A szociális szövetkezetek ügye Romániában nem ügy

Hozzájárulnak a társadalmi és területi kohézióhoz. Új és innovatív üzleti modelleket hoznak létre a versenyképesség növelésére. Ezt mind hangsúlyozni kell 2012-ben, amely a szövetkezetek nemzetközi éve”. (2) „A különféle szociális szövetkezetek fontos szerepet játszanak a szerkezetátalakítási folyamatban és a társadalmi innovációk előmozdításában. A foglalkoztatási integrációs szövetkezetek sok olyan embernek adnak munkát, akik elbocsátásukat követően nem tudtak újból elhelyezkedni a szokványos munkaerőpiacon.

Néhány országban (pl. Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban, Olaszországban stb.) a szociális szövetkezetek a fogyatékkal élők legfontosabb foglalkoztatói. A szociális szolgáltató szövetkezetek az állami szektor szerkezetátalakításában aktívak. Új jelenségnek számítanak azok az olasz szövetkezetek, amelyek az illegális tevékenységekből származó, lefoglalt vagyont kezelik.” (3)

„Olaszországban a szövetkezeti alkalmazottak száma 2010-ben 3 százalékkal nőtt, miközben a magánszektorban összességében 1 százalékos visszaesés volt. A jóléti válság következtében a szociális szövetkezetek száma gyors ütemben emelkedett. (…) A szövetkezetek várható élettartama magasabb. Az 1970 és 1989 között alapított szövetkezetek egyharmada ma is működik, míg ez a többi vállalkozásnak csak a negyedére igaz. Alacsonyabb a „halandóságuk” is: 2006 és 2009 között a szövetkezetek 4 százaléka szűnt meg, szemben az egyéb társaságok több mint 6 százalékával. A megszűnés legdrámaiabb oka, a csőd 2009-ben a szövetkezetek 2 százalékát sújtotta, szemben az egyéb vállalkozások 6 százalékával. A szövetkezetekben a foglalkoztatás a munkaszerződések típusa alapján kevésbé bizonytalan. Az újonnan felvett alkalmazottak 6 százalékának van ideiglenes munkaszerződése, míg más vállalkozásokban ez az arány 11%. A szövetkezetek alkalmazottaik 40 százalékának biztosítottak képzést, országos szinten ez az arány 26 százalék.”

Tehát a szociális szövetkezetek az európai gazdálkodás új trendje! Kijelenthetjük, hogy a szociális szövetkezetek a szolidaritás új formája (Miért? Mert a szövetkezetek 100-150 évének legfrissebb formája.)

Autonóm társulások

A szociális szövetkezetek fogalma új keletű Európában is, Romániában pedig majdnem ismeretlen. Amikor létezik egy jelentős európai nyitás a szociális szövetkezetek megalakulására és működtetésére, még a visszhangja is alig jutott el hozzánk. A szövetkezetek az elmúlt másfél évszázad termékei, de ezek elsősorban a termelés, a fogyasztás és a szolgáltatások terén jöttek létre. Szövetkezetek (beszerző és értékesítő hitel-, lakás-, fogyasztási, stb. szövetkezetek) ma is komoly gazdasági súlyt képviselnek a világon Japántól Dél-Amerikáig, Észak-Amerikától Nyugat-Európáig.

A szociális szövetkezet olyan speciális szervezeti forma, amely magában hordozza a szociális gazdaság jellemző alapértékeit, és olyan igények, szükségletek kielégítésére törekszik, amelyekre a gazdasági szektor más területei nem alkalmasak. A szociális szövetkezetek ott, ahol meghonosodnak, a foglalkoztatáspolitika, a regionális, a vidékfejlesztési, az agrár-, és környezetvédelmi politika keretei között felmerülő problémák megoldásának, illetve a kiegyensúlyozásának egyik alkotóeszközét jelenthetik.

