Varga Zsolt szövetségi kapitány kiemelte, tanítványai külön is sok munkát felvállaltak azért, hogy a csapat jól működjön, és lépésről lépésre sikerült fejlődnie a társaságnak. „Lehet, hogy nálunk vannak a legjobb játékosok, de háttérbe tudtuk szorítani az egyéni érdekeket, és nem jöttek elő azok az egyénieskedések, amik talán a korábbi világversenyeken megvoltak” – állapította meg Jansik Szilárd csapatkapitány. Hozzátette, a válogatott már az utolsó sípszót követően elhatározta, hogy nem állnak meg, küzdenek tovább, mivel Párizsban is fel szeretnének állni a dobogó tetejére az Eiffel-torony előtt, ezzel megvalósítva gyermekkori álmukat.

„Üldözőből üldözött” lett a magyar válogatott

A fukuokai hősök Világbajnok felirattal ellátott pólóban, aranyéremmel a nyakukban vettek részt a sajtóértekezleten; a világbajnokság legértékesebb játékosának (MVP) megválasztott Zalánki Gergő a kisfiával az ölében ült ki az újságíróhad elé, de Zénó hamar megunta a sok idegent. A Krónika munkatársának kilenc világbajnokkal is alkalma volt röviden beszélgetnie a sajtótájékoztatót követően, a maratoni hosszúságú közönségtalálkozó előtt és után (a válogatott tagjai több mint egy órán keresztül osztogatták az autogrammokat, álltak be szelfire a szurkolókkal). Az eddig olimpiai bronzéremmel és Európa-bajnoki címmel büszkélkedő Angyal Dániel elmondta, a torna második hetét, a komoly téttel bíró mérkőzéseket hozó kieséses szakaszt érzelmi hullámvasútként élte át, aminek a kicsúcsosodása volt a döntő a büntetőpárbajjal.

„Talán nem mi voltunk a legesélyesebbek, de az esélyesek egyike voltunk a vébén, tisztában voltunk előtte is, hogy jó csapatunk van, amit most képesek voltunk bebizonyítani. Azért sikerült, mert nagyon egységesek voltunk, mindenki azért dolgozott, hogy a csapat eredményes legyen, ez vezetett ehhez az eredményhez” – vázolta a fukuokai siker titkát a kiváló védő, akinek édesanyja egyébként megfogadta: tetováltatja magát, ha fia aranyéremmel tér haza a felkelő nap országából. A következő idénytől légiósnak álló, a Marseille csapatához igazoló Angyal szerint a világbajnoki cím másfajta felelősség, „üldözőkből üldözöttek” lettek, mindenki a magyarokat akarja majd megverni, ettől függetlenül

„Extra klasszis gólokat szereztünk, említhetném Német Toni, Jansik Szili találatait, Vámos Márton, Zalánki Gergő bombáit, az én utolsó másodperces találatomat, és akkor Varga Dénes csavargóljáról nem is beszéltem. Mindenki hozzátette azt, aminek köszönhetően a magyar virtusról beszélünk a vízilabdában” – válaszolta lapunknak Manhercz, aki a hispánok elleni elődöntőben az utolsó másodpercben a fináléba lőtte a válogatottat, ott pedig három góllal szórta meg a görögöket, köztük egy ugyancsak szépségdíjas találattal. Az Angyallal együtt a budapesti OSC-ből Franciaországba igazoló klasszis bevallotta, az ilyen pillanatokért érdemes sportolni, a válogatott sikerét pedig annak tulajdonítja, hogy komplex csapatot alkotnak, amelynek tagjai közül mindig volt, aki előre tudott lépni.

Varga Dénes: meg akarjuk nyerni az olimpiát is!

Varga Dénest, a csapat egyetlen olimpiai bajnokát arról fagggattuk, elégedett-e személyes teljesítményével, tekintve, hogy támadójátéka mellett (aminek kiemelkedő pillanata volt gyönyörű csavargólja) a védekezésben extrát nyújtott, a spanyolok és a görögök ellen is kulcsmomentumokban blokkolt. A világklasszis közölte, egy sportember nem lehet maradéktalanul elégedett önmagával, ugyanakkor sok olyan jel van, ami nagyon tetszett neki.

