„Most műsoron tartott előadásokat nem közvetítünk. De a régieket egészen 1989-től kezdve, amikor már volt rögzítési technika, elérhetővé tettük a világhálón” – ecsetelte a színházigazgató.

Május 25-én tartanak online bemutatót Kolozsváron

Kitért arra is, jelenleg kísérleti próbafolyamat zajlik, ami kényszerhelyzetből született, Mark Ravenhill kortárs angol szerző Medence víz nélkül című darabját Radu Mica rendezi öt színésszel. Miután a hagyományos próbák abbamaradtak a járványhelyzet miatt, az az ötlet született, hogy online sugárzandó előadást készítenek elő, ami már nem lesz ingyenes.

Amikor majd lehetőség lesz rá, elkészítjük a színpadi verziót is, illetve különböző terekben installáció formájában fogjuk bemutatni. Otthon próbálnak a színészek, a díszlettervező „átalakul” vizuális dizájnerré. Megpróbálnak egységes látványt kialakítani, a színészek elkészítik a kisfilmeket, s ebből lesz egy összevágott verzió, amit május 25-én fog az éteren keresztül bemutatni a színház. Kíváncsian várjuk, milyen lesz a fogadtatása” – mondta Tompa Gábor.

Rámutatott, ami a régebbi előadások online közvetítését illeti, kellemes meglepetést jelentettek, bár hangsúlyozandó, hogy nem pótolhatják a színházi élményt.

– mondta Tompa Gábor. Kifejtette, az utóbbi napokban III. Richárd előadásukra több mint 8500-an kattintottak rá, a Julie kisasszonyra 7300-an, élőben körülbelül 300-an követik a felvételről közvetített régebbi produkciókat, amik 24 órán keresztül elérhetőek online. „Az is jelzésértékű, hogy több ezerrel nőtt a színház Facebookjának látogatottsága. Az következik, hogy gyerekelőadásokat, zenés előadásokat is elérhetővé teszünk vasárnap délelőttönként vagy szombat délutánonként. Ugyanis föl kell készülnünk arra, hogy ha vissza is térünk a mindennapi élet normális medrébe, egyelőre nem lesznek színházi előadások” – fejtette ki a színházigazgató.

Jövő évad elejére tervezték a filmrendezők sorozatban Hajdu Szabolcsnak egy rendezését, valamint Jurij Kordonszkij állítana színpadra egy produkciót.

„Igyekszem a pozitív oldalát nézni a szomorú eseményeknek is, arra gondolva, hogy a világ legtragikusabb eseményének, a keresztre feszítésnek a feltámadás volt a következménye. Az online közvetítés nem pótolhatja a színháztermi élményt, de mégiscsak fontos, mert egy kis színháztörténetet is beolt az emberek tudatába. Ezek a felvételek még akkor is lényegesek, ha csak dokumentumértékűek, ugyanis sok ténykozmetikázó színháztörténet jelenik meg az utóbbi időben: az emlékezés esetleges, és úgymond újragyártják a színháztörténetet a maguk ízlése szerint” – mondta Tompa Gábor.

Bizonytalan anyagi helyzet Szentgyörgyön is

Nem derűlátó az általa vezetett intézmény közeljövőjét illetően Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója sem, aki hangsúlyozta, minden attól fog függeni, milyen lesz a költségvetésük, ez határozza majd meg, hány előadást tudnak készíteni.

A háromszéki színház vezetője elmondta, kényszerszabadságon vannak az alkalmazottak, ez azt jelenti, hogy az eddigi bérük 75 százalékát kapják, ami nem haladhatja meg az országos átlagbér 75 százalékát. „Tervezni sem lehet semmit, hiszen ennek a kényszerszabadságnak az a lényege, hogy kizár minden tevékenységet” – mondta az igazgató. Hozzátette,

„Az emberek ki fognak éhezni arra, hogy színházba mehessenek, csak kérdés, hogy hogyan éli túl a színház anyagilag ezt a helyzetet. És kérdés, hogy milyen támogatást kapunk, amikor enyhülnek a szigorítások, viszont még nem tudunk játszani” – mondta Bocsárdi. Hozzátette, a sepsiszentgyörgyi színház fenntartója a helyi önkormányzat, amely eddig erőteljesen támogatta a kultúrát.

„Az év elején létrejött egy alap, amit az RMDSZ jóvoltából a kulturális intézményeket saját erőből fenntartó városoknak ítélt a kormány támogatásként. Ennek a támogatásnak köszönhetően a költségvetésünk először volt olyan, amilyet kértünk, eddig soha nem volt ilyen. Most a napokban viszont ezt visszavonták, a polgármester jelezte, hogy a kormány nem támogatja a kultúrát” – mondta el a színházigazgató. Mint fogalmazott, ebben a helyzetben ez érthető, de ez azt jelenti, hogy a színház támogatottsága vissza fog esni, és teljes mértékben a városvezetéstől fog függeni.

– fejtette ki Bocsárdi László. Hozzátette, konkrétumokat egyáltalán nem lehet tudni, csak innen-onnan olvasni, hallani olyasmiket, hogy ha lazulnak is a szigorítások, akkor olyasmi történhet, hogy egy száz férőhelyes terembe majd ötven személyt engednek be. „Nemcsak azt nem lehet tudni, hogy mikor áll vissza minden a normális kerékvágásba, de azt sem, hogy ha lazulnak is a szigorítások, az emberek egyáltalán be mernek-e majd ülni a színházba” – mondta Bocsárdi. Mint kifejtette, fontos megtartani a színházat a közönség emlékezetében, a szentgyörgyi intézmény háromnaponta közvetít egy-egy régebbi előadást, és ez egyfajta jelenlétet jelent. „Én magam is nézek online előadásokat sok helyről. Az a szerencse, hogy most hozzá lehet jutni olyan produkciókhoz, amelyeket az embernek korábban nem volt lehetősége megnézni” – emelte ki. Ha mégis beindulhatna az élet, és lehetne próbálni, Bocsárdi reméli, hogy két-három előadással jövő tavasszal már játszani lehet közönség előtt, feltéve, ha lesz rá pénz.