Vízilabdára születtek. Zákonyi S. Tamás rendező a pólólegendák történetét feldolgozó A nemzet aranyairól

Zákonyi S. Tamás rendező-producer (előtérben) tizenkét olimpiai bajnok társaságában A nemzet aranyai forgatásán •  Fotó: Flashback Filmproductions

Zákonyi S. Tamás rendező-producer (előtérben) tizenkét olimpiai bajnok társaságában A nemzet aranyai forgatásán

Fotó: Flashback Filmproductions

A sportág szerelmesei számára igazi csemege, de a laikusoknak is felejthetetlen élményt nyújt és tanulságokkal szolgál a magyar vízilabda háromszoros olimpiai bajnokainak történetét bemutató A nemzeti aranyai című dokumentumfilm. Zákonyi S. Tamás hatalmas közönségsikert elért, nemrég Kolozsváron, a Filmtettfeszt keretében is bemutatott két és fél órás alkotása a pólólegendák, valamint egykori külföldi ellenfeleik visszaemlékezései alapján tárja elénk, miként értek el egyedülálló sikereiket a Kemény-legények. A film rendező-producere a Krónikának adott interjúban beszél az aranycsapatokat bemutató alkotás keletkezéséről, Benedek Tibor vezérszerepéről, a magyar vízilabda egyediségéről.

Rostás Szabolcs

2023. október 18., 09:492023. október 18., 09:49

2023. október 18., 10:222023. október 18., 10:22

– Neves filmes családból származik, édesapja, Zákonyi Rudolf a Magyar Televízió egyik alapítója, televíziós rendező, nagybátyja, Zákonyi Sándor elismert rendezőasszisztens, filmvágó volt. Ezzel a háttérrel mondhatni elrendeltetett, hogy Ön is ezt a pályát választja? Már gyerekkorában szinkronszerepeket kapott.

– A legegyszerűbb válasz az, hogy igen, nagyon egyértelmű volt. Úgy nőttem föl, hogy a családunk tagjai – elsősorban nyilván az édesapám, de később a nagybátyám is – olyan emberekkel jártak össze, mint a hozzánk zsugázni följáró Molnár Tibor (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész – szerk. megj.), Pécsi Sándor (kétszeres Kossuth-díjas színész), Szabó Istvánnal (Oscar- és Kossuth-díjas filmrendező) mindketten nagyon jóban voltak, nagybátyám több filmjét is vágta. Hildebrand István, a neves operatőr a család jó barátja volt, de összejártak Keleti Mártonnal is (háromszoros Kossuth-díjas filmrendező). Egész kissrácként elkezdtek berángatni a filmgyárba, Zsurzs Éva (Kossuth-díjas magyar filmrendező) jobb térdén lovagoltam, miközben vágta a Fekete várost. Amikor az ember ilyen addiktív közegben nő föl, forgatásokra jár, színészeket ismer meg, az hamar elkezdi befolyásolni. Akkor ámultam-bámultam, de még nem fogalmazódott meg bennem, hogy filmes leszek, valamiért az építészmérnöki pálya izgatott nagyon, és a mai napig szeretem, tisztelem, talán azért is, mert az építészet hasonló a filmkészítéshez. Két probléma volt: nagyon rossz vagyok matekból és nem tudok rajzolni. Ez nagyjából determinálta, hogy nem ez az én utam, aztán az idő múlásával a filmes fertőzés mély nyomokat hagyott bennem. Sajnos édesapámat és nagybátyámat már tizenévesen elveszítettem, emiatt nincs velük filmes élményem, amit nem lehet bepótolni.

– És min múlott, hogy nem vált profi vízilabdázóvá? Hiszen gyerekkorában pólózott.

– Ennek nagyon prózai oka volt. Komoly úszástudással kezdtem el vízilabdázni, de egyrészt nagyon vékony voltam, fizikailag nem voltam megfelelő adottságú, bár a 184 centimmel nem vagyok alacsony, ez ebben a közegben kicsinek számít. Ettől még mindig lehettem volna jó pólós, hiszen a spanyolok egykori óriási játékosa, Manuel Estiarte nagyjából a vállunkig érne, ám 1978-ban történt egy banális baleset. A Császár Uszodában edzés közben leszakadt a kapukeret, én pont alatta álltam, az orrnyergemre esett, és betört az orrom. Emiatt két hónapig nem jártam uszodába, utána az edzőm azt szerette volna, ha heti 8-9 edzésen veszek részt, de mivel nem voltam valami jó tanuló, édesanyám azt mondta: ilyen bizonyítvány mellett biztosan nem. Úgyhogy itt véget ért a vízilabda-karrierem. Talán nem lettem volna rossz vízilabdázó, de azzal már nem érdemes foglalkozni, hogy mi lett volna, ha.

