2010. május 20., 10:162010. május 20., 10:16
A hollywoodi sztárrendező és a hollywoodi sztárszínész ezúttal egy ezerszer feldolgozott témát poroltak le ismét: a sherwoodi erdő szűk gatyás, zöld zekés íjászmestere, Robin Hood történetét vitték vászonra. Persze a klasszikus Errol Flynn-féle mozi, na meg a Kevin Costner nevével fémjelzett verzió után sok értelme nem lett volna ismét elmesélni ugyanazt a történetet. Ezért aztán csavartak egyet a sztorin – jobban mondva egy, már készen kapott, jócskán kitekert sztorit csavartak tovább annyira, hogy az már a Robin Hood rémálma címet is nyugodtan viselhetné.
Történt ugyanis, hogy Ridley Scottot megkeresték egy olyan Robin Hood-forgatókönyvvel, amelyben a szokásos szerepek kissé fölcserélődtek: a nottinghami sheriff lett volna a pozitív hős, míg Robin, az útonálló a nem annyira szerethető ellenfele. Ez viszont sok volt Scottnak, ezért aztán mindent visszaterelt a régi kerékvágásba, viszont eldöntötte, hogy elkészíti a jól ismert történet előzményét.
Eszerint a Szentföldről visszatérő Oroszlánszívű Richárd király oldalán harcoló Robin Longstride társaival együtt hősiesen küzd Richárd mellet a franciaországi csatatéren, amíg az uralkodót várostrom közben le nem lövi egy íjász. A király hű társa, Sir Robert Loxley a csata után elindul, hogy a kincstár megmaradt részét és a koronát hazamenekítse, ám útközben rajtaüt Godfrey, Fülöp francia király bérgyilkosa.
A csatában Loxley meghal, ám Godfrey sem örülhet a sikernek, a seregtől elbitangolt Robin ugyanis embereivel együtt elragadja tőle a koronát, és Loxley páncélját magára öltve, a lovag személyazonosságát fölvéve hazatér Angliába, ahol a meggyilkolt uralkodó öccse, a hatalom- és pénzéhes, de igencsak zsarnoki hajlamú és kisstílű János veszi át az uralmat. Robin Nottinghambe indul, hogy átadja Loxley idős édesapjának a haldokló fia által rábízott kardot. Az öreg Loxley a kegyeibe fogadja a fiatal kalandort, és ráveszi, hogy továbbra is a fiának adja ki magát, hogy így riaszsza el a király talpnyalóit, akik szemet vetettek a birtokra.
Robin Hood. Amerikai–angol kalandfilm, 148 perc, 2010. Rendezte: Ridley Scott. Producer: Russell Crowe, Ridley Scott, Brian Grazer. Szereplők: Russell Crowe, Cate Blanchett, Matthew MacFayden, Kevin Durand, William Hurt. Írta: Brian Helgeland. Kép: John Mathieson. Zene: Marc Srteitenfeld. Értékelés az 1–10-es skálán: 6 |
A sztori elejével még nem is lenne gond, hiszen úgy tűnik, Scott igyekszik feloldani a legenda azon problémáját, hogy egy angol középnemes a 12. és 13. század fordulóján a legkisebb valószínűséggel válhatott erdei útonállóvá. Ezért válik az eredeti sztori főszereplője Robin of Loxley helyett amolyan „Loxley-pótlékká.” Ám az alkotók nem elégedtek meg ennyivel, muszáj volt előásni valahonnan egy egérrágta kutyabőrt: kiderítették, hogy Robin atyja nem volt más, mint a középnemesek királyi önkény elleni küzdelmének vezetője, aki először vetette fel egy alkotmányszerű, a kisebb rangú nemesek királlyal szembeni jogait rögzítő dokumentum ötletét, és akit ezért kivégeztek.
Persze így már valóban hihetőbb, hogy elnyeri özvegy Loxleyné, a szép Marion kegyeit, valamint a birtokot is, a történetre viszont ez a fordulat végzetes csapást mér. Az a jelenet például, amikor az elégedetlen nemesek élére álló Robin demokratikus szabadságjogokat követel Jánostól egy gyújtó hangvételű szónoklatban, előlépve ezzel a Magna charta atyjává, nem csupán a történelemben jártassággal bíró néző számára tűnik röhejesnek. Ezek után már nem is meglepő, hogy még egy francia inváziót is kitaláltak, hogy Robin egy, a Ryan közlegény megmentése nyitójelenetét idéző tengerparti csatában menthesse meg hazáját, kivívva ezzel János király irigységét, és az ebből fakadó birtokfosztást – igaz, így legalább kerek lesz a történet, és tudjuk, miért is lesz a főhősből útonálló.
Kiábrándul tehát az, aki azt hinné, hogy az érdekesnek tűnő nyitányt követően eredeti ötlettel szembesül majd. Az új Robin Hood – még ha nem is a megszokott történetet mondja el – hamar átmegy a jól ismert hollywoodi kosztümös kalandfilmbe, amelyben a lényeg a minél több csatajelenet, lassított képen mutatott főhőssel, na meg persze a kimaradhatatlan romantikus szál. Russell Crowe is a Gladiátorból megismert, smirgli modorú hadastyán karakterét melegítette fel, az egyetlen, említésre méltó színészi teljesítmény a Mariont játszó Cate Blanchett nevéhez köthető. Ez azonban nem feledteti, hogy az új Robin Hood úgy hozza a „szuperhős születik” zsánert, hogy a legendához érdemben semmi eredetit nem fűz hozzá. Ráadásul annyira komolyan veszi saját magát, hogy ez a nézőnek már nem igazán sikerül.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum május 15-én, csütörtökön 15 órától nyitja meg KÓS 140 | Kós Károly műhelye című, legújabb időszakos kiállítását az intézmény Bartók Béla termében.
Robert de Nirótól Tom Cruise-on át Scarlett Johanssonig az amerikai mozi minden nemzedéke képviselteti magát a kedden kezdődő 78. cannes-i nemzetközi filmfesztiválon, amelynek hivatalos programjában több mint száz filmet mutatnak be.
Színvonalas kulturális programot kínál a bányavidéki magyarságnak a 2007 óta majdnem minden év májusában megszervezett Teleki Napok.
Harag György rendező születésének 100. évfordulója alkalmából gazdag kínálatot felvonultató emlékhetet szervez június 1. és 9. között a Kolozsvári Állami Magyar Színház – közölte a társulat.
Román városokban vetítenek friss, népszerű magyar filmeket a Magyar filmek @ 29. Európai Filmek Fesztiválja keretében – közölte a Liszt Intézet Bukarest.
A Kolozsvári Magyar Opera szombaton 19 órától tartja a Valahol Európában című nagy sikerű musical premierjét.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.