A hatalom fogságában az RMDSZ

A feszültség oka, hogy Románia az RMDSZ-szel szemben lépett be a Minority SafePack nevű, kisebbségvédelmi polgári kezdeményezésről szóló luxemburgi perbe, jóllehet a javaslatcsomag egyik kezdeményezője Kelemen Hunor volt. A politikus hétfőn közölte, hogy augusztus elsejei hatállyal mond le a bukaresti kormányban betöltött miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri tisztségéről.

A magyar érdekképviselet már több ízben vállalt szerepet a román végrehajtó hatalomban. Az 1989-es forradalom napjaiban alakult RMDSZ történetében 1996-ban váltotta fel az addigi ellenzéki politizálást a hatalommal való párbeszéden alapuló politika.

A szövetség Emil Constantinescu államfővé választása után lépett be – a Demokratikus Konvenció (CDR) és a későbbi Demokrata Párt (PD) mellett – a Victor Ciorbea vezette jobbközép kormányba. A CDR körül szerveződött koalíciós kabinet a Ion Iliescu addigi államfő által alapított politikai erő – a későbbi Szociáldemokrata Párt (PSD) – kormányát váltotta, amely szélsőbaloldali és nacionalista pártok támogatásával vezette az országot.

Az RMDSZ a turisztikai (Birtalan Ákos) és kisebbségügyi miniszteri (Tokay György) tisztséget kapta meg a Ciorbea-kabinetben. A miniszterelnök-csere után az RMDSZ-nek egészségügyi (Bárányi Ferenc, Hajdú Gábor) és kisebbségügyi (Eckstein-Kovács Péter) minisztere volt a Radu Vasile vezette kormányban.

Az RMDSZ kormányzati szerepvállalását kezdetek óta bírálta a Tőkés László akkori tiszteletbeli elnök körül felsorakozó belső ellenzék, amely a belső önrendelkezés (autonómia) programjának háttérbe szorítását és a román kisebbségpolitika – általuk érdemtelennek minősített – külföldi legitimálását sérelmezte.

A szövetségben azonban többségbe került az a Markó Béla elnök által megjelenített áramlat, amely a román pártok partnerségét keresve, lépésről lépésre próbált eredményeket elérni az erdélyi magyarság számára. Ez a szemléleti vita vezetett végül ahhoz, hogy Tőkés László és hívei 2003-tól az RMDSZ-en kívül kezdtek politikai építkezésbe.

Az 1996–2000 közötti parlamenti ciklusban születettek meg az első restitúciós intézkedések, amelyek a kommunizmus idején államosított egyházi és közösségi ingatlanok közül juttattak vissza néhányat a magyarságnak. A parlament elfogadta az anyanyelvű oktatást szavatoló tanügyi törvényt, de az RMDSZ-nek sem akkor, sem később nem sikerült a törvénybe beépítenie az önálló magyar állami egyetemhez való jogot.

2000 és 2004 között az Adrian Năstase vezette szociáldemokrata kormánynak parlamenti támogatást nyújtott az RMDSZ évente megújított együttműködési megállapodások alapján. Ennek eredményeképp kezdődött a kétnyelvű feliratozás azokon a településeken, ahol a magyarság meghaladja a lakosság húsz százalékát. További restitúciós jogszabályokat is elfogadtak, egyebek mellett az államosított ingatlanok és mezőgazdasági területek visszaszolgáltatásáról. A magyar történelemkönyvek és jelképek üldözésének közepette egy barátságosabb rendelkezés lehetővé tette a magyar himnusz éneklését és a nemzeti szimbólumok használatát a közösség ünnepein.

2004 és 2008 között az RMDSZ a Călin Popescu-Tăriceanu vezette liberális kormányban vállalt szerepet. A kabinetben Markó Béla RMDSZ-elnök négy éven keresztül miniszterelnök-helyettesi tisztséget töltött be, emellett a szövetségnek informatikai (Nagy Zsolt), területfejlesztési (Borbély László) és kereskedelmi (Winkler Gyula) minisztere volt az első időszakban, majd – a Traian Băsescu államfőhöz közel álló Demokrata Párt kilépése után – politikusai a környezetvédelmi (Korodi Attila), regionális fejlesztési (Borbély László) és informatikai (Nagy Zsolt, Winkler Gyula) tárcát vezették.

A Tăriceanu-kabinet legfontosabb kisebbségvédelmi vállalása, a 2005-ben kormányzati tervezetként beterjesztett, kulturális autonómiát biztosító kisebbségi törvény elakadt, és mindmáig megvitatásra vár a parlamentben. Ebben az időszakban elcsitult a nacionalista hangulatkeltés, az RMDSZ kormánytagjai a magyarlakta térségek infrastrukturális fejlesztésére irányított költségvetési forrásokkal igyekezték igazolni kormányzati szerepvállalásuk értelmét.

A 2008-as választások után (akárcsak 2012-ben) először nagy­koalíció alakult, amelyben az RMDSZ-nek már nem akartak helyet szorítani román pártok. A 2009-es elnökválasztáson újrázó Traian Băsescu jobboldali államfőnek azonban sikerült az addigra Demokrata-Liberális Párt néven újjászerveződött saját pártja mellé parlamenti többséget szerveznie, amelyben az RMDSZ is meghatározó tényező volt.

2009 decembere és 2012 áprilisa között Markó Béla ismét miniszterelnök-helyettesként vett részt az Emil Boc, majd Mihai-Răzvan Ungureanu vezette jobbközép kormány munkájában, amelyben az RMDSZ kapta meg a kulturális (Kelemen Hunor), a környezetvédelmi (Borbély László, Korodi Attila) és az egészségügyi (Cseke Attila, Ritli László) tárca irányítását. A gazdasági válságra népszerűtlen megszorításokkal reagáló kormány nem tudta végigvinni mandátumát, de új oktatási kerettörvényt fogadott el. Ez előrelépést jelentett az anyanyelvű oktatásban, de a magyar orvosképzésben nem sikerült érvényesíteni előírásait.

A 2012-es választások óta ellenzékben politizáló RMDSZ idén márciusban Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök hívására lépett be ismét a kormányba, miután a választások után alakult nagykoalíció pártjai nem tudtak megosztozni a hatalmon. A négypárti kormányban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri, Korodi Attila környezetvédelmi miniszteri posztot töltött be.