya nem annyira egyértelmű, mint a PD esetében.

A népszavazási kampányban az államelnök a vele szemben álló politikai erők – köztük az RMDSZ – több élvonalbeli politikusát korrupciós ügyekben való érintettséggel vádolta meg. Az általa megnevezett RMDSZ-esek közül konkrét vizsgálat csak Nagy Zsolt miniszter ellen volt folyamatban, akit az Országos Korrupcióellenes Ügyészség privatizációs államtitkok kiszivárogtatásával gyanúsít. Három héttel a népszavazáson aratott győzelem után az államelnök Nagy Zsoltot felfüggesztette miniszteri tisztségéből.

Az ügyészség májusban az RMDSZ további négy, másodvonalbeli politikusa ellen is vizsgálatot kezdett, az ő ügyüket azonban Băsescu elnök nem használta fel a népszavazási kampányban. Az ún. „szatmári négyeknek” az ügyészek azt vetik a szemére, hogy törvényhozási és kormányzati befolyásukat a szatmári régió magyarlakta településein elvégzendő állami beruházások elősegítésére használták fel. Mivel ez jogállamban nem számíthatna bűncselekménynek, a ‘szatmári négyek’ esetében egyértelműen antidemokratikus és etnikai indíttatású, diszkriminatív eljárásról van szó.

Az RMDSZ vezetése – ellentétben a szervezet liberális belső ellenzékével, amely a népszavazási kampány idején ellenezte, hogy az RMDSZ Băsescu leváltására biztassa a magyar nemzetiségű választókat – a “szatmáriak” vizsgálatában annak megerősítését véli felfedezni, hogy Nagy Zsolt felfüggesztésének, illetve az RMDSZ-politikusok megvádolásának is a Băsescu-féle politikai körök és a Korrupcióellenes Ügyészség magyarfóbiája áll a hátterében. Ennek alapján az RMDSZ vezetői indokoltnak látták, hogy nyilatkozataikban a magyar kormány diplomáciai fellépését szorgalmazzák Nagy Zsolt ügyében. Ennek a budapesti kabinet Gyurcsány Ferenc szlovákiai látogatása előestéjén eleget is tett.

Szlovákiai háttér

Robert Fico, a magát szociáldemokrataként definiáló, alapvetően posztkommunista gyökerű, Smer nevű politikai formáció vezetője egy évvel ezelőtt alakított kormányt, koalíciós partnerül fogadva Vladimír Meciar pártját, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat (LS-HZDS), valamint a kisebbségellenes, nacionalista beállítódásáról ismert Szlovák Nemzeti Pártot (SNS). Mivel az Európai Szocialista Párt saját elveivel ellentétesnek ítélte a koalíciós partnerek ilyetén megválasztását, felfüggesztette a Smer tagságát az európai szervezetben, és az új szlovák kormány viszonylagos nemzetközi elszigeteltségben kezdte meg működését.

A hárompárti kormány programja elsősorban szociális ígéreteket tartalmazott, állami támogatást helyezett kilátásba a kommunista Csehszlovákiától örökölt, ma is működő ipari nagyvállalatok modernizációjához, az energiapolitikában az EU és Oroszország együttműködésének egyik fontos közvetítő partnerévé kívánta tenni Szlovákiát, és külpolitikai téren is elmozdulást tükrözött az előző szlovák kormány transzatlantista hangsúlyú álláspontjához képest.

A kormányprogramban lényegében nem kapott helyet a szélső jobboldali koalíciós partner(ek) nacionalista víziója. Azonban alig egy hónappal a kormányprogram kiadása után Nyitrán egy magyar nemzetiségű diáklány, Malina Hedvig rejtélyes körülmények között inzultust szenvedett magyarsága miatt, majd az ügy kivizsgálása során egyértelmű eljárási mulasztásokat tanúsító rendőrséget, illetve ügyészséget a kormány látványosan védelmébe vette. A diáklányt többek között azzal vádolták meg, hogy önmagát verte meg, ilyen módon akarván lejáratni Szlovákiát a nemzetközi közvélemény előtt. A diáklány sorsának eltérő megítélése 2006 nyarán és őszén hozzájárult a magyar–szlovák kapcsolatok elhidegüléséhez, amelyet azonban a magyar külügyminiszter és szlovák partnere már akkor igyekezett aktívan enyhíteni. Ezzel áttételesen mindkét fél az új szlovák kormány viszonylagos nemzetközi elszigetelődésének oldódását mozdította elő.

A magyar törvényhozás Külügyi Bizottsága több ízben foglalkozott a nyitrai eset szlovákiai kivizsgálása kapcsán felmerülő ellentmondásokkal, amelyekre a szlovák sajtó egy része, illetve a szlovák törvényhozásban jelentős képviselettel rendelkező Szlovákiai Magyar Koalíció pártja is felhívta a figyelmet. A szlovák parlament más pártjai az ügy első szakaszában egyöntetűen a diáklány ellen foglaltak állást, és Szlovákia belügyeibe való beavatkozásnak minősítették a magyarországi reakciókat. Mindezek tükrében a magyar közvéleményben meglepetést keltett, hogy az ország miniszterelnöke az ügy megnyugtató lezárása előtt meglátogatta szlovák partnerét (a kormányfői találkozót a 2006 decemberében kinevezett magyar nagykövet kezdettől fogva nyilvánosan szorgalmazta). De ha már a találkozóra sor került, akkor a néhány nappal korábbi, Bukaresttel szembeni magyar kisebbségpolitikai fellépés összefüggésében feltűnő, hogy a Malina Hedvig ügyében tapasztalható ellentmondásokról Gyurcsány Ferenc nem tett említést Pozsonyban.

