2009. szeptember 17., 08:372009. szeptember 17., 08:37
Amint arról korábban beszámoltunk, Gergely László Gáspárik Attilához, a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem rektorához írt levelében kérte, hogy a nyári szünetben az intézmény engedje át néhány hallgatóját, akikkel létrehozhatják az induló színház első előadását, a Tamási-regénytrilógia alapján készült Ábelt.
Gáspárik ekkor, a hivatalos választ mellőzve, A rektor mondja című blogján, az érintettek szerint számukra és Kézdivásárhely lakossága számára sértő módon kérdőjelezte meg az új színház létjogosultságát. Gáspárik szerint a céhes város képtelen lenne fenntartani az intézményt, írásában továbbá kifejti: alkalmatlannak találja a Vigadó épületét arra, hogy egy korszerű színháznak otthont adjon. Gáspárik azt is kifogásolta, hogy versenyvizsga nélkül nevezték ki Gergelyt az intézmény élére, ezt azonban Ferencz Attila akkor cáfolta, kifejtve: Gergely László csak a projektszínház vezetője és irányítója, ha a színház hivatalosan beindul, versenyvizsgát írnak ki az igazgatói állásra.
Gáspárik egyébként csak azt követően válaszolt hivatalos levélben Gergely László kérésére, miután lapunk szembesítette azzal, hogy Gergelyt felháborította, hogy mellőzve a választ, egy blogbejegyzésben így írt: „Tény, ami tény, egyetemünk nem bocsátkozik kalandokba és nem teszi ki a hallgatóinak szakmai fejlődését kulturális martalócok ambícióinak”.
A kételyek ellenére úgy tűnik, Kézdivásárhely színháza októbertől megkezdi működését, a Vigadóban jártunkkor is lázasan folytak az Ábel próbái, melynek bemutatóját október 23-ára tervezik.
Ferencz hatalmas lelkesedést tapasztal, nemcsak a város lakosai körében, hanem a környező falvakban is. Emberek keresik meg, hogy igaz-e a hír, s mindenki nagyon örül, hogy elérhető közelségben színház jött létre. Az igazgató úgy véli, hogy mára már szakmai berkekben is sikerült eloszlatni a kétkedéseket. „Akik továbbra is csóválják a fejüket, azokat szívesen várjuk a bemutatóra” – tette hozzá.
A társulat amúgy kis létszámú, de annál lelkesebb fiatalokból álló csapat. Amikor a polgármester felkérte Gergely Lászlót, hogy hozza létre a társulatot, kikötötte: főleg olyan művészekre koncentráljon, akik Kézdivásárhelyt elhagyva más helyen keresték az érvényesülés útját, mint Deme Róbert és Csáki Csilla, akik a kilencvenes években máshol kezdték a színészi pályát, és akik most visszatértek a városba.
„Így sikerült néhány tehetséges embert hazahozni, de vannak magyarországi színészek, és több erdélyi művész is bedolgozik a színházba. Bátran kijelenthetem, hogy színvonalasan játszani képes csapat alakult ki. Egyébként a tagok több területen tevékenykednek: nemcsak színészek, hanem egy időben rendezők és közönségszervezők is, legtöbbjük ilyen irányú tapasztalattal is rendelkezik” – magyarázta Ferencz Attila.
„Ha a kézdivásárhelyi színházról beszélünk, akkor annak költségvetését nem kell a sepsiszentgyörgyi vagy marosvásárhelyi színház büdzséjéhez hasonlítani. Van egy keretünk, és a rendezőket is arra kértük fel, hogy ebben gondolkozzanak, úgy, hogy működtetni lehessen a társulatot” – magyarázza Ferencz Attila az anyagiakat. Ugyanakkor számítanak a támogatókra is, vélhetően a vállalkozók is felkarolják ezt az ügyet, emellett pályázni is kívánnak. Nemrég többszázezer forint értékben kaptak Magyarországról felszerelést és szakkönyveket, s megnyertek egy 2,5 millió forint értékű pályázatot is, amivel már elindulhat a színház. „Ha minden előadásra eljön legalább kétszáz ember, akkor már nullszaldóval zárjuk az évadot” – vélekedett Ferencz.
