Játékfilm az angol királyi családról

Stephen Frears nagy feladatra vállalkozott, amikor korunk talán legismertebb embereiről készített filmet. Az, hogy hihetetlenül izgalmas és megindító emberi történet bontakozik ki a szemünk előtt, nemcsak az alapos történeti kutatómunkának, hanem a fantasztikus színészi alakításoknak is köszönhető.

2012. június 05., 09:172012. június 05., 09:17

„Koronás fő nem lel nyugalomra” – írja William Shakespeare a IV. Henrik II. felvonásában. Az idézet a mai napig aktuális. Kevés olyan személyiség van a modernkori történelemben, akinek a halála az egész világot megrendítette.

Diana hercegnő élete a tündérmese és a rémdráma keveréke. A közvélemény tudni vélte, hogy Diana a királyi háznak nem volt kedves; látszólag ezt igazolta a család attitűdje a tragédiát követően. II. Erzsébet balmorali kastélyában maradt, míg Londonban egyre csak gyűlt a világ minden tájáról érkező gyászoló tömeg. A frissen választott miniszterelnök, Tony Blair népszerűsége az egekbe szökött a televízióban közvetített, megindító gyászbeszéde után. Anglia értetlenül állt királynője hallgatása előtt, soha nem látott érzelmi kitörések ítélték el a protokollhoz ragaszkodó királyi családot. 

A film a hercegnő halálát követő hétről szól – Erzsébet királynő és miniszterelnöke szemszögéből láttatva az eseményeket.

A film kiválóságát számos díjjal ismerték el. 2006-ban a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon díjeső várta. A 2006-os Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon is díjazták: a FIPRESCI-díjat Stephen Frears kapta; a Legjobb női alakítás Helen Mirrent, a Legjobb forgatókönyv Peter Morgant dicséri. 2007-ben Oscar-díjjal jutalmazták Helen Mirrent a legjobb női alakításért, s ugyanebben az évben elnyerte az Európai Filmdíjat, a Golden Globe-díjat és a BAFTA-díjat is.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei