A hun kutatás újabb eredményei Kínában

Mongóliában az elmúltidőszak alatt számos hun sírt tártak fel azország középső és keleti részében.A régészeti kutatáson túl a hun korradatálható sziklarajzok feltárása ésértelmezése is fontos szerepet kapott. A tudományoseredményekről számos publikáció látottmár napvilágot Mongóliában, illetvenemzetközi tudományos szakfolyóiratokban. Ezekközül kiemelendő Zagd Batszajhan monográfiája,amely a régészet, történettudományés a néprajzi adatok alapján számos régitényt értékel újra, egyik ilyen a hunokkorai megjelenése. A szerző azt állítja, hogyjóval a Kr. e. 318-as évet megelőzően éltekhun népcsoportok Közép-és Észak-Kínában,ahonnan fokozatosan északra húzódtak. Nagyonfontos megállapítása még az, hogy azészaki hunok nem tűntek el Kr. u. 91-ben a történelemből,hanem őket csak az 5. század elején győzték lea zsuanzsuanok (hvar-ok). Batszajhan könyve már magyarulis megjelent, így a magyar kutatók is könnyenhozzáférhetnek az általa elérteredményekhez.

Turulmadár Kínában

Kínában jelenleg kétegyetemi központban, Hszianban és Höhhotbanfoglalkoznak a legintenzívebben a régi pusztaicivilizáció kutatásával. Megjegyezendő,hogy a kínaiak a hunokat már nem nevezik barbárnak,hanem északi népeknek hívják őket, éselismeréssel szólnak fejlett kultúrájukról.Észak-Kína területén számos hun sírttártak fel, amelyek leletei a helyi tartományimúzeumokban tekinthetők meg. Belső-Mongóliában,ahol a hunok központja volt (Ordosz, Jin-shan-hegység),olyan fontosnak tartják a hunok emlékénekbemutatását, hogy egy hun múzeumot isalapítottak, amelyet 2007-ben adnak át hivatalosan,igaz az épületegyüttesek már expedíciónkidején is látogathatók voltak. Az épületetés a környező szobrokat mind korhűen készítettékel: számos turul- és csodaszarvas-ábrázolásttalálunk ott, de kifaragták a hunok egyik szentállatát, az orrszarvút is. (Csornai Katalinsinológus hívta fel a figyelmet arra, hogy a kínaiforrásokban is szerepel ez az állat, lin néven.)
A kínai történetiforrásokból ismert, hogy a hunoknak több hatalmasvárosa is volt. A mongol történészek adataiszerint csak Belső-Mongólia Autonóm Tartománybanmintegy 500 település-nyom van, amelyek közülsok a hunokhoz köthető. 2006 októberébenmegtalálták a Hszia-dinasztia egyik városáta tartományban, mely dinasztiát a kínaiak hunnakvélnek. Észak-Kína területén ismertvolt Tongvancseng, hun néven Fehérvár, amely adéli hunok fővárosának épült az 5.század elején (413–419.), a hagyomány szerintoly módon, ahogyan Déva vára vagy a kínainagy fal, vagyis: emberáldozattal. Másik jelentősváros volt Gao Ping, a mai Guyuan, amelyet a hunok is uraltakegy ideig. Mindkét város a selyemút fontoscsomópontja volt. Utóbbit éppen 2006-os utunkonsikerült beazonosítanunk. Teljesen ismeretlenek számunkraazonban a mai Shanhszi tartományban épült, ésa hunok uralta egykori városok: Zuoguocseng, Lishi, Puzi ésPingjang. Ezekről nem tudjuk, hogy a hunok építették-e,vagy csak betelepültek a meglévő városokba. Ezekfelderítése további expedíciókfeladata lehet.
De nemcsak a Sárga folyóközelében, hanem a mai Mongóliában isszámos hun kori település nyomait azonosítottáka régészek, ilyen például a Góbisivatagban lévő Bajanbulag vagy a Közép- ésKelet-Mongóliában lévő városfalmaradványok. A Bajkál-tó környékénpedig két hatalmas ipari és kereskedelmi központ,Ivolga és Deresztujn meglétét igazolták arégészeti ásatások. Hasonlónagyságú városmaradványok kerültekelő Burhan Tolgoj-síroknál, ezeket a régészekrégi műszóval „gorodisnye”-nek nevezték,amelyből a gorod szó is valószínűlegbelső-ázsiai eredetre nyúlik vissza, hiszen eredeti,óorosz alakja „ghordasz” volt. Mindebből kiderül,hogy a hunok nem voltak tiszta nomádok, hanem fejlett ésváltozatos kultúrával rendelkeztek.
A kínai történészeknagyon alaposan foglalkoznak a régi kínai forrásokelemzésével. Maguk azt állítják,hogy a hunok alapították az első kínaidinasztiát, a Hsziát (Kr. e. 2207–1766.). Ez nemlenne meglepő, hiszen sok északi nép hozott márlétre idegen dinasztiát Kínában. Anyugati tudósok egy része elfogadja ezen elméletet,mások viszont elutasítják. Valószínűlegtovábbi régészeti bizonyítékokelőkerülése után lehet csak tudományosalapossággal eldönteni a fenti problémát.Az viszont tény, hogy a hunok között élőhagyomány volt a Hszia-dinasztiától valószármazás tudata, ezt találjuk a Si Csi krónikamellett a Suo-jin kommentárban, valamint a Kr. u. 5. századbaníródott Csin-su krónikában is. Tudjuk,hogy a Fehérvárt alapító és építőHelian Bobo hun uralkodó a Ta Hszia-dinasztiát hoztalétre, és magát a nagy hős, Jü utódjánaktartotta, aki a Hszia-házból származott. Egykésőbbi nép, a tangutok szintén Hsziánaknevezték el dinasztiájukat. A Hszia földrajzinévként máig megőrződött a mai Ninghsziatartomány nevében.

