Megremegtek a kapusok, valahányszor villant Kiss Gergely legendás balkeze
Fotó: MTI/Czagány Balázs
A magyar vízilabda aranygenerációjának titka részben abban keresendő, hogy a hibáink mellett is szerettük, elfogadtuk egymást, megvolt bennünk az a lelki kötelék, ami más csapatoknál ilyen szinten nem fellelhető – vallja a Krónikának adott interjúban a háromszoros olimpiai bajnokok közül aktív pályafutását utolsóként befejező Kiss Gergely. A Kemény-csapat egyik biztos pontjának számító, 42. születésnapját szeptember 21-én ünneplő balkezes klasszis szerint nem szabad elszállni a sikertől, és a kudarcot is fel kell tudni dolgozni.
2019. szeptember 21., 14:432019. szeptember 21., 14:43
2019. szeptember 21., 15:092019. szeptember 21., 15:09
– Harmincöt éves, a legmagasabb szinten folytatott vízilabdás pályafutás ért véget azzal, hogy augusztusban bejelentette: szögre akasztja a sapkát. Tudom, hogy már több éve fontolgatja a befejezést, miért éppen most érezte elérkezettnek a pillanatot?
– Amikor a generációm számos tagjával együtt 2012-ben elköszöntünk a nemzeti válogatottól, beindult egy folyamat. Klubszinten még játszani akartam, de úgy éreztem, már nem tudok megfelelőképpen teljesíteni a 8-9 hónapos klubszezonban, és még a három hónapos nyári idényben a válogatottban, a kettő együtt már sok. Ebben a folyamatban az elmúlt szezon biztos lépcsőfok volt, már csak heti négy edzésre jártam, és csak 13-14 mérkőzést, minden harmadik meccset játszottam. Mivel éreztem, hogy ennél kevesebbet már nem lehet játszani, eldöntöttem, jöjjön el ebben a szezonban a búcsú ideje. Külön öröm volt számomra, hogy ezt olimpiai bajnok csapattársaimmal együtt, kétnapos gála keretében tudtuk átélni, amikor a búcsúmérkőzésemen kívül újrajátszottuk a 2000-es magyar–orosz olimpiai döntőt is.
– A jelek szerint azonban mégsem könnyű abbahagyni, hiszen kiváltotta a sportorvosi engedélyét, és jelezte: szükség esetén medencébe ugrik klubcsapata, az előző idényt a 7. helyen záró Honvéd jobb előmenetele érdekében. Mi motiválja még?
– Szimplán a mozgás öröme és az egészségi állapotom megőrzése. Az olyan sportolónak, aki hozzám hasonlóan őrült sokat edzett, nem szabad egyik pillanatról a másikra leállnia. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely nagyon sok munkát végzett az edzéseken, és ezt a hetente öt napon keresztül végzett napi 4-6 óra edzést, amihez még hozzáadódtak a hétvégi mérkőzések, nem lehet hirtelen abbahagyni. Úgyhogy egész életemben edzeni szeretnék, aztán hogy abból mennyi lesz a vízilabdás tréning a csapattal, még most nem tudom, de ebben a szezonban még heti háromszor edzek a fiúkkal, segítek a felnőtt csapat fiatalabb játékosainak.
– És mi vagy ki ösztönözte arra hatévesen, hogy a vízilabdát válassza? Hiszen termeténél, adottságainál fogva lehetett volna mondjuk birkózó vagy súlyemelő is.
– Vagy kajakos, harcművész. Az fogott meg, hogy csapatsportágról van szó, ahol labda van, mérkőzés, gól, győzelem. A szüleim mindenképpen szerették volna, hogy hamar megtanuljak úszni, az uszoda világában pedig hamar elindítottak a vízilabda felé a genetikai alapjaim, tehát hogy magas és balkezes vagyok. És egyből beleszerettem a sportágba.
– Nem sokat kellett várnia a sikerekre, hiszen 1993-ban ifjúsági, 1994-ben junior-Európa-bajnokságot, 1995-ben junior-világbajnoki címet nyert, hogy aztán 1997-ben felnőttként is felülhessen Európa trónjára. Mennyiben fokozta az Ön nevével fémjelzett aranygeneráció tagjainak sikeréhségét, hogy a magyar felnőtt vízilabda-válogatottnak csak két-három évtizeddel azelőtt sikerült aranyat szereznie számottevő világversenyen? Mi volt a titka tulajdonképpen a 2000-ben Sydney-ben első olimpiáját megnyert aranycsapatnak?
