Miközben ma az erdélyi közélet egyik legmediatizáltabb gazdasági – és bulvár – jelensége a holland sörgyártó óriás és egy kis erdélyi sörgyár közötti konfliktus, a filmipar egy sokkal jelentősebb, a Heineken világmárkával kapcsolatos konfliktust idéz fel: a Freddy Heineken elrablása című idei filmben azt az 1983-as eseményt dolgozzák fel, amikor öt, nehéz anyagi helyzetbe került holland férfi abban látta az egyetlen kiutat, hogy elrabolja a söripari konszern névadó-tulajdonosát.
2015. április 28., 09:292015. április 28., 09:29
A tetovált lány sorozatverziójának rendezője, Daniel Alfredson filmjében alig több mint másfél órában zsúfolják össze a több évig húzódó eseményeket. (A forgatókönyv megírásában egyébként a Heineken-emberrablásról szóló riportkötet szerzője, Peter R. de Vries is közreműködött).
A kissé hosszúra nyúló expozícióban megismerkedünk az öt főszereplővel: egyszerű holland vállalkozók, akik a gazdasági válság miatt pénzzavarba kerültek, és mivel bankhitelre sem tudnak szert tenni, ráadásul a holland törvények is az éppen elhagyatottan álló ingatlanukba beköltözött csavargók jogait védik a tulajdonosokkal szemben, úgy döntenek, bűncselekmény révén próbálják megszerezni a szükséges pénzt.
Végül arra a következtetésre jutnak, hogy elrabolják a Heineken-birodalom idős tulajdonosát, akiért aztán 35 millió guldenes váltságdíjat kérnek. Az akció előkészítése rendben lezajlik, ahogy az emberrablás is – a film ezt követően a hatóságok késlekedése miatt az emberrablók között kialakuló konfliktust, majd a bukásukat mutatja be.
Bár a sztori elején meglehetősen sok információt kapunk az emberrablók két vezetőjéről, a film hiányossága, hogy nagyvonalúan elsiklik afölött, hogyan tervelhetett ki öt egyszerű polgár úgy egy ilyen bonyolult bűncselekményt, mintha profi bűnözők lennének, ehelyett magától értetődő tényként kezeli például azt, hogy fű alatt egy rakás fegyverre tesznek szert, amelyekkel aztán még az emberrablás előtt szintén profi módon kirabolnak egy pénzszállító autót is.
A felpörgő cselekmény aztán egy idő után annyira epizódszerűen villantja fel a történéseket, mintha csupán kiragadott részleteket látnánk egy hosszabb filmből, ezért aztán az összefüggések sem mindig világosak. A dokumentarista vonalhoz tartozik, hogy mai napig nem tudni, ki dobta fel az amúgy sötétben tapogatózó rendőröknél az elkövetőket – ezért aztán a film meg sem próbál kreatívnak lenni, találgatásokba bocsátkozni, ehelyett egy csapásra rövidre zárja a történetet a rendőrségi rajtaütésekkel, ami nem kevés hiányérzetet hagy a nézőben.
A produkcióhoz több neves színészt is megnyertek – Sir Anthony Hopkins az idős Heineken szerepében ezúttal is jó, míg Sam Worthingtonnak most is vívódó keményfiút kell játszania.
A Freddy Heineken elrablása akár nagyon jó film is lehetett volna, ha az alkotók nagyobb hangsúlyt fektetnek a karakterek közötti viszonyok alakulására és a közöttük kialakuló feszültségek okainak kibontására.
Ehelyett egy teljesen átlagos, kapkodó film lett a végeredmény, ami semmi egyebet nem tesz, mint gépiesen felmondja az emberrablás sztoriját. Olyan, mint amikor az ember belekortyol egy ígéretesnek tűnő, addig még nem kóstolt sörbe – amiről azonban kiderül, hogy csupán ugyanolyan szürke és semmitmondó ipari sör, mint bármelyik multicég lépten-nyomon kapható terméke.
Freddy Heineken elrablása (Kidnapping Freddy Heineken – belga–holland–angol akciófilm, 2015, 95 perc). Rendezte: Daniel Alfredson. Szereplők: Sir Anthony Hopkins, Sam Worthinngton, Jim Sturgess, Ryan Kwanten, Jemima West, Thomas Cocquerel, Mark van Euwen. Írta: William Brookfiled, Peter R. de Vries. Kép: Fredrick Bäckar. Zene: Clay Duncan, Lucas Vidal.
Értékelés az 1–10-es skálán: 7
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Kolozsvári Magyar Opera szombaton 19 órától tartja a Valahol Európában című nagy sikerű musical premierjét.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!