Fotó: könyvborító
Ablonczy Balázs történészt és a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja keretében általa irányított Trianon 100 kutatócsoportot aligha kell bemutatni a nagyközönségnek. Megismerésükhöz – ha kéretlenül is – nagymértékben hozzájárult Ioan Aurel Pop történész, a Román Akadémia elnöke, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem korábbi rektora, aki három évvel ezelőtt frusztrált, hisztérikus kirohanást intézett a trianoni diktátum történelmi körülményeit kutató csoport ellen. Mint mondták, a csoportot románellenes céllal hozták létre, többek között azért, hogy lejárassa az 1918-as gyulafehérvári események centenáriumára szervezett ünnepségeket.
2020. május 13., 07:512020. május 13., 07:51
2020. május 26., 09:382020. május 26., 09:38
Nos, Ablonczy még akkor a lapunknak adott interjúban is cáfolta a vádakat, mondván: a projekt senki ellen sem irányul, célja a száz évvel ezelőtti események, tények alapos vizsgálata, új, eddig ismeretlen adatok feltárása.
A trianoni diktátum témája a magyar identitás egyik alapkérdését feszegeti – véli Ablonczy Balázs, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője.
A karaván pedig azóta is haladt: számos kötet jelent meg a csoport tagjai által végzett kutatások eredményit bemutatandó. Közülük most csak a Trianon arcai című művet emelnénk ki, amely a békediktátum elszenvedői – egyszerű emberektől a magas rangú hivatalnokokig – által hátrahagyott emlékiratokat bemutatva helyezi képbe a ma emberét arról, hogyan élték meg a katasztrófát az akkori polgárok.
Most pedig, a diktátum aláírásának századik évfordulójára időzítve Ablonczy Balázs újabb kötettel jelentkezett:
A szerzőtől megszokott lebilincselő, humort sem nélkülözően olvasmányos, de tudományos szempontból is alapos stílusban megírt munka számos aspektusát bemutatja a korabeli magyar társadalomnak, az európai nagyhatalmi politika és a környező államok területszerzési szándékainak kontextusába helyezve a történéseket.
A nyitányban a kontrafaktuális történelemírás területére kalandozik – azt próbálja körüljárni, lehetett volna-e másképp, el lehetett volna-e kerülni az ország kétharmadának elvesztését? A fejezet – amely Ablonczy korábbi, Trianon-legendák című művét idézi – számos mítosszal leszámol, és a korabeli társadalmi, politikai és gazdasági viszonyokat bemutatva jut arra a következtetésre, hogy
Hiszen Magyarország semmilyen szempontból nem volt olyan helyzetben, mint a sokszor példaként emlegetett Törökország, amelyet a világháború veszteseként a győztes nagyhatalmak ugyancsak brutális területcsonkításra ítéltek, de fegyveres erővel képes volt végül kedvezőbb békeszerződést kikényszeríteni.
A továbbiakban arról is képet kapunk, hogy az 1918-as – amúgy semmilyen közjogi hatással nem bíró – gyulafehérvári román nagygyűlésnek otthont adó városban és megyében hogyan alakultak a nemzetiségi viszonyok, és hogyan szorult már az első világháborút megelőző időszakban háttérbe a magyarság Erdély déli részében. Emellett pikáns részletek is kiderülnek arról, hogy a nagygyűlés szervezőit és küldötteit amolyan urambátyám alapon választották ki, hiszen sokakat rokoni szálak fűztek egymáshoz. De megismerhetjük azt is, milyen mozgástere volt az egymást követő magyar kormányoknak az 1918 és 1920 közötti időszakban – talán nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: minimális –, ugyanakkor azt is szemléletesen bemutatja, hogyan szembesült a korabeli Magyarország lakossága az erőszak három hullámával is az adott időszakban.
– és hogy ezen törekvések nagy része hogyan fulladt végül kudarcba –, nem mintha nem kaptak volna így is túl sokat. Az egyik legérdekesebb fejezet a Magyar Királyság területén létrejött „kérészállamokat” mutatja be – a Bánsági Köztársaságtól a Lajtabánságon át a Kalotaszegi Köztársaságig, precízen és szemléletesen ábrázolva, hogy a nem kevesebb, mint 13 ilyen ideiglenes államalakulat hogyan viszonyult a központi magyar hatalomhoz, az ország integritásának fenntartásához, és milyen célok vezérelték a rövid életű „államok” létrehozóit.