Magyarországi háttér

Külpolitikai téren az elmúlt időszak legjelentősebb eseménye a miniszterelnök azon interjúja volt, amelyben az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok által szorgalmazott nemzetközi gázvezeték létrehozásával szemben a párhuzamosan építendő orosz érdekeltségű vezetéket biztosította támogatásáról. Bár Gyurcsány Ferenc később többször visszakozott az elhíresült nyilatkozattól, az ügy kapcsán kezdődött politikai vita számos ponton világított rá a hivatalban lévő magyar kormány és az orosz állami vállalatok, illetve a magyar és az orosz külpolitika összefonódó érdekeire. (A magyar külpolitika például Koszovó kérdésében is igyekszik megfelelni Oroszország elvárásainak.) A magyar szociálliberális kormány külpolitikai és energetikai törekvései tehát ellentétesek a romániai népszavazásból megerősödve kikerült román államelnök transzatlantista orientációjával, ugyanakkor hasonlóságot mutatnak a szlovák kormány keletre nyitó törekvéseivel.

A román államelnökével ellentétes külpolitikai érdeklődés érdekazonosságot teremt az elnökkel szembenálló romániai erők – többek közt a román kormány, illetve a benne részt vevő RMDSZ – és a magyar kormány viszonyában. Az érdekközösség az utóbbi fél évben abban is megmutatkozott, hogy a kisebbik magyarországi kormánypárt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) több kétoldalú találkozót is tartott az RMDSZ-szel, jóllehet az európai politikai táborok szerint az RMDSZ-nek nem a magyarországi kormánypártok, hanem az ellenzék lenne a természetes szövetségese. Más kérdés, hogy a budapesti tiltakozás képes-e érdemben segíteni Nagy Zsolt védekezését, vagy a céllal ellentétesen megnehezíti azt. A magyarországi belpolitikai instabilitás azonban mindenképpen indokolttá tett a kormány részéről egy olyan lépést, amely a közvélemény szemében a határon túli magyarok melletti magyar kormányzati kiállás benyomását kelti.

Magyar–szlovák viszonylatban a két kormány hasonló külpolitikai orientációja nem jelenti azt, hogy érdekeik minden téren azonosak lennének. Mind a budapesti, mind a pozsonyi kabinet eredetileg azt tűzte ki célul, hogy országa meghatározó logisztikai szerephez jusson az EU és Oroszország gazdasági-energetikai együttműködésében. Ez azt eredményezte, hogy a magyar és a szlovák kormány egyazon orientáción belül vetélytárssá vált. Az ellentétet azonban az utóbbi időben enyhíti, hogy az orosz–osztrák energiapolitikai megállapodás az áhított regionális gázdisztribútori funkciót Ausztriába telepítette. Ez az új fejlemény mindkét fél számára sürgetővé tette a magyar és a szlovák kormány közötti párbeszéd felerősítését, valamint az ezt zavaró kisebbségpolitikai kérdések kikapcsolását a két állam érintkezéséből, ami Gyurcsány Ferenc és Robert Fico találkozóján magas szinten meg is történt.

Következtetés

A magyar kormány Romániával kapcsolatos lépéseinek hátterében nem tapintható ki a magyar politikai erők egyetértése, míg a Szlovákiával kapcsolatos lépések nyíltan ellentétesek a parlamentben kialakult konszenzussal. A kormány szomszédságpolitikai lépései mögött nem kisebbségpolitikai indítékokat kell keresni. A kisebbségpolitikai kérdések kihangsúlyozása, vagy háttérbe szorítása a Gyurcsány-kormány gyakorlatában a keletre tekintő külpolitikai orientáció gyakorlati érvényesítésének eszköze.

A kormány lépései felvetik annak lehetőségét, hogy a magyarországi ellenzék a maga részéről a kormányéval ellentétes szomszédságpolitikai koncepciót jelenítsen meg: egyrészt szembehelyezkedjen a kisebbségi kérdések alárendelésével a gazdaságpolitikai érdekérvényesítésnek, másrészt a transzatlantista érdeklődésű Románia és ne a keletre tekintő Szlovákia irányában tanúsítson nagyobb nyitottságot. A két szempont egyszerre történő érvényesítése természetesen nem könnyű, hiszen az erdélyi magyarság helyzete számos tisztázatlan kérdést vet fel magyar–román viszonylatban is (ilyen az autonómia problémája, a kolozsvári egyetem magyar részlegének helyzete, az identitáshoz kötődő jelképek használatának romániai korlátozásai stb.). A közös külpolitikai orientáció azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy ezekről a kérdésekről megélénküljön a párbeszéd a román államelnök, az erdélyi magyar szervezetek (vagy azok egy része) és a magyarországi ellenzék között.

Budapest Analyses