Az Erdélyben először járó magyarországi filmes szakembert Boros Miklós újságíró (jobbra) faggatta a dokumentumfilm kolozsvári bemutatóját követő közönségtalálkozón •  Fotó: Rostás Szabolcs Galéria

Az Erdélyben először járó magyarországi filmes szakembert Boros Miklós újságíró (jobbra) faggatta a dokumentumfilm kolozsvári bemutatóját követő közönségtalálkozón

Fotó: Rostás Szabolcs

– Sejtem, ez lehetett a mozgatórugója annak, hogy a kétezres években odakerült a Kemény Dénes szövetségi kapitány irányította férfiválogatott mellé. Milyen elképzeléssel kezdett el forgatni a csapat körül?

– Az előzményhez hozzátartozik, hogy 1978-ban abbahagytam ugyan a vízilabdát, de nagyon megszerettem ezt a sportágat, megfertőzött az a közeg, nem csak a labdajáték, hanem az uszoda világa, a miliő, az ottani kultúra. Továbbra is lejártam úszni, ugyanakkor meccsekre is. Úgy alakult, hogy más produkció kapcsán kint jártam az 1992-es barcelonai olimpián, ahol testközelből végigasszisztáltam Egerszegi Krisztina három aranyát, ami nem kevéssé hatott rám. Elhatároztam, forgatni akarok az úszózseniről egy dokumentumfilmet, ami aztán el is készült. Emiatt még több időt töltöttem az uszodában, miközben a Kásás Tamás, Kiss Gergő, Varga Zsolt, Székely Bulcsú, Molnár Tamás, Fodor Rajmund, Steinmetz Barnabás nevével fémjelzett junior vízilabda-válogatott elkezdte végigverni a világot. Hatvanhat meccsből 65-öt megnyertek két év alatt, ami világszám, ilyesmi semmilyen sportágban nemigen fordult elő, sporttörténetileg is óriási dolog. 1994-ben a római világbajnokságon rögzítettük az olaszok elleni, irdatlan verekedésbe torkollt csoportmeccset, és bár az a torna számunkra nem sikerült, hatalmas lökést adott nekem. Tudatosult bennem, hogy rá vagyok kattanva a vízilabdára. Ezek után következett a kapitányváltás, jöttek a kezdeti sikerek, majd a sydney-i olimpia, amit otthon követtem végig. Az időeltolódás miatt hajnalban rendezett döntőben Vári Attila csavargóljánál már úgy ordítottam, hogy a család felébredt, és csak néztek rám, megőrültem-e. Ez akkor engem nagyon berántott, és azt mondtam: ha ezek a fiúk ezt képesek voltak megcsinálni, akkor valami olyasmi van születőben, mint a brazil foci, és ezt nem megörökíteni bűn. Másnap felhívtam a finálét közvetítő Knézy Jenőt, és megkértem, hozzon össze Kemény Dénessel, akivel hamarosan leültünk beszélni, és nem tartott sokáig meggyőzni. Így kezdődött az egész, lejártam a válogatotthoz az uszodába.

Pólólegendák Kemény Dénes egykori sikerkapitány és a rendező-producer társaságában az alkotás áprilisi budapesti bemutatóján •  Fotó: Flashback Filmproductions Galéria

Pólólegendák Kemény Dénes egykori sikerkapitány és a rendező-producer társaságában az alkotás áprilisi budapesti bemutatóján

Fotó: Flashback Filmproductions

– Miként engedte közel magához a stábot, a kamerát Kemény Dénes szövetségi kapitány, valamint a válogatott, milyen feltételek mellett forgathatott?