– A legtöbb országnak vannak tradicionális sportágai, nekünk ilyen az úszás, vívás, kajak-kenu, vízilabda, ahol régóta a világ élvonalába tartozunk. Mivel a nyolcvanas években sok év telt el siker nélkül, bennünket az motivált, hogy van miért küzdeni, meg kell mutatnunk, milyen jó generáció vagyunk. A hétköznapokban ez szimpla maximalizmus volt részünkről.
Erre talán az angol effective (célravezető, eredményes – szerk. megj.) kifejezés a legtalálóbb: problémamegoldó képesség, helyzetfelismerés, kitartás, szorgalom, a tehetségből fakadó technikai tudás, állóképesség, és még sorolhatnám azokat a képességeket, amelyekben kimagaslóak voltunk szinte egytől egyig. Innen aztán egyenes út vezetett a győzelmi vágyig, kényszerig. Összeszokottságunk abból is fakadt, hogy tizenkét-tizenhárom éves korunktól együtt játszottunk, illetve hogy a hibáink ellenére is szerettük, elfogadtuk egymást, megvolt bennünk az a lelki kötelék, ami más csapatoknál ilyen szinten nem fellelhető.
– Sydney-t követte az athéni címvédés, majd a triplázást jelentő pekingi diadal. Azt hiszem, ha száz magyar vízilabda-szurkolót faggatunk, a többségnek az athéni ötkarikás játékok jelentik a csúcsot, ahol úgy aratott diadalt a csapat, hogy kétszer verte az ezüst- és a bronzérmest is. Ön pedig nem mellesleg négy találatot szerzett a minden idők egyik legjobb összecsapásának számító döntőben, köztük a győztest. Ki tudna ragadni kedvenc pillanatot a pályafutása sikeres momentumai közül?
– Mivel engem inkább támadóként könyvelnek el, akinek a gólpasszai, támadójátéka erősebb, míg a védekezése gyengébb volt, nyilván azok számítanak kiemelkedő pillanatoknak, amikor a csapat nagyon jól játszott, emellett pedig nekem is jól ment. Jól emlékszem a 2003-as barcelonai világbajnokságon szerzett aranyérmünkre, ami az összesen három elvesztett döntő mellett sajnos az egyetlen vb-elsőségünk, emiatt a maximalizmusból fakadóan fáj az embernek. A barcelonai tornán volt egy szabály, hogy ha egy edző időt kér, amikor az ellenfélnél van a labda, akkor büntetővel sújtják a csapatát. Paolo De Crescenzo, az olasz válogatott szövetségi kapitánya – akit egyébként imádtam, edzőm volt Nápolyban, Bajnokok Ligáját nyertünk együtt – az éjfél utánig tartó finálé hosszabbításában, amikor egy góllal vezettünk, kikérte az idejét abban a reményben, hogy elhibázzuk, és a hátrányt büntetődobásra menthetik. A csapattársaim engem küldtek lőni a büntetőt, egyedül voltam az olasz kapussal, társai keselyűként várták a magyar kapu előtt, hogy esetleg hibázok. Több mint tízezer ember előtt kellett bátran cselekednem, és nagyon szép pillanat volt, hogy belőttem, ezáltal két góllal nyertük a vébédöntőt. Persze emlékezetesek az athéni döntőben szerzett góljaim is, akárcsak az, amikor a Honvéd és a Vasas 2002-es, botrányos bajnoki döntőjében több ütést kaptam, kórházba kerültem, agyrázkódásom, arccsonttörésem és állkapocscsont-repedésem is volt. Öt nappal később mégis négy gólt lőttem korábbi csapatomnak, a Kásás Tomi-féle Possilipo Napolinak, és én lettem a BL négyes döntőjének legjobb játékosa. Fantasztikus volt az is, amikor megkaptam a világ legjobb játékosának járó aranysapkát, amit féltve őrzök otthon. De ugyanilyen emlékezetesek a csapat kimagasló teljesítményei, amikor hat-nyolc góllal vertük a szerbeket világkupán, világligán, olyan összhang volt nálunk, hogy topcsapatok esélytelenül kóvályogtak ellenünk. És még sorolhatnám a meccseket, a sevillai Eb-arany és a pekingi ötkarikás elsőség közötti 12 év pályafutásom nagyon szép korszaka volt.