Olyan személyek autonóm társulásai, akik önkéntesen egyesülnek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi, oktatási és kulturális céljaikat együttműködésben, demokratikusan irányított vállalkozásuk útján valósítsák meg. A szociális szövetkezet a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet. A szövetkezeti tag a feladat egészét vállaló szövetkezet aktív részvevője; egyenlő joggal az egy tag egy szavazat elvének megfelelően vesz részt a szövetkezete működését meghatározó döntésekben, a végrehajtás ellenőrzésében, vezetői megválasztásában.

A szociális szövetkezetek autonóm testületek, vezető tisztségeit tagjaik töltik be, a szövetkezés olyan új formáját testesítik meg, amelyek a társadalmi kihívásokra adandó válaszok részeként születtek meg. Európában elsősorban a dél-európai és mediterrán országokban (Olaszország, Spanyolország, Franciaország), de Dél-Amerikában, sőt Japánban is teret nyertek, és három fő emberi célcsoportra irányulnak: (1) munkanélküliek; (2) fogyatékosok; (3) idősek és fiatalok. A szociális szövetkezetek által nyújtott előnyök egy időben egyéni és közösségi előnyök.

Egyfelől a hátrányos helyzetűek, a fogyatékkal élő vagy a tartósan munka nélküli emberek számára munka státuszt, rendszeres jövedelmet, önmegvalósítási lehetőséget, értelmes életet, önbizalom-növelést jelent, és visszatérést a társas kapcsolatokba, másfelől kollektív előnyökkel is jár, mivel csökkennek a szociális költségvetési kiadások (elesik a munkanélküli-segély), csökkennek a szociális segélyek, és átvállalják a képzési, továbbképzési feladatokat és költségeket az államtól, de az állam ezért visszasegít.

A szociális szövetkezetek múltja és működése Nyugat-Európában 15-20 évre nyúlik vissza. Magyarországon a szociális szövetkezetekről szóló 141-es törvény 2006-ban jelent meg, és ma már több mint háromszáz ilyen szövetkezet működik, míg nálunk (Romániában, tehát Erdélyben is) sem szabályozás, sem törekvés nincs azok létrehozására és működtetésére. Romániában az aktuális, jelenleg is alkalmazható, 2005-ben elfogadott szövetkezeti törvény által megszülettek a hajdani szövetkezeti mozgalom és azon belül a szövetkezeti vidékfejlesztés visszaállításának szabályozási feltételei.

Kivételt képez a szociális szövetkezetek szabályozása, amely nem került be a szövetkezeti törvénybe, és nem történt külön szabályozás azóta sem, annak ellenére, hogy ennek a típusú szövetkezeti forma törvényességének Európában már évtizedekre szóló története van. Romániában egyetlen szociális szövetkezetet ismerünk (külföldi modell szerint született), a Volt Bebörtönzöttek Szövetkezetét, ez közös európai uniós program az olaszokkal és görögökkel, ahová csatlakozott a bukaresti szövetkezet, amelynek vállalkozása a börtönből szabadultak munkapiaci felszívása. A figyelemre méltó európai és más földrészek példái – melyekről alább rövid ismertetőben jelezzük a szociális szövetkezetek jelenlegi állapotát – sürgősen megfontolandóak hazai viszonylatokban is.

Közösségi jólét, szociális integráció

Az olasz példa talán leginkább kiérdemli figyelmünket. Olaszországban a helyi önkormányzatok szociális szövetkezetek létesítésével válaszoltak az elöregedő társadalom problémájára. Ezzel munkahelyeket is teremtettek, főleg a fiatalabb-idősebb nemzedékekhez tartozók részére. A szövetkezet tagjai otthonukban keresik fel az időseket, bevásárolnak számukra, kitakarítanak, s egyéb kisebb munkákat végeznek el. Másik olasz példa az ügy óvodai alkalmazása. Akárcsak nálunk, ott sem minden gyermeknek sikerül elhelyezést biztosítani a közóvodákban. Ilyenkor összeáll nyolc-tíz anya, akiknek nagyjából azonos korú gyermekeik vannak, s az egyik vállalja (természetesen adott feltételek megléte mellett), hogy saját otthonában szociális szövetkezeti formában gondoskodik a többi gyermekről is, amíg azok szülei dolgoznak.