– Volt egy szabályrendszer arról, mi az a vonal, amit nem illik átlépni. Dénes leszögezte, hogy öltözőbe nem mehetünk be, a csapatmegbeszélésen nem veszek részt se kamerával, se személyesen, egyébként minden mást rögzíthetünk, majd úgy is megbeszéljük. Volt egyfajta bizalom, amivel ha az ember él, és nem visszaél, és ezt a csapattagok is megtapasztalják, akkor működik, ha viszont átlépsz egy vonalat, akkor meginog. Aztán 2003-ban Kemény Dénes megkért, ne menjek le az uszodába, mert akkor úgy ítélte meg, hogy zavarok. Utólag azt gondolom, hogy kicsit túlzás volt, talán azóta ő is megbánta, de már mindegy. Akkor nem esett jól, de nem romlott meg a viszonyunk.

– Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére 2006-ban készült Szabadság, Szerelem című játékfilmnek a producere és gyártója volt, amely a forradalommal egy időben zajló melbourne-i olimpián résztvevő magyar vízilabda-válogatott sorsán keresztül mutatja be a történelmi időket. A szovjetek elleni döntőt látványos és – a valóságnak megfelelően – véres jeleneteket felidéző alkotás is egyfajta előszele volt a nagy vízilabdás dokumentumfilmnek?

– A már említett bizalomhoz és a történethez hozzátartozik, hogy ebben a filmben együtt dolgoztam az akkor már kétszeres olimpiai bajnok Benedek Tiborral, akit fölkértem, legyen a vízilabdaszakértő. Jött a többiekkel, segítettek összeállítani a csapatot, a meccsek koreográfiáját, felidézték a történeti hűséget. Ott mi nagyon összebarátkoztunk, igazából ott alapozódott meg az a bizalmi kötelék, amire később építhettem A nemzeti aranyait. Muszáj volt kialakuljon egy olyan együttdolgozás és együttgondolkozás, ami szükséges volt ahhoz, hogy a Szabadság, szerelmet sikerüljön úgy elkészíteni. És ennek köszönhetően Benedek Tibort, Fodor Rajmundot, Kiss Gergőt, Molnár Tamást, Gergely Istvánt, Szécsi Zolit, Székely Bulcsút személyes ismerőseimnek, már-már barátomnak mondhattam, és mivel onnantól minőségi szintet lépett a kapcsolatunk – Tibor például meghívott az esküvőjére, együtt vitorláztunk vele és Molnár Tamással a Kékszalagon –, egészen más dimenzióba helyezte a lehetőségeimet.

A pekingi ötkarikás játékok győzői, előtérben Kemény Dénes szövetségi kapitánnyal •  Fotó: Magyar Vízilabda Szövetség Galéria

A pekingi ötkarikás játékok győzői, előtérben Kemény Dénes szövetségi kapitánnyal

Fotó: Magyar Vízilabda Szövetség

– A nemzet aranyai kolozsvári bemutatóját követő közönségtalálkozón elmondta, nagyjából Benedek Tibor 2020 júniusában bekövetkezett halála után dőlt el, hogy elkészül a dokumentumfilm a pólós aranygenerációról. Miért nem jött össze hamarabb, amikor még élt a háromszoros olimpiai bajnok pólósok vezéregyénisége?

– Amikor 2003-ban Kemény Dénes megkért, többet ne menjünk forgatni az uszodába, az nem esett jól, különösen a további sikerek – megnyerték a barcelonai vébét, világligát, majd az athéni olimpiát – ismeretében. Nagyon sajnáltam, hogy kimaradtam ebből, de lassan megbékéltem vele. Telt-múlt az idő, miközben nem ültem tétlenül malmozva, jött a Spielberg-film is. (Az öt Oscar-díjra jelölt München című film magyarországi forgatásáért volt felelős helyi producerként – szerk. megj.) 2009 után, amikor már látszott, hogy ez a csapat kifelé megy a sikerkorszakból, nyilvánvaló volt, hogy ebből csak felidéző filmet lehet csinálni, hiszen egy csomó mindenről lemaradtam. Tiborral és Molnár Papesszel sokat beszéltünk arról, vajon miként akarom elkészíteni a filmet, de nem tudtam egzakt választ adni, mert nem volt egy kiváltó ok, hogy akkor csináljuk meg. Be kell ismernem, gyakorlatilag eltököltem az időt, holott biztosan nagyon más filmet tudtunk volna fogatni, ha Tibor velünk van, meghatározó lett volna a jelenléte. Ezt már sohasem tudjuk meg, milyen lett volna, szánom-bánom, ezzel kell szembenézni. Igyekeztünk pótolni, és ahhoz képest, hogy felidéző film, elég jól sikerült visszaterelni a fiúkat a múltba.

