Főkonzul-búcsúztatásra igyekezvén éppen a közszolgálati rádiót hallgattuk az autóban. Be kell vallanom, elég ritkán kalandozok el az éter székelyföldi hullámhosszára, ezért nem óhajtanék véleményt megfogalmazni a színvonalról, a műsorrácsról.
2017. január 29., 13:272017. január 29., 13:27
2017. január 29., 21:152017. január 29., 21:15
De azt sem tagadhatom, hogy az éppen véletlenszerűen meghallgatott interjú némileg „felkavart”. Egy beszélgetés második része ment adásba. Érdekes módon az állófogadáson tőlem teljesen függetlenül egy másik meghívott a beszélgetés első részét kommentálta meglehetős értetlenséggel. Ezért úgy gondolom, közvetítenem kell kettőnk véleményét, négyzetre és újból négyzetre és megint négyzetre emelve.
A műsorszerkesztő egy nemrég megjelent könyv szerzőjével beszélgetett, a sugallt és alaposan körbejárni hivatott téma: a nyilasok budapesti, főleg tizenkettedik kerületi szeánszai, amelyeken nők szexuális zaklatására derült fény. A válaszadó elég nagy általánosságban beszélt, ezért az ismételt „szájbarágás” ellenére amolyan párhuzamos kérdezz-felelek alakult ki. És amikor a kérdező a női hüvelybe helyezett tárgyak felől érdeklődött, végül is több részletet nem tudtunk meg az interjúalanytól. Az igazsághoz tartozik, hogy nem voltam kíváncsi rá, sőt alaposan szégyelltem magam potyautasként velünk utazó egykori tanítványom, a mélyen keresztény lelkületű fiatal orvosnő előtt. Meglehet, a fiatal nemzedék igen széles rétege szereti felszínre hozni a valóban trágár szavakat, és a káromkodástól adott élethelyzetekben az idősebbek sem riadnak vissza, de vajon kiknek szólt a műsor? A fészbukozó fiatalok számára reklámfogásnak szánták, hogy hallgassák bátran a rádiót? Vagy a tehénke híján az esti fejéstől mentesülő János bácsi lelki épülésére szolgált a téma és annak megvilágítása? Bizonyára érdemes lenne erről megkérdezni a székelyföldi közszolgálati rádió hallgatóját...
Amúgy számos cselekedete, családi helyzete, szellemi alkotása miatt becsülöm a műsorszerkesztőt. Mégis, azt tanácsolnám neki és az őt „helyzetbe hozó” rádióigazgatóságnak: maradjunk meg a jóérzés, valamint a helyesen értelmezett, szakmai és erkölcsi szempontból elfogadható sajtószabadság határai között! A témaválasztásban, a következtetések markáns megfogalmazásában ne hatalmi érdekek, hanem a sajtó fogyasztójának a szolgálata vezéreljen! (Milyen szép ezt így leírni.) Mert az újságírót és a sajtóorgánumot minősíti, amennyiben nem a fogyasztó elvárásainak tesz eleget. Persze az is kérdés, hogy mi az elvárása a rádióhallgatónak. Mert amíg focimeccsen nyugodtan lehet szotyizni, az Oscar-gálára már nem vihető be tökmag. Nem mindegy hát, hogy mi lesz a végeredmény. A sajtó szabadsága, avagy a szabadság sajtója.
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
szóljon hozzá!