2010. február 15., 08:582010. február 15., 08:58
Darkó László művészi pályája nagyon korán indul, mindössze 17 éves, amikor 1941-ben két festménnyel jelentkezik a kolozsvári Városi Képzőművészeti Kiállításra. Mestere a később Franciaországban nagy hírnevet szerző Gáll Ferenc volt. Darkó korai képeinek témáját szülővárosa, Torda és környéke jelenti. Képein tiszta színekkel, egyszerű foltokban jelennek meg a mezőségi tájak, dombok.
Ez a puha líraiság, ami a kezdeti képeire jellemző, és a klasszicista hagyományokat tükrözi, az 50-es évek második felétől egy összetettebb, a látási élmény szintetikus kifejezésére összpontosító képalkotássá változik át. Feleki táj című szénrajzában Darkó új művészi törekvéseire ismerünk. Az elő- és középtér lankáit határozott vonalak tagolják keskenyebb-szélesebb sávokra, amelyek könnyen áttekinthető rendszerben tárják a néző elé a táj szerkezetét. Fények című olajfestménye Darkó látásmódjának, útkeresésének egy másik példája. A fények mámora bűvölte el szemét és képzeletét, ezt a mámort igyekszik formába önteni. Fényélményének tartalma nem valamilyen szelíd, derűs harmónia, hanem a természet roppant erőinek féktelen harca. Eső után című olajképén jól érvényesül a fény-árnyék hatás.
A Reggel a Szamos partján előterének vízfelületén láthatjuk a világító és sötét színeknek olyan merész kontrasztját, amely a festő új formavilágának megfelelő színkompozíciós technika kibontakozására utal.
1964-ben rendezett egyéni kiállításán járavölgyi, Kolozsvár, Torda és Enyed környéki, a nap szóródó fényében éledő vagy a hótakaró alatt szunynyadó, nyugalmat árasztó tájakkal találkozhattak a művészetkedvelők. A tájképek mellett a kiállításon felsorakoztak portréi is. A portréfestészet Darkó László művészetének meghatározó műfaja volt. Számos megrendelést kapott, és sok ismerősének, barátjának a portréját készítette el, de ismerjük jó néhány önarcképét is, vagy családtagjairól, elsősorban feleségéről – a kolozsvári operettrajongók által jól ismert Timkó Editről – készült arcképeit is. Darkó László utolsó festői korszaka leginkább a Dániában készült tájképekkel jellemezhető. Két alkalommal volt lehetősége testvéröccsét, Darkó Istvánt meglátogatni, és mindkétszer gazdag élménnyel térhetett haza. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy ott teljesedett ki Darkó művészete. Ez a csodálatos, szigetekkel teli északi ország, a Balti-tenger viharvert tájai nagy hatással voltak rá, a dániai környezet rendkívül inspiratív volt számára, ez tükröződik utolsó tájképeiről.
Darkó László sokoldalúságának, a művészet terén való jártasságának még két szegmenséről kell szót ejtenünk. Szinte példátlan az a felkészültség, az a szintetizáló hajlam, amit Darkó munkásságában megfigyelhetünk. Művészettörténészként is jelentőset alkotott. A tájképfestészet korszakai címmel, 1948-ban, mindössze 24 évesen védte meg doktori dolgozatát. Rendszeresen közölt egy-egy rövidebb tanulmányt, esszét a különböző lapokban, elsősorban az Utunkban az 50-es évektől. Paál Lászlóról, Édouard Manet-ról haláluknak a 80. évfordulója kapcsán emlékezik meg, egy másik alkalommal Courbet munkásságát ismerteti, vagy éppen (dániai) úti élményeiről számol be nagy lelkesedéssel.
Darkó László falképrestaurátorként is jelentőset alkotott. 1957-ben részt vett a kolozsvári főtéri Szent Mihály- templom restaurálási munkálataiban, melynek rendjén több középkori falfestményt talált és tárt fel. Ezekről a Kelemen Lajos Emlékkönyvben (1957) számolt be, festőművészi, művészettörténészi és restaurátori szakértelemmel.
1959 januárjában a szatmári székesegyház belső helyreállításának tervét készíti el, 1961-ben Vadászra (Arad megye) utazik, ahol a református templom nyugati kapujának timpanonjában lévő falkép állapotát vizsgálja, javasolja tisztítását és a lazább rétegek rögzítését, 1969-ben pedig részt vesz a nagyváradi püspöki palota falfestményeinek helyreállításában.
Darkó László negyven éve halott, munkássága azonban ma is elevenen hat. Benne egy minden szakmai kérdésre nyitott, magasan képzett, rendkívül aktív és rövid életkora ellenére jelentős életművet és eredményeket hátrahagyó alkotóra ismerünk. Idén, halálának 40. évfordulója kapcsán a munkásságát reprezentáló kiadványt szándékozunk megjelentetni, és egy emlékkiállítást szervezünk az életművét leginkább képviselő alkotásaiból Kolozsváron, amely nemcsak magánéletének, hanem művészetének is sarokköve.
Kovács Árpád
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Látogatottsági adatok