2007. szeptember 27., 00:002007. szeptember 27., 00:00
A csíkszeredai Barozda-koncerttel kezdődik ma az erdélyi táncház 30. születésnapját ünneplő rendezvénysorozat. Megpihenhet, ünnepelhet ön is, csapata is. Kik alkotják ezt a csapatot?
Elsősorban az a néhány ember, akikkel dédelgetni kezdtük a találkozó gondolatát. Aztán a menet közben verbuválódott nagy csapat, közel száz önkéntes, akik a táncházasok felkutatásában segítettek. Az első felhívásunkat májusban indítottuk útjára, azóta több mint 350-en vagyunk az erdélyi táncházas-levelezőlistán, és közel 2300 táncházas nevét lehet olvasni a www.erdelyitanchaz.ro című honlapunkon.
Miért tartotta fontosnak felkutatni valamennyi táncházast?
Régi álmom ez a számvetés: vajon mekkorára terebélyesedett a facsemete, amit az 1970-es évek végén ültettünk el? Hány erdélyi táncházas lehet? Valahogy mindegyikükre kíváncsi voltam. Nemcsak azokra, akik a nagyvárosokban jártak táncházba, hanem azokra is, akik kis településeken adták át tudásukat. Úgy érzem, tiszteletet érdemelnek ők, kik küszködve, gépzenére, akár tíz embernek tanították a széki lassút. Mint ahogy mást kíván az, ha a kolozsvári Báthory-gimnáziumban tanítasz magyart, vagy ha titokban lopod vissza az anyanyelvet egy eldugott moldvai faluban. A táncházban nem számít, kinek mi a foglalkozása, van köztünk író és színész, orvos és vállalkozó, politikus és püspök. Összetartozunk a népzenében és -táncban. Elenyészően kevesen kötöttek közülünk vegyes házasságot, és sokunknak van táncházas gyereke. A táncház ma az a hely, ahol a „veteránok” együtt buliznak a gyerekeikkel.
Hogyan sikerült a nyomukra bukkanni?
Embert próbáló munka volt, levelek és telefonbeszélgetések százával, egyeztetésekkel, listaíró kalákákkal. Csak az összesítésen hetek óta dolgozunk. A lista nincs lezárva, egyre érkeznek az újabb nevek és kiegészítések. „Kicsi a világ, de a miénkben nagyon sokan vannak” – mondta Török Zoltán, levelezőlistánk ötlet- és rendszergazdája. És a kicsi világunkból nagyon sokan vállaltak feladatot azért, hogy megtaláljuk a többieket, egymást. Így az is barátunkká lett, akit korábban alig ismertünk. A táncházat legtöbbször letudják azzal a mondattal, hogy a zenészek húzzák a talpalávalót, a táncosok ropják a táncot. Ezért is fontos, hogy mi magunk összegezzünk: ki mikor és hol muzsikált, tanított, táncolt. Ki kinek adta tovább a tanultakat, miért és milyen áron? Mi, „veteránok” még jól emlékszünk a kezdeti időkre, a fiatalabbaknak pedig a máról szól a számvetés. Így, majdan, az ötvenéves ünnepet szervezőknek csak hozzá kell tenniük a maguk feljegyzéseit.
Mi adott erőt ehhez a munkához?
A számtalan vallomáslevél. Ahogy sorra nyíltak meg a szívek, mert legtöbben nem csupán neveket küldtek, de életükről is beszámoltak. Mindig akadt jó szó, biztatás. Naprakészen kezdtünk tudni egymásról: idegenekből jó ismerősök lettek, ismerősökből barátok. Közben kitaláltuk a világ első néma rádióját is a világhálón, a Szabad Madár Rádiót. Mert ha leírom, hogy Erdélyország az én hazám, minden „kedves hallgatónkban” ugyanaz a dallam szólal meg. Sok humorral, nevetéssel jóízűen „beszélgetünk”. És ha bajok-gondok adódtak, helytállással bizonyított a csapat. A közel öt hónapnyi szervezés alatt magam is alázatot tanultam általuk. Érettük. Erősödtünk összetartozásban.
Mit hozhat ez az ünnep?
Azt, hogy az emberek mulassanak, találkozzanak egymással. Szoktuk mondani a zenészeimmel: a jó buli ott van, ahol csináljuk. Sok helyütt úgy és azért írtak-szóltak a találkozónkról, mert olyan jól hangzott, hogy ezrek gyűlnek össze Csíkszeredában. Nem az a lényeg, hogy hányan leszünk, hanem hogy lehetőleg valamennyi erdélyi táncházas tudjon róla: azt szerettük volna, ha mindannyian együtt ünnepelünk. És aki valamiért most nem tud eljönni, számoljon azzal, hogy hozzánk tartozik, és a továbbiakban számítunk rá! Mert hiszünk abban, hogy az elkövetkezendőkben lesz olyan találkozónk, ami nem kötődik valamilyen ünnephez. Ahol csak mi kötődünk egymáshoz. Amolyan táncházas-Woodstockról álmodunk.
Mi a táncház? Szórakozás vagy életforma?
A táncházban ma is szólni lehet egymáshoz, felfedezni a másik embert. Öröm, ha ebben a rohanó, rideg, szótlan-sótlan mában tartozni lehet valahova. Ehhez a hangos, bolond, sokszínű, ízes beszédű nagycsaládhoz. A zene feszültséget old, a tánc nyitottabbá tesz emberi kapcsolatokra. A táncházban elfeledheted vagy megoszthatod a gondokat. A táncházra rábízhatod a gyermekedet. Egyszer, ha eljön az ideje, megkérdezem a megszállottabbját, kinek miért fontos a táncház, s ha megérem, könyvet írok belőle. Nekem azért fontos, mert 30 éve, mióta táncházas vagyok, soha nem voltam magányos.
Prezsmer Boglárka
Dzsafar Panahi világhírű iráni rendező titokban forgatott Egy egyszerű baleset című thrillerének ítélte az Arany Pálmát a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Juliette Binoche francia filmszínésznő által vezetett nemzetközi zsűri szombat este.
Csütörtökön debütál a Hunyadi-sorozat a Filmión. A magyar filmek és sorozatok streamingplatformján a tízrészes széria magyar szinkronos változata mellett a rendezői (eredeti) változat is elérhető.
Harag György ikonikus színházi rendező munkássága és öröksége előtt tiszteleg az a centenáriumi emlékhét, amelyet június 1. és 9. között szervez a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Tizenkét nagyjátékfilm és tíz dokumentumfilm versenyez a június 13. és 22. közt szervezendő, 24. kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon – jelentették be csütörtökön a szervezők.
Korodi Janka és Pálffy Tibor, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színészei kapták idén a Gábor Miklós-díjat, mellyel évről évre a legjobb magyar nyelvű Shakespeare-alakításokat díjazza a szakma.
Zenés bábelőadás készül a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legkisebb nézőinek. A Plüm-Plüm kalandjai című előadást május 28-án 10 órától mutatja be először a társulat.
Berecz András Kossuth-díjas előadóművész Szívverés a magasban című fotókiállítását nyitják meg Kolozsváron május 20-án.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház május 20-án 19 órától mutatja be a Madárka című új előadását, amely barátságról, traumáról és az emberi lélek törékenységéről mesél.
Életműdíjjal tüntette ki a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (FIPRESCI) Szabó Istvánt péntek este a 78. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.
Az első világháború után a budapesti Szépművészeti Múzeum letétjeként közel száz ritka műalkotás, köztük három Munkácsy-kép maradt Aradon, ezek is láthatók május 17-én a Kultúrpalota második emeleti Képtárában.