A koszovói helyzet értelmezése Romániában

Koszovó várható és bekövetkezett függetlenedése Szerbiától rég nem látott politikai egységbe forrasztotta a romániai román politikai alakulatokat. Már a függetlenség kikiáltását megelõzõen a román diplomácia – kezdve Traian Bãsescu elnökkel és folytatva Adrian Cioroianu külügyminiszterrel – minden alkalmat megragadott, hogy biztosítsa a szerb kollégákat a román álláspontról. Bãsescu elnök, talán a diplomáciában szokatlan módon, az elnökválasztás két fordulója között villámlátogatáson járt Belgrádban, a versenyben és hivatalban lévõ Tadics elnöknél. Az Európa-barátnak tartott Tadics elnök gyõzelmét követõen a koszovói kérdésben szerbbarát álláspontot képviselõ országokat felkeresõ Vuk Jeremics külügyminisztert fogadta Bukarestben Cioroianu külügyminiszter.
Mindkét bukaresti politikus kifejtette, hogy Románia nem támogatja a függetlenségét egyoldalúan kikiáltó Koszovót, azt el nem ismeri még akkor sem, ha az EU-tagországok többségének sikerülne ilyen álláspontot kialakítani. Az elutasításkor a nemzetközi jog be nem tartására hivatkoztak, amelynek alapján csak az érintett felek megállapodása, vagy az ENSZ BT egyhangú határozata esetén válhatna függetlenné Koszovó. A kollektív jogok alkalmazását is negatív jellemzõként említik.
A függetlenség kikiáltását követõ napon – Cãlin Popescu-Tãriceanu miniszterelnök kezdeményezésére – a parlament is elutasította a független Koszovó elismerését, mellette csupán az RMDSZ képviselõi szavaztak. A Cotroceni-i elnöki palotába összehívott pártvezetõk közül csupán Markó Béla képviselte azt az álláspontot, hogy a független Koszovót Romániának el kellene ismernie. Ezt többek között azzal indokolta, hogy elõbb-utóbb amúgy is kénytelen lesz elismerni. Erre reagálva az ellenzéki pártok (PSD, PRM, PD-L) képviselõi az RMDSZ kormányból való távozását, vagy onnan való kizárását követelik. A koalíciós partner PNL részérõl ilyen igények nem hangozhattak el, mivel ennek következménye a kormány bukása lenne. Annak ellenére, hogy a román pártok, valamint az elnöki hivatal, a kormány és a parlament egységes álláspontot képvisel Koszovó ügyében, Bãsescu elnök fontosnak tartotta kritikával illetni politikai ellenfeleit, a kormányon lévõ pártokat, valamint az azokat a parlamentben támogató ellenzéket, mondván, hogy azok mindannyian az RMDSZ foglyai. Az RMDSZ elleni kirohanásaikat színjátéknak nevezte, mondván, hogy a szövetség távozása a kormánykoalícióból a PD-L kivételével senkinek sem érdeke. Elõrehozott választások esetén az elnököt támogató Demokrata-Liberális Pártnak akár 50 százalékot meghaladó parlamenti képviseletre is esélye lenne.
A román politika és közvélemény Koszovó kapcsán hangsúlyozza, hogy az semmilyen esetben nem lehetne precedensértékû Erdély tekintetében. Ennek oka egyrészt, hogy az erdélyi magyarságot nem érték a koszovói albánokéhoz hasonló atrocitások az elmúlt évtizedekben, másrészt a magyar népesség Erdélyen belüli aránya meszsze elmarad az albánok Koszovón belüli arányától. Legfeljebb Hargita és Kovászna megye helyzete lehetne hasonlatos, ahol a román nemzetiségû lakosok aránya 20 százalék alatt van. Hivatalos nyilatkozatok szintjén kerülik, hogy a romániai magyarság helyzetét a koszovói albánokéval párhuzamba állítsák. Sokkal inkább a Dnyeszteren-túli Köztársaság és Moldva helyzetét helyezik elõtérbe, mint az „össz-román” érdekeket érintõ hasonlatos helyzetet. Az Oroszország támogatását bíró Igor Szmirnov elnök ki is jelentette, hogy Koszovó példájára alapozva, valamint az oszét és abház példát követve, õk is kérik Moldvától való függetlenedésük nemzetközi elismerését. Ez a törekvés kommunikációs szempontból azt jelenti, hogy az erdélyi magyarság ügyét ilyen összefüggésekben nem kívánják a közbeszédbe beemelni.
Ez ügyben Bãsescu elnök azt a humorosnak szánt kijelentést tette, hogy még szerencse, hogy az RMDSZ néha az autonómiára vonatkozó, a román többség által félre és függetlenedésnek értett kijelentéseket tesz, mert egyébként a Nagy–Románia Párt eltûnne a politikai életbõl. Ez egyébként egy román részrõl gyakran elhangzó megállapítás, mely szerint az RMDSZ és PRM egymás létezését feltételezõ politikai alakulatok.
Mindezek ellenére, a román parlament két háza megszavazta a román részvételt a koszovói EULEX civil misszióban, amely felváltja az 1999-tõl ott állomásozó ENSZ (MINUK) erõket. Az összesen mintegy kétezer fõsre tervezett EU-misszióba Románia 175 rendõrtisztet küld. Román politikai elemzõk szerint ez ellentmondásos helyzetet teremt, mivel a miszszió célja a független Koszovó adminisztrációjának felkészítése az önálló állami létre, ami ellentétben áll a függetlenség elismerésének tagadásával. A függetlenség egyoldalú kikiáltása elleni tiltakozásképpen Románia bejelentette belgrádi követsége pristinai irodájának bezárását.
Koszovó függetlenségének kikiáltása – az RMDSZ kivételével – közös platformra helyezte a romániai politikai pártokat és közhatalmi intézményeket. Mindannyian elutasítják a függetlenség elismerését és annak nemzetközi joggal való ellentétességét, valamint a szerbek iránti rokonszenvüket, barátságukat hangoztatják. A politikai elemzõk szintjén felmerült, hogy a függetlenség elismerésének elutasítása – hosszú idõ óta elõször – egy platformra hozta Romániát Oroszországgal, és hozzájárulhat a jelenleg hûvösnek mondható viszony javulásához.
A hivatalos román kommunikáció kerüli az erdélyi magyarság helyzetének Koszovóval való párhuzamba állítását, ugyanakkor élesen támadták az RMDSZ álláspontját, valamint Sógor Csaba EP-képviselõ ezzel kapcsolatos nyilatkozatait.

Budapest Analyses