– És miként sikerült túllépni a kudarcokon, a hullámvölgyeken? Említhetném például a 2012-es londoni olimpián a csoportban és a negyeddöntőben elszenvedett vereséget, amely köztudottan Önt is megviselte.
– Talán generációm valamennyi tagja nevében elmondhatom: nagyon segített a pályafutásunk során, hogy sok sikert megélhettünk. És ha sok pozitív dolog van a mérleg egyik serpenyőjében, úgy sokkal könnyebb elviselni a negatívumot is.
Miközben klubszinten többtucatnyi veresége van az embernek, a válogatottban elszenvedett kudarcok emlékezetesebbek, hogy csak azt említsem, amikor a szerbek ellen elődöntőben négy góllal vezettünk, majd mégsem sikerült nyernünk. De ezen túl kell tennünk magunkat, új nap jön új kihívással, és ahogy egy sikerélményt le kell tudni rendezni az agyban és a lélekben, úgy a kudarcot is, ez örök feladat. Akad, akinek szakemberre van szüksége egy-egy kudarc leküzdésére, mindez elsősorban az egyéni sportolókra érvényes, de csapatszinten is tud traumákat okozni egy sportoló számára a kudarc. De a sport azért is előnyös, mert megtanít arra, hogy pozitívan dolgozzuk fel a sikert, hogy ne szálljunk el tőle, más esetben pedig azt tudatosítja, hogy az illető nem kudarcember, hanem csak az adott feladat nem sikerült.
– Feltételezem, a fiatal játékosok sokszor fordulnak Önhöz tanácsért a Honvédban és máshol is. Mit szokott mondani nekik, miként tudnak többé válni egy átlagos vízilabdázónál?
– Azt szoktam mondani, ha valaki bemegy a munkahelyére, lemegy edzésre, és megcsinálgatja a dolgát, biztosan nem lesz kiváló, csak szürke szintet tud elérni.
Akinek büdös a munka, az ne várja, hogy kitüntetéseket kap, sikereket ér el. Maximálisan ki kell használni az edzésidőt, ha lehet, többet kell tenni, mint amit elvárnak tőlem.
– Nagyon sokan – beleértve neves ellenfeleket – Önt tartják az elmúlt évtizedek egyik legjobb balkezes játékosának, pedig a rosszkéz oldalon a magyar vízilabdában is elég szép a felhozatal. Ez a poszt mennyire tekinthető specifikusnak a kapásoldalihoz képest? És mi a véleménye a részben az Ön technikáját alkalmazó, Önt példaképnek tekintő jelenlegi válogatott balkezesekről, Vámos Mártonról, Zalánki Gergőről?
– A balkezesek különleges helyzete abból adódik, hogy ők a jobb szélen kényelmes kapáspasszokkal és -lövésekkel könnyebben tudnak helyzetbe kerülni, illetve szemben vannak a jobbkezes társaikkal, ezáltal jó passzt tudnak nekik adni. Mi vagyunk az ő tükrük, tőlünk várhatják a legtöbb gólpasszt. Mivel az edzések során kilencven százalékban jobbkezesekhez szoknak, a kapusok nehezebben védik a balkezesek lövéseit, az orosz vagy a szerb válogatott például balkezes nélkül készült az athéni és sydney-i olimpiára, miközben nálunk mindig volt legalább három balkezes a keretben. Ez a mi kapusainknak pluszt jelentett, míg az ellenfél hálóőrei jobban féltek a balkezes lövőktől. Vámos Marci és Zalánki Gergő sokkal gyorsabb, mint én voltam, én talán több pozícióban tudtam játszani. Tehát van hasonlóság köztünk, és remélem, elérik, sőt túlszárnyalják az én szintemet, még ha nem is feltétlenül az olimpiai aranyak száma tekintetében, hanem tudásban, a csapathoz való viszonyulásban. Fontos, hogy a tehetségük mellett maximumra fejlesszék a képességeiket, ugyanakkor mindig nagy feladat marad az alázat, szerénység: bármilyen sikert érnek el, maradjanak mindig a földön, kudarc estén lépjenek tovább.
Kiss Gergely 2014-ben megjelent, Életem a játék című önéletrajzi könyve végigköveti a világklasszis pólós életének főbb állomásait
Fotó: Pál Árpád
– Miként látja a magyar póló jelenlegi helyzetét, gondolok itt az idei vébén 4. helyezett férfiválogatottunk elmúlt időszakban nem túl fényes teljesítményére?