– Az 1997 és 2008 között mindent, többek között három ötkarikás aranyat megnyert vízilabda-válogatott berobbanását, majd tündöklését bemutató közel két és fél órás filmben a szövetségi kapitány, a Kemény-legények, szakértők, sőt külföldi sportemberek is próbálnak választ adni arra, mivel magyarázható Kásás Tamásék menetelése. Mi lehetett a titka annak a világverő gárdának, amelyik az athéni olimpián például úgy állt fel a dobogó legfelső fokára, hogy a tornán kétszer legyőzte az ezüst- és a bronzérmest is?

– Szerintem a filmből is kiderül, hogy itt nem egyetlen titok húzódott meg. Ebben a sportban, ebben a történetben amúgy sem lehet rámutatni valakire vagy valamire – legyen szó Benedek Tiborról vagy a munkáról, szerencséről, szeretetről –, hiszen soha nem azon múlik, ez kicsit a csillagok együttállása is. Nagyon sok minden kellett ahhoz, hogy működjön, nem beszélve a magyar vízilabda hihetetlen hagyományáról. Nem véletlenül létezik a mondás, hogy ha háttal állsz bármelyik magyarországi uszodának, és bedobsz egy féltéglát, elég nagy eséllyel eltalálsz egy olimpiai bajnokot. Mindez nagyon inspiratív közeg. Másrészt a filmben is igyekeztünk érthetően kiemelni, hogy itt összejött két generáció. Benedek Tibor, Varga Zsolt, Kósz Zoltán, Vincze Balázs, Tóth Frank idősebb korosztálya rettenetesen erős volt, de nem igazán érték el, amit szerettek volna, egy világkupa aranyon kívül nem sikerült révbe érni. Ugyanakkor volt a junior korosztály, hét-nyolc brutális tehetséggel – ha a focival hasonlítanám össze, akkor Pelé, a szintén brazil Ronaldo és Ronaldinho szintű virtuózok – ugyanazon csapatban egyidejűleg, ami matematikailag elég unikális dolog. Ehhez pedig adj hozzá egy intelligens, okos, művelt, a vízilabdát értő, korábban művelő edzőt, aki ráadásul hihetetlen pedagógiai érzékkel rendelkező pali, ami nagyon fontos tényező. Aki úgy nyúl ehhez a társasághoz – és ezt is igyekeztünk megmutatni –, hogy amikor hagyni kellett őket, akkor hagyta, volt, hogy ő vette a sört, amikor pedig hajtani kellett, akkor azt tette. Mindig azzal pimaszkodtam Dénessel, hogy matekos agya van, mert előre lát dolgokat, úgy avatkozott be a meccsbe, hogy tudta, mi fog történni. Ehhez kellettek befogadó oldalként a játékosok is, akik hajlandók vele együttműködni. Arról nem beszélve, hogy a magyar vízilabda hagyományai miatt a logisztikai háttér, az uszodák rendelkezésre álltak. A szerbek vagy a horvát származású egykori jugoszláv válogatott Ratko Rudic (aki szövetségi kapitányként Jugoszlávia, Olaszország és Horvátország nemzeti csapatát vezette az olimpiai aranyéremig) elmondták, hogy a 60-70-es években feleannyi uszoda sem volt Jugoszláviában, mint Magyarországon, ami nagyon nem mindegy. És ennek a sok összetevőnek volt számos, egyik a másikra ható eleme. Képzeljük el, hogy amikor a világot végigverő juniorok 1997-től bekerülnek a nagyválogatottba, szembetalálkoznak azokkal a szerbekkel, akik azt az élményanyagot vitték magukkal pszichésen, hogy ha bemennek a magyarok ellen a medencébe, akkor az kampó, kikapnak. Ez így is történt, aztán az első néhány év Savicék, Vujasinovicék számára arról szólt, hogy megtanulták, miként kaptak ki a magyaroktól, és erre építkezve tanultak meg minket megverni.