A Vigadó 2007-ben kapta vissza régi pompáját, de azóta is folyamatosan javítják és modernizálják az épületet. Nemrég a színészek öltözőit alakították ki. Átalakításra szorul azonban a színpad, mivel mérete miatt a nagyobb díszletek nem férnek el rajta, emellett a színpad magasságán is módosítani kell.
Gergely László, a projektszínház megbízott vezetője mellett Ferencz Attila régi ismerőse, Csapó György Magyarországra áttelepült, kézdivásárhelyi születésű színész is fontos szerepet vállalt az intézményben. A kapcsolatfelvétel ez év áprilisában történt, akkor hívták a projektszínházhoz társulatvezetőnek. „Én már októberben hallottam a kezdeményezésről, s az első reakcióm ez volt: meg vagytok bolondulva, a mai világban színházat akartok indítani?” – részletezte érdeklődésünkre a társulatvezető az első telefonbeszélgetést. Azonban májustól már Kézdivásárhelyen dolgozik. Úgy látja, a legújabb erdélyi magyar színháznak hiánypótló szerepe lesz, s ugyanakkor kihívásnak tekinti, hogy e válságsújtott korban egy kezdő színház létrehozásánál bábáskodhat.
„Úgy vélem, hogy az embernek kötelessége szívvel-lélekkel egy olyan dolog mellé állni, aminek létjogosultsága van. Tisztában kell azzal is lenni, hogy a színház az egyik olyan csomópont, ahol magyar nyelven képviselhetjük a magaskultúrát” – fejtette ki Csapó. A társulat vezetője elmondta, hosszabb távon azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a kézdivásárhelyiek Baróton vagy Kovásznán is vendégszerepeljenek.
Érthető, szórakoztató darabokat kívánnak előadni, olyanokat, amikkel elcsábíthatják a kereskedelmi adók „népbutító” műsorai elől a közönséget. „Nehéz lesz kiragadni a közönséget a héttől tízig tartó pillangóéletből, s helyette olyan színházat nyújtani, ahol sírni és nevetni lehet. Nem szeretném, ha úgy mennének haza innen az emberek, hogy nem tudják, mit is láttak. A katarzist szerintem tartalmas, szórakoztató előadásokkal kell és lehet elérni, nem érthetetlen darabokkal. Az első előadásunk nem véletlenül az Ábel: nyelvi, jelentés- és érzelmi gazdagsága az igazi értékekre hívja fel a figyelmünket” – fejtette ki a társulatvezető.
Csapó György tudatában van annak, hogy nem elég egy fiatal színészt azzal bátorítani, hogy övé a szerep, felléphet a világot jelentő deszkákra: az anyagiakról is gondoskodni kell. „Feltett szándékom, hogy kiharcoljam: ebben a színházban fizessük meg az embereket.” Csapó azt is kifejtette, hogy nem úgy jött Kézdire, hogy két-három évig színházat „csinálnak”, majd vége lesz. Olyan színházat képzelt el, amely tíz év múlva is élni és működni fog.
A tervek szerint az Ábel című darabon kívül Cervantes híres művét, a Don Quijotét viszik majd színre, ezt Csáki Csilla fogja rendezni, majd Presser Gábor és Stevanovity Dusán A padlás című darabját is bemutatják. A Vigadóban már különböző bérletek is válthatók az előadásokra, a legolcsóbb a Rongy Elek nevű diákbérlet, ami 15 lejbe kerül, de a színházat támogatni kívánók úgynevezett mecénásbérletet is vásárolhatnak, ami 240 lej. Ez utóbbi a műsorra tűzött hat nagyszínpadi előadásra érvényes.
A próbák egyébként jelenleg a Vigadó nagytermében zajlanak, mivel a próbatermek még nem készültek el. A színészek Gergely László utasításait követve tanulják szerepüket. Lépéseket próbálnak, mondatokat gyakorolnak, s ezekből a lépésekből épül fel a remélhetőleg hosszú élet előtt álló Kézdivásárhelyi Városi Színház.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.