Az olaszországi szociális szövetkezetek működésüket az 1991. évi 381. törvény szabályozza, és fontos példákat és újításokat jeleznek nemzetközi szinten is. Abból az alapelvből indulnak ki, hogy a szociális szövetkezet „az egész közösség jóléte és az állampolgárok szociális integrációjának érdekében fejti ki tevékenységét”.

Már a hetvenes évek végén elindult szociális szövetkezeteket (korábban társadalmi/szociális szolidaritási szövetkezetnek hívták őket) Olaszországban egy új szociálpolitika alapjának tekintették. Ennek a folyamatnak egyik állomásaként jött létre az első európai szociális szövetkezeti törvény Olaszországban 1991-ben, amelyet 10 évnyi szakpolitikai vita előzött meg az olasz parlamentben. Majd ezt példaértékként követték a francia, portugál, spanyol és görög törvények.

Amíg a klasszikus szövetkezetek a tagjaik érdekeit képviselték, az olasz szociális szövetkezetek azzal a céllal jöttek létre, hogy a munkaerőpiacról kiszorult, hátrányos helyzetbe került személyek számára munkát biztosítsanak, illetve tágabb értelemben az egész helyi közösséget támogassák. Az olasz törvény értelmében két fajtáját különböztethetjük meg a szociális szövetkezeteknek:
– az A típusú szociális szövetkezetek szociális feladatokat látnak el, úgy mint az oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatások, míg – a B típusú szociális szövetkezetek hátrányos helyzetű munkavállalóknak biztosítanak munkalehetőséget.

Később a szakirodalom a hátrányos helyzetűek munkavégzést elősegítő szociális szövetkezeteket és társadalmi vállalkozásokat együttesen foglalkoztatási célú társadalmi vállalkozások néven említette és kutatta. Az országok között jelentős különbség fedezhető föl a szociális szövetkezeti törvények tartalmát illetően, ám szándékukat tekintve közös bennük, hogy céljuk „a munka nélküli, hátrányos helyzetű, idős kora vagy egészségi állapota miatt segítségre szoruló személyek életkörülményeinek javítása, oktatási, szociális igényeinek kielégítése”.

Olaszországban közel 10 ezer szociális szövetkezet működik, ezek megközelítőleg 70 százaléka szociális szolgáltatások nyújtásával, 30 százaléka pedig a munkaerő-piaci integráció elősegítésével, személyes segítéssel, tanácsadással foglalkozik. a szociális szövetkezetek a teljes szövetkezeti mozgalom megközelítőleg 4%-át alkotják, a szövetkezeti foglalkoztatottaknak pedig kb. 10%-át adják.

A szociális szövetkezetek egymással szoros együttműködésben, társulásokat alkotva látják el szolgáltatásaikat. Leggyakoribb tevékenységek: oktatás, önsegítő csoportok, közösségi és szociális munka, foglalkozási tréningek szervezése rehabilitációs területen, pl. alkoholbetegek, kábítószerfüggők, börtönből szabadultak részére. Ezek a szervezetek gyakran szerveznek mezőgazdasági munkát, terményeiket a piacon értékesítik, a hangsúly azonban a munka oktatói, rehabilitációs és rekreációs jellegén van.

Az olasz törvény előírásai szerint szövetkezeti tagok lehetnek, azok akik: (1) a szövetkezetben valamilyen tevékenységet látnak el, s ebből gazdasági nyereségük származik (a szövetkezet dolgozói, vezetői); (2) akik a szövetkezet szolgáltatásain keresztül kerülnek számukra előnyösebb helyzetbe (pl. idős emberek, mozgáskorlátozottak, a szolgáltatást igénybe vevők); (3) önkéntes alapon dolgoznak a szövetkezetnek „spontán, személyes meggyőződésből profitszerzés célja nélkül”; (4) finanszírozó tagok és állami intézmények. Olaszországban közel tízezer szervezet tartozik ide, kétharmaduk szociális szolgáltatásokat nyújt, egyharmaduk pedig a munkaerő-piaci integrációban vállal szerepet.

Folytatás a jövő heti Szempontban

Somai József
A szerző kolozsvári közgazdász