De azt is megtudhatjuk, milyen volt a korszakban Magyarország gazdasági helyzete, mennyire függött a győztesek és az utódállamok kegyétől a létfontosságú szénszállítmányok miatt. Mint ahogy azt is, hogyan zajlott az impériumváltás, milyen megfélemlítő és kényszerítő eszközöket alkalmaztak a megszálló országok a magyar hivatalnoki karral és polgárokkal szemben.
Az egyik legdöbbenetesebb fejezet az, amely a megszállt, majd elcsatolt területekről elmenekült százezrek helyzetét mutatja be. Hogyan kellett vagonokban, szükséglakásokban meghúzniuk magukat, mennyire tehernek érezték a szerencsésebb, az anyaország határai között maradt önkormányzatok az ellátásukat, és hogy a korabeli hivatalos magyar politika is ellenezte a befogadásukat. Hiszen kivándorlásukkal, a magyarság számarányának csökkentésével gyengítették a magyar revíziós törekvések érvrendszerét.
És a szerző által alkalmazott megközelítésre nagy szükség volt. Mert az egészséges nemzeti öntudathoz az is kell, hogy tisztában legyünk a saját történelmünk tényeivel. És mert a még ma is élénk magyar–román, magyar–szlovák, magyar–ukrán és magyar–szerb vitákban is akkor tudunk a leghitelesebben érvelni, és a nemzetközi közvéleményt is akkor tudjuk a leghatékonyabban képbe helyezni a Kárpát-medencei viszonyokat illetően, ha a nemzeti mitológia helyett a valós tényekre alapozunk.
Ablonczy Balázs: Ismeretlen Trianon. Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918–1921. Jaffa Kiadó, Budapest, 2020
Ablonczy Balázs
Ablonczy Balázs (1974) történész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte. Tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az egyesült államokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület pályázatán támogatott Trianon 100 kutatócsoport vezetője, Budapesten él. „Kereken száz esztendeje annak, hogy 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amelyet a magyar történelem egyik legnagyobb traumájaként tartunk számon, emlékezete máig átszövi mindennapjainkat. Trianon az elmúlt évszázadban, különösen a rendszerváltás óta, minden rossz metaforájává vált, s ezzel párhuzamosan valós tartalmai elhalványultak, mitikus magyarázatai kerültek előtérbe, amelyek aligha szolgálhatják a nemzeti önismeretet” – olvasható az Ismeretlen Trianon. Az összeomlás és a békeszerződés történetei, 1918–1921 című kötet ismertetőjében.
Szeptember 27–29. között Gyulán és környékén rendezik meg a Muzsikál az erdő programsorozatot. Nagyvárad idén is bekapcsolódik a népszerű rendezvénybe.
Bukarestben, a Román Nemzeti Művészeti Múzeumban nyílik kiállítás Soó Zöld Margit 2022-ben elhunyt kolozsvári művész alkotásaiból.
A Szatmárnémeti Harag György Társulat ismét külön repertoárral készül a nagybányai közönség számára.
Árpád-házi királyok történetével érkezik Kolozsvárra a szombathelyi Mesebolt Bábszínház – közölte a szervező Puck Bábszínház.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata kapta a legtöbb díjat a Színházi Kritikusok Céhének keddi budapesti díjátadóján.
A legismertebb operett és musical betétdalok csendültek fel vasárnap este a kincses városban az Operettissimo együttes és díszmeghívottjai előadásában. A műsort megelőzően megkérdeztük a közönséget, hogy miért szereti ezt a műfajt.
Idén különösen erős lesz a Filmtettfeszt dokumentumfilmes „fejezete”: hét nagyon különböző, de témaválasztásában és megvalósításában egyformán izgalmas, egész estés alkotást vetítenek.
Vonal mágia címmel Részegh Botond csíkszeredai festő- és grafikusművész munkásságát bemutató tárlat nyílik október elején a szegedi Reök-palotában – tájékoztatta Kertész Lilla, az összművészeti központ sajtóreferense pénteken az MTI-t.
Operanapokkal, székelyföldi turnéval és a Vidnyásznszky Attila által rendezett Bánk bán című előadás bemutatójával várja közönségét a közeljövőben a Kolozsvári Magyar Opera.
Alig három hónappal a székesegyház újbóli megnyitása előtt visszatért csütörtökön a Notre-Dame-ba az északi harangtoronynak a 2019-es tűzvészben megrongálódott nyolc harangja.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!