– Ez olyan összetett kérdés, hogy külön nagyinterjú témája is lehetne. Valóban vannak nehézségek, ami miatt nincs meg a korábbi eredményesség, de nem lehet elvárni, hogy mindig összehozzunk a mienkhez hasonló generációt, ne legyen ez az összehasonlítási alap. Mi se nyertünk mindig, most sem lehet ez elvárás. Figyelembe kell venni azt is, hogy megváltozott a világ, megváltoztak a generációk. Az olimpiai érem mindig jó eredmény, én erősen szurkolok, hogy a női és férfi csapatnak sikerüljön érmet szereznie.
– Háromszoros olimpiai bajnok társainak többsége aktív pályafutásának befejezése után is a sportágon belül maradt. Ön jogász, a civil életben is aktív, mik a tervei, látjuk vajon más szerepkörben a medence szélén?
– A budapesti Modern Sport Akadémia elnöke vagyok, három egyesületnél tanácsadó, a Nagy Sportágválasztó sportrendezvény-szervező iroda kommunikációs igazgatója, emellett a jövő évi budapesti vízilabda-Európa-bajnokságnál leszek háttértanácsadó. Játékvezetőként és edzőként nem vagyok ugyan jelen, de ott vagyok a sport világában. Bár van ilyen végzettségem, nem tervezem az edzősködést, de nem mondhatom, hogy ez végleges döntés.
Dr. Kiss Gergely
Vízilabdázó, jogász; Budapesten született 1977. szeptember 21-én. Háromszoros olimpiai (2000, 2004, 2008), egyszeres világ- (2003), kétszeres Európa-bajnok (1997, 1999), kétszeres Világliga- és Euroliga győztes, hatszoros magyar bajnok, 2004-ben a világ legjobb játékosának választották. Benedek Tiborral, Biros Péterrel, Kásás Tamással, Molnár Tamással és Szécsi Zoltánnal együtt beválasztották a sportág hírességeinek csarnokába. Nős, felesége Valkai Anna vízilabdázó. Három gyermek, Olívia (2016), Viktória (2003) és Patrícia (2006) édesapja.
A Ferencváros hazai pályán 1-0-ra legyőzte csütörtökön a Nice csapatát a labdarúgó Európa-liga alapszakaszának harmadik fordulójában, így megszerezte az első pontjait.
A magyar válogatott maradt a 32. helyen a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) legfrissebb világranglistáján, a FIFA-ranglistát továbbra is a világbajnok és Copa América-győztes Argentína vezeti.
Cristiano Ronaldo keresi a legtöbb pénzt 2024-ben is a labdarúgók közül a Forbes magazin legfrissebb kimutatása szerint.
Két ezüstérmet nyert vasárnap Szőcs Bernadette az ausztriai Linzben megszervezett asztalitenisz Európa-bajnokságon, miután a női páros küzdelmeiben, majd egyéniben is vereséget szenvedett a fináléban.
Charles Leclerc, a Ferrari monacói versenyzője nyerte a Forma–1-es Egyesült Államok Nagydíját vasárnap a texasi Austinban, ahol a show-t a világbajnoki címvédő és éllovas Max Verstappen (Red Bull) Lando Norrisszal (McLaren) vívott csatája vitte el.
A Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid 2-1-re nyert a Celta Vigo otthonában a spanyol labdarúgó-bajnokság tizedik fordulójának szombati játéknapján.
A vizes sportok nemzetközi szövetsége hat hónapra felfüggesztette, valamint 50 ezer dolláros pénzbüntetéssel sújtotta az olasz férfi vízilabda-válogatottat a magyarok elleni olimpiai negyeddöntőt követő botrányok miatt.
Marcel Ciolacu kormányfő szerint „tisztázta” az olimpiai sportolók jutalmazása körül kialakult helyzetet az illetékes tisztségviselőkkel, ezért nincs szükség a miniszterelnök ellenőrző testületének vizsgálatára ebben az ügyben.
Tizenhét évvel ezelőtt kezdődött Interliga néven a magyar és román határ menti megyék közös labdarúgó-bajnoksága, amelyben a 8–11 éves gyerekekből álló csapatok vesznek részt. Uniós támogatással hívták életre, de azóta önszerveződővé vált.
Elisabeta Lipă, az Országos Sportügynökség elnöke csütörtökön kijelentette, nem hiszi, hogy bárki is azt képzelheti, hogy a román evezősszövetség (FRC) könyvelője 160 000 eurós pénzdíjban részesülhet.
szóljon hozzá!