A Krónika megkeresésére Kiss jelezte: a februári béreket már nem kapta meg a női szakosztály, ráadásul még a 3 × 3-as bajnokságban való kötelező részvételt is önköltségen oldották meg. A játékosok és az edzők még ilyen körülmények között is kitartottak, a klubvezetés viszont már nem nevezte be őket a 2019–2020-as szezonra.

Pedig egy évvel ezelőtt még igény mutatkozott a szakosztályra. Kiss szerint nem is lett volna probléma a sportklub működésével, ha a megítélt támogatást átutalják.

– mondta Kiss István, aki korábban azt a Marosvásárhelyi Siriust menedzselte, amelynek felnőtt női kosárlabdacsapata nemcsak feljutott, hanem meg is vetette lábát az élvonalban. Megjegyezte, hogy a VSK-től függetlenül az elmúlt szezonban már nem vállalták volna az indulást, de nem olvadtak be teljesen a városi sportklubba, hanem megőrizték utánpótláscsapataikat, amelyekkel a továbbiakban is foglalkozni kívánnak. „Az első évet próbaévnek szántuk a VSK-nál. Ez jó döntésnek bizonyult” – mondta.

Felnőtt női kosárlabdacsapatra viszont még várnia kell Marosvásárhelynek.

Akkor, amikor felnőnek a magánszférából érkezők mellé. Akkor, amikor nem a populista szövegeknek ülnek fel az emberek. Akkor, amikor nem a város költségvetésének 1,5–2%-át irigylik egyesek az élsporttól” – ezt a közleményében írta, elnézést kérve azon szponzoraiktól, akik bár végig támogatták őket, a klub által megígért ellenszolgáltatást nem kapták meg.

Kiss lapunknak rámutatott arra is, hogy a kialakult helyzet miatt játékosaiknak most új csapatot kell keresniük, többüknek pedig ez iskola- és egyetemváltást is jelent majd. „A tanács és a végrehajtók emberi sorsokkal játszanak” – hangsúlyozta, figyelmeztetve, hogy ez nemcsak női kosárlabdázókat érinti, mert a férfiszakosztály és a labdarúgócsapat is hasonlóan kényes helyzetben van.