Legenda. Benedek Tibor vezére volt a magyar válogatottnak •  Fotó: MTI/Czagány Balázs Galéria

Legenda. Benedek Tibor vezére volt a magyar válogatottnak

Fotó: MTI/Czagány Balázs

– Mindamellett, hogy a zsinórban kivívott három olimpiai diadalnak a történetét, az aranygeneráció teljesítményét mutatja be, filmje egyúttal tisztelgés a férfiválogatottat 2013 és 2016 között szövetségi kapitányként is irányító Benedek Tibor előtt, akinek három évvel ezelőtt bekövetkezett halála nem csak a vízilabda világát rázta meg. Miként tudott kiemelkedni a világ legjobb 21. századi férfi vízilabdázójának megválasztott sportember a kortársai közül?

– Tibornak a személyisége nagyon érdekesen változott. Volt egy alapvetően introvertált alkatú fiú, aki nem született vízilabda-tehetség volt, azonban hihetetlen akarással és készséggel rendelkezett. Nem volt kiemelkedően tehetséges, de csomó mindent megtanult sok-sok munkával, közben a személyisége, mentalitása változott, megtanulta, miként működik az egész rendszer. Nem csak a vízilabda, hanem a csoportdinamika, megtanulta, mikor kinek kell megfelelni, kivel hogyan kell bánni, hogyan kell beszélni – hiszen az elején nem volt nagy dumás. Amellett, hogy a vízilabdát is tanulta, az elméjét is pallérozta. Varga Zsolttal (a férfiválogatott jelenlegi szövetségi kapitánya – szerk. megj.) együtt brutális mennyiségű könyvet olvasott el, sportot űztek abból is, hogy váltogatták a könyveket. Egyébként ez is fontos dolog, hogy a magyar vízilabda legendásan intellektuális sport. Ha megnézzük a hetvenes évek nagy csapatát, annak a tagjai – Faragó, Molnár, Gerendás, Cservenyák, Horkai, Szívós, Csapó – mind doktorok, márpedig ad egyfajta magabiztosságot, amikor érzed, hogy szellemileg is uralod a terepet.

– A filmben Varga Dénes úgy fogalmazta meg a magyarok „lépéselőnyét”, hogy miközben az ellenfelek évekig az olimpiára készültek, a magyarok erre születtek. Ez lehetett még a döntő faktor?

– Ez így van. Hogy valaki tehetségesnek születik, az egy génállomány, ráadásul ha ez a tehetséges legény vagy mag bekerül egy olyan közegbe, ami nagyon jó keltető, akkor abból nyilvánvalóan virágzó csoda nő ki. Ezt azért elég szar lehetett a külföldieknek végignézni.

Athénban oda-vissza megverték az ezüst- és a bronzérmest is a magyarok •  Fotó: Magyar Vízilabda Szövetség Galéria

Athénban oda-vissza megverték az ezüst- és a bronzérmest is a magyarok

Fotó: Magyar Vízilabda Szövetség

– Apropó, külföldiek! A filmben horvát, szerb, olasz egykori ellenfelek, edzők is megszólalnak, őszintén elmondva a véleményüket a magyar válogatottról. Miként sikerült meggyőzni erről őket? A halála után Benedek Tibortól meghökkentően őszinte önvallomásban búcsúzó egykori nagy szerb rivális, Aleksandar Sapic nyílt leveléből is kitűnt, mekkora tisztelet övezte a magyar csapat tagjait az ellenfelek részéről.