Különleges államszervezet

Nagyon fontos adatokat tudhatunk meg ahun államszervezetről, szintén a kínai forrásokalapján. Ezek szerint szinte rekonstruálható arégi belső-ázsiai pusztai államszervezet, amelyaztán tovább élt a hun utódnépekközött: ebbe beletartozik a türk, ujgur, kazár,magyar és a mongol is. Az, hogy a pusztai népekállamszervezetének a hun volt az alapja, ma márnemzetközi szinten is igazolást nyert. A kínaiforrásokban szereplő számos méltóságnévkutatását legújabban Ucsiraltu mongolnyelvészprofesszor (Belső-Mongol Tudományegyetem,Höhhot) végezte el. Az ő eredménye igazoljaShiratori és Boodberg régebbi állításaitis, akik szintén számos hun szót rekonstruáltak.Ucsiraltu azonban pontosan utánajárt egy-egy szótörténeti fejlődésének, és améltóságneveket a hun kortól egészena mongolig végigkövette. Ucsiraltu a kínaikrónikákban szereplő mintegy 600 hun szóbólés kifejezésből mintegy ötvenet rekonstruált,ebből sok hun méltóságnév. Szerinte atürk kutlug, az ujgur kutulu és a mongol kutuktu nevekmind a hun korra vezethetők vissza, ahol a kutugu (guduhou) bírótjelentett. A szó a hangtani fejlődésben „kada”alakban is megjelent, ezt őrizte meg a magyar történetihagyomány (Kézai, Képes Krónika stb.) akadar méltóságnévben. A pecsétszavunk is jóval korábbi, mint ahogy az etimológiaiszótárunk állítja, és nem szláv,hanem hun eredetű, hun nyelven picsik alakban szerepel. CsornaiKatalin jött rá arra, hogy a gyula méltóságnévis szerepel a hunoknál yu-li wang alakban, ezt korábbanlu-li vagy kuklinak fordították. A korai kínaikiejtése gyuk-la volt, amely egyértelműen a gyulávalhozható kapcsolatba mind nyelvészetileg, mindfeladatkörben. Úgy tűnik azonban, hogy a bánszavunknak is megvan a hun párhuzama, wang alakban, ahogyanezt már Fogarasi János is megállapította.A wang méltóságnév eredete ugyanisismeretlen a kínai nyelvben, ráadásul a régikínaiban nem volt w hang, csak b, tehát a szó„bang”-nak olvasandó. A kínai források írnakegy csao-wang méltóságról is, amely acsobánnal hozható összefüggésbe. DarkóJenő történész már korábban utaltarra, hogy a csobán méltóságnév ésAttila király fia, Csaba elnevezése is ide vezethetőviszsza, ezt a kínai krónikai feljegyzés csakmegerősíti.

Hun dinasztiák

A hunok nemcsak különlegesállamszervezetet hoztak létre, hanem ők hoztáklétre a világ akkori legnagyobb és legtartósabbbirodalmát, amely jóval túlszárnyaljaNagy Sándorét vagy a Római Birodalmat. Alegújabb eredményekből azt is tudjuk, hogy a hunoktörténelme nem szakad meg a mai Kína területéna Kr. u. 1. évszázadban, hiszen még jóvalkésőbb is erős hatalmat építettek ki abban atérségben: a Han-dinasztia 220-as felbomlásaután a hunok újra megerősödtek, és a 4.század elején megint hódításokbafogtak. Liu Jüan még Csangant, majd Lojangot is bevette,és uralma egészen Közép-Kínáigért. A hunok több kínai nevű dinasztiátalapítottak: ezek: Han, Han-Csao, Ta Hszia ésÉszaki-Liang. A hsziani tudósok egyértelműenállítják, hogy déli hunokról méga 7. században is van említés, habárakkor már egyesek bizonytalanok voltak hun származásukban.
Néhány belső-mongolvallástörténész és nyelvészszerint a hunok vallása a kínaiul „wu”-nak tartotthit lehet, amely egy „bü” alakot ad vissza, ez megegyezik amongol „böge”, a tibeti „bön” és a magyar„bű” szóval. Elképzelhető, hogy ez a hit olyaneurázsiai régi vallás lehetett, amelyet ma akutatók sámánizmusnak neveznek.
Egész Észak-Kínában(a mai Ninghszia, Kanszu, Hszincsiang, Csinghaj tartományban),de még Tibetben is nyoma van a hun műveltségnek. Odaráadásul két irányból érkezhetett:Kanszu, vagyis Belső-Ázsia, valamint Észak-Indiafelől. Források feljegyezték, hogy Tibetben a fehérhunok terjesztették el pl. a nesztoriánus hitet. Tibetés Belső-Ázsia kapcsolatát fontos lennerészletesen tanulmányozni a magyar kutatókszámára is.
Amint a fentiekből láthattuk, ahunok kutatása keleten sok új eredményt hozott,ezeket érdemes lenne a magyar kutatóknak ishasznosítani, és azok eredményei alapjánteljesen átértékelni a nálunkmeghonosodott negatív hun képet.

Obrusánszky Borbála

A szerző az ELTE történelem–mongolszakán szerzett oklevelet 1997-ben, majd a Mongol ÁllamiEgyetem posztgraduális képzésén(1997–1999) és több mongóliai tanulmányútonvett részt.