„Összességében a győzelem mindent felülír, ülhetnénk a babérjainkon, de ez még nem a végállomás, mert az olimpiára hegyezzük ki magunkat. Figyelembe kell venni, hogy ezek a rangadónak számító meccsek – kezdve a horvátok elleni csoportmérkőzéssel – mind nagyon szorosak volt. Attól, hogy megnyertük a világbajnokságot, nem jelenti, hogy egyértelműen mindenki fölött állunk, hanem hogy hajszálnyival jobbnak bizonyultunk az adott pillanatban” – válaszolta Varga, hozzátéve, a saját játékában is lát dolgokat, amiket még finomítani kell ahhoz, hogy még jobban tudja szolgálni a csapat javát.

A kétszeres világbajnok Madarashoz Vámos Mártonnal együtt csatlakozó 36 éves vízilabdázó úgy véli, a mostani vébé-arany egyértelmű jele annak, hogy számolni kell a párizsi ötkarikás játékokon a magyar válogatottal, viszont a mezőny ettől függetlenül kiegyenlített.

„Dolgoztunk ezen pszichológussal is, továbbá Gárdonyi András kapusedző és Lévai Márton kapus kollégám is sokat segít a partról. Túl kell tennünk magunkat az ilyesmin, hiszen egy kapus életéhez hozzátartoznak a kapott gólok, enélkül nem lehet meccset lehozni, vagy csak nagyon ritkán. És lesznek olyan lövések is, amelyek átcsúsznak a kéz alatt, de nem szabad mérgelődni, mert nincs vége a mérkőzésnek, és a következő lövéseknél javítani lehet” – árulta el Vogel Soma, hozzátéve, a szétlövés közben az járt a fejében, hogy javítania kell a csapatért is, és meg kell nyerniük a döntőt.

„Ez intő jel, hogy jó úton vagyunk, de azt is meg kell fogadnunk, hogy nem szabad megállni, hanem még keményebben kell edzeni. A tavalyi budapesti vébé kudarcnak számító 7. helye után elindultunk egy jó úton, és a spliti Eb-n nagyon jól teljesítettünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Covid miatt elmaradtak versenyek, a vébé után Eb-t is rendeztek, így újra bizonyítani tudtunk, márpedig a 7. hely után óriási bizonyítási vágy volt bennünk” – emelte ki Jansik, aki szerint nagyon közel állnak egymáshoz férfi pólóban a topcsapatok, amit a magyarok példáján túl az is bizonyít, hogy a tavalyi Eb-győztes horvátok a mostani világbajnokságon csak a 9. helyen végeztek. „Reméljük, mi jövőre az olimpián is elsők leszünk” – szabta meg az irányt a válogatott csékája. Határozottan a párizsi győzelmet nevezte meg lapunknak következő nagy célként Jansik két fiatal csapat- és klubtársa, Fekete Gergő, valamint Molnár Erik is.

Két vébé-arany egy hónap alatt, új testvérpár a válogatottban

És akkor jöjjenek a fiatalok! A válogatott tagjai közül a legfiatalabb, húszéves Molnár és Vigvári Vince mondhatja el magáról, hogy ugyanabban az évben két világbajnoki aranyat nyert: egyet az U-20-as csapat tagjaként júniusban Otopeniben, egyet pedig a felnőttekkel Fukuokában. Vigvári lapunknak ezzel kapcsolatban elmondta, viccelődve fel is emlegették az „öregeknek”, hogy bár Varga Dénesnek is van junior és felnőtt vb-címe egyaránt, azokat nem egy hónapon belül szerezte.

„Ez egyszerűen elképesztő! Azért küzdöttünk, hogy bekerüljünk a felnőtt csapatba, a következő cél pedig, mint minden magyar vízilabdázónak, az aranyérem” – lelkendezett Vigvári, aki számára azért is marad különleges a fukuokai torna, mert – a Los Angeles-i világkupát követő második közös felnőtt világversenyükön – bátyjával, Vendellel léphettek fel a dobogó legfelső fokára. Mindez egy újabb különleges sikerszéria kezdete lehet a magyar vízilabdában, amelynek aranykönyvébe korábban a Decker- és a Varga-fivérek írták be a nevüket. „Várjuk már, hogy együtt szerepeljünk világeseményeken, erre egyre több esélyünk lesz. Sokat is dolgozunk a hétköznapokban, hogy ez megvalósuljon, mert komoly céljaink vannak közösen is. Élvezzük a közös pólózást, nem kizárt, hogy a jövőben akár klubszinten is együtt játszunk” – válaszolta kérdésünkre az OSC fiatal titánja.