– Mindenkit meglepett Sapic önvallomása, kiállása, amivel kijött Tibor halála után, az sportemberi gesztus volt. Én megsüvegelem, ha az ember félre tudja tenni az egóját – amit ő azért a medencében nemigen tudott –, és idővel érik annyira mentálisan, szellemileg, hogy belássa, gyűlöletkeltéssel, hangulatkeltéssel nem sokra megyünk. Látta, hogy Tibor mit művelt a medencében, milyen karakterfejlődésen, milyen mennyiségű munkán ment keresztül, míg az lett, aki, és mindenki fejet hajtott előtte. Más kérdés, hogy a mi kameránk elé ki és milyen körülmények között hajlandó elülni, hogy ezt mélyinterjúban – kicsit úgy, mint a pszichológus előtt – megnyíljon és elmondja. Nagyon szerettem volna, ha eljön Sapic is, mert szerintem érdekes figura, de nem vállalta. A külföldiek meghívásával az egyik célom az volt, hogy azt az elfogultságot, amivel magyar filmkészítőként és vízilabda-őrültként rendelkezem, próbáljuk meg ellensúlyozni egy olyan objektivitással, amivel ők rendelkeznek. Hiszen pontosan tudják, mi zajlott a vízben, megélték a magyarokkal szembeni kudarcokat vagy időszakos sikereket, végig jelen voltak, tehát többet tudnak az egészről, mint én. Örülök, hogy ezt is viszonylag konok módon végighajtottam, mert hitelesebbé tette az egész sztorit. Mert a saját gyerekedet te is más szemmel látod, elfogult vagy vele szemben, de a szomszéd, az osztálytársa, az osztályfőnöke már másképp látja. Ergo egy külső szem, egy objektív megélés mindig hitelesít egy adott látásmódot. Ez nekem azért volt fontos, mert én hiteles filmet akartam csinálni. Nem csak abban, hogy mit csináltak a fiúk a víz alatt, mi volt az öltözőben, milyen volt a csapatszeánsz, miként változott Tibor karaktere – ezeket tudtam, triviális volt, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Az viszont nem, hogy a külföldi mit gondol, ezért baromira örültem, hogy ennyien eljöttek, ilyen lelkesek és őszinték voltak.

Az olimpiai bajnokok csapata a vízilabda All Star Gálán a debreceni Sportuszodában 2014-ben. Felső sor (b-j): Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Märcz Tamás, Kemény Dénes volt szövetségi kapitány, Gór-Nagy Miklós, Kásás Tamás, Kiss Gergely, alsó sor (b-j): Kósz Zoltán, Benedek Tibor, Varga I. Zsolt, Székely Bulcsú, Szécsi Zoltán, Varga Zsolt, Madaras Norbert, Varga Dénes, Kis Gábor, Varga Dániel •  Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt Galéria

Az olimpiai bajnokok csapata a vízilabda All Star Gálán a debreceni Sportuszodában 2014-ben. Felső sor (b-j): Gergely István, Hosnyánszky Norbert, Molnár Tamás, Steinmetz Ádám, Steinmetz Barnabás, Märcz Tamás, Kemény Dénes volt szövetségi kapitány, Gór-Nagy Miklós, Kásás Tamás, Kiss Gergely, alsó sor (b-j): Kósz Zoltán, Benedek Tibor, Varga I. Zsolt, Székely Bulcsú, Szécsi Zoltán, Varga Zsolt, Madaras Norbert, Varga Dénes, Kis Gábor, Varga Dániel

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

– Bár olimpiát 2008 óta nem nyertünk, a magyar vízilabda azért szállítja a sikereket, a férfiak idén Fukuokában világbajnokok lettek, ugyanakkor utánpótlásban két vébé-, valamint két Eb-aranyat szereztek a férfi- és női válogatottak, ami páratlan teljesítmény a sportágban. Lehet, lesz folytatása a magyar pólósikerek megfilmesítésének?

– Én ezt úgy fogom föl, hogy az a sztori, amit meg akartam filmesíteni, az 2008-ban véget ért. Ezt így álmodtam meg, így csináltuk meg. El lehetett volna menni egészen a 2012-es londoni olimpiáig, de nem dolgoztuk fel. Az én megközelítésemben folytatásról semmiképp nem beszélnék, mert az a szó konok módon történő értelmezését használva azt jelenti, hogy ez a sztori folytatódik. Márpedig ez a sztori nem folytatódik. Lehet egy másik filmet csinálni a mostani generációról vagy a későbbiekről, nem vagyok benne biztos, hogy erre én kellek vagy én vagyok alkalmas. Egész egyszerűen azért, mert az az élményanyag, amivel én rendelkezem erről a társaságról, az nincs meg bennem a mostani pólósnemzedékkel kapcsolatban, mert nem járok le annyit uszodába. Változatlanul imádom a vízilabdát, ott voltam a magyar kupadöntőn is, de koránt sincs annyi ismeretem a személyekről, a közegről, ez már más viszonyrendszer.

korábban írtuk

Világbajnok vízilabdázók idézték fel a Krónikának a fukuokai diadalmenetet
Világbajnok vízilabdázók idézték fel a Krónikának a fukuokai diadalmenetet

Újfent kiderült, miért tekintik a világ legnagyobb pólónemzetének a magyart: több száz szurkoló fogadta Budapesten hétfőn este a Fukuokában világbajnoki címet szerzett férfi vízilabda-válogatott hazatérő tagjait.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. szeptember 13., péntek

INTARO Trophy – a verseny, amely Marosvásárhelyt a nemzetközi tenisztérképre helyezi

A világ minden tájáról érkező élvonalbeli játékosok küzdenek a címért az INTARO Trophy nemzetközi férfi tenisztorna első kiadásán.

INTARO Trophy – a verseny, amely Marosvásárhelyt a nemzetközi tenisztérképre helyezi
2024. szeptember 10., kedd

Helyzetekből nem volt hiány, de gólt nem sikerült lőnie a magyar labdarúgó-válogatottnak a bosnyákok ellen

A magyar labdarúgó-válogatott gól nélküli döntetlent játszott Bosznia-Hercegovinával a Puskás Arénában kedden, a Nemzetek Ligája A divíziójának második fordulós mérkőzésén.

Helyzetekből nem volt hiány, de gólt nem sikerült lőnie a magyar labdarúgó-válogatottnak a bosnyákok ellen
2024. szeptember 09., hétfő

Puskás-díjas „hazai” magyar csatárt igazolt az Aradi UTA

Az Aradi UTA labdarúgócsapata leigazolta Zsóri Dánielt, aki 2019-ben elnyerte a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Puskás-díját.

Puskás-díjas „hazai” magyar csatárt igazolt az Aradi UTA
2024. szeptember 08., vasárnap

Magyarország 15, Románia 2 éremmel zárta a paralimpiát

Véget ért a párizsi paralimpia, melyen a magyar sportolók összesen 15, a románok 2 érmet szereztek.

Magyarország 15, Románia 2 éremmel zárta a paralimpiát
2024. szeptember 08., vasárnap

„Szégyellnünk kell magunkat”. Rendkívül kritikusan értékelt a súlyos vereség után Marco Rossi

Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya szerint a németektől elszenvedett szombati 5-0-s vereség során a csapat az első félidőben elfogadható teljesítményt nyújtott, a másodikban viszont „eltűnt a pályáról”.

„Szégyellnünk kell magunkat”. Rendkívül kritikusan értékelt a súlyos vereség után Marco Rossi
2024. szeptember 07., szombat

Szétcincálták a németek a magyar válogatottat a Nemzetek Ligája-összecsapáson

Csúnya vereségbe futott bele Magyarország labdarúgó-válogatottja a német együttes ellen a Düsseldorfban szombat este játszott Nemzetek Ligája-mérkőzésen.

Szétcincálták a németek a magyar válogatottat a Nemzetek Ligája-összecsapáson
2024. szeptember 07., szombat

Megvan Románia második érme a párizsi paralimpián: Camelia Ciripan asztaliteniszező bronzot nyert

Bronzérmet nyert Camelia Ciripan a párizsi paralimpia női egyéni asztalitenisz-versenyében (WS6).

Megvan Románia második érme a párizsi paralimpián: Camelia Ciripan asztaliteniszező bronzot nyert
2024. szeptember 07., szombat

Újabb magyar arany a paralimpián: Kiss Péter Pál kajakos védte meg címét

A kajakos Kiss Péter Pál címét megvédve aranyérmet szerzett a KL1-es kategóriában, 200 méteren a párizsi paralimpia szombati versenynapján. A nyolc éve Rióban ezüstérmes Suba Róbert a negyedik helyen ért célba.

Újabb magyar arany a paralimpián: Kiss Péter Pál kajakos védte meg címét
2024. szeptember 06., péntek

A magyarok két újabb paralimpiai érmet bezsebeltek Párizsban

A címvédőként érkezett úszó Konkoly Zsófia ezüstérmet szerzett pénteken az S9-es sérültségi kategória 100 méter pillangó számában a párizsi paralimpián.

A magyarok két újabb paralimpiai érmet bezsebeltek Párizsban
2024. szeptember 06., péntek

Újabb magyar paralimpiai érem távolugrásban

Luterán Petra ezüstérmet szerzett a T47-es kategória távolugró számában pénteken a párizsi paralimpián.

Újabb magyar paralimpiai érem távolugrásban
Újabb magyar paralimpiai érem távolugrásban
2024. szeptember 06., péntek

Újabb magyar paralimpiai